Eger - hetilap, 1890
1890-09-16 / 37. szám
294 emberiség regenerálását a boldog családok révén hiszi elérhetni: az osztani fogja nézetemet s velem együtt fogja kívánni, bogy leányaink nevelését ne az észre, hanem a szívre fektessük. Ne a hiúságot ápoljuk bennük, hanem a vallásosságot; ne a világnak neveljük őket, hanem a magyar családnak, a magyar hazának. Baranyai A. Különfélék. — Hevesmegye diszküldőttsége, mely f. hó 11-én Debreczenbe indult, hogy ott tartózkodó királyunk ő felségét, szept. hó 12-én, a többi megyei küldöttségekhez csatlakozva, megyénk nevében üdvözölje, dr. Kállay Zoltán főispán ő mlga vezetése alatt, a következő megyebizottsági tagokból állott: Zsendovics József, Szmrecsányi Pál egri főkáptalani apát-kanonokok, Puchlin Kázmér, hevesi esperes plébános, Beretvás Endre, ifj. Dobóczky Ignácz, G-räfl Jenő, ifj. Széky Péter, megyei nagybirtokosok; Kovách Kálmán, kir. főmérnök; Drisnyei Béla, Máj zik Viktor szolgabirák. A f. hó 12-én délut. 3 órakor tartott udvari ebédre, megyénk küldött- ségi tagjai közöl, dr. Kállay Zoltán főispán és Zsendovics József apát-kanonok voltak hivatalosak. — Városi ügyek. Folyó hó 13-án érdekes közgyűlése volt városunknak, melyben a fogyasztási adók és az italmérési jövedék bérletére vonatkozó tanácsi javaslat^ tárgyaltatott; a felszólalók egy része a javaslatot kívánta elfogadni, melyben az összes adónemekre 60,000 forint évi bér megadása hozatott javaslatba; mások 50,000 frt bér mellett szólaltak fel; mig ismét egy némelyek a bérletet végleg elejteni kívánták. — Két órai hosszas tanácskozmány után azonban 30 szavazattal 24 ellenében abban történt a megállapodás, hogy a város a 60,000 frt évi bért 1891-ik évre megajánlja; ezen évi bérösszeg, az egyes adónemekre következőleg oszlik meg: A borfogyasztásért: 13,400 frt; sör- fogyasztás fejében 1900 forint; czukorfogyasztásért 6000 frt; hús- fogyasztásért 12000 frt; és igy a fogyasztási adók fejében: 33,300 frt; az italmérési jövedék czimén a kizárólagossággal együtt: 26,700 frt; és igy összesen: 60,000 forint ajánltatott meg, mely ajánlat felterjesztés alakjában a pénzügyministerhez azonnal el is küldetett. — Az egri uj-kaszinó, uj évre, kir szerint, szállást változtat. A hevesmegyei takai ékpénztárépület földszinti szűk és barátságtalan helyiségéből ugyanis, terv szerint, a Széchenyi-utczai Tavassy- féle ház tágas, kényelmes és elegáns I. emeleti helyiségeibe költözködik által. E kedvező körülmény úgy czélszeriiség, valamint látogatottság, s ezzel a tagok számának gyarapodása, s jövedelmi tekintetben is egyaránt előnyére fog válni e kaszinónknak, mely— No sebaj! — jöjjön, én megtanítom. Nézze, igy ni. . . . — Nem nézem én; mert aztán megtanulnám. — Oh maga ba . . bal . . ga . . . Hát még soha sem tánczolt? — Nem biz én. — Bálban sem volt ? — Nem biz én. — De most lesz a bányanagynál egy estély, oda ugy-e eljő? — Nem biz én. Sándor a bányanagyhoz a világért el nem ment volna; mert ott sok nő lesz, aztán még ez a csintalan Szeréna meg találná tánczoltatni; azt pedig restelné . . De Szeréna alig várta a nap felviradtát. — Oh én okvetlenül elmegyek! El is ment. Fényes társaság gyűlt egybe. Fiatal bányász tisztek és gyakornokok, — a város ifja, hölgye egy koszorúban mind ott volt nemzetiségi különbség nélkül. 1848 elején nagyon jó kedve volt Erdélynek. A különnépek egygyéolvadtak s testvérek lőnek a két testvérhazában, annál inkább Zalatnán. Mindenkinek akadt párja; Szerénához is csakhamar egy magas barna, abrudbányai román ifjú csatlakozott. Meglátszék rajta, hogy nem enyedi diák: sokkal izleteseb- ben tud öltözni, — mint Sándor; aztán meg nem is oly szögletes ; ha szól: nem feszeleg, nem irul-pirul, — zavarba nem jő; de sőt inkább oly ügyes az udvarlásban, hogy Szerénát is majd nem zavarba ejti . . . Hiába: egy Írnok többet forgolódik női társaságban, mint az olyan diákféle . . . Aztán mily szépen járja a nek fönállása, egyéb társadalmi tekinteteken kívül, már csak azért is szükségesnek mutatkozik, mert törzskaszinónk túlságosan felszaporodott, s még egyre gyarapodó tagjait, kivált a téli estéken, maholnap már alig lesz képes kellő kényelemmel magába fogadni. (Beküldetett.) — Hymen. Petr ás Irma kisasszony, Petrás Nándor egri háztulajdonos és kir. törvényszéki tisztviselő kedves és müveit leánykája, ki a múlt farsangon a nyíregyházi társas tánczvigal- makban, kedvessége által méltó feltűnést keltett, a múlt héten váltott jegyet Tahy István nyíregyházi fiatal divatkereskedővel, az ottani társas körök egyik közkedveltségíí tagjával. — Hymen. Vértessy Ferencz nagykátai tanító folyó hó 10-én vezette oltárhoz D u b ni ez k y Fánny kisasszonyt, Dubniczky Rudolf egri polgár kedves leányát. (Beküldetett.) — Helyőrségünk hazatérése. Az Egerben állomásozó csász. és kir. 60 sz. b. Appelgyalogsorezred, mely részt vett az alföldi nagy hadgyakorlatokon, holnap, szerdán, f. hó 17-én tér vissza állomáshelyére, városunkba. — A parádi fürdő látogatottsága. A hírneves parádi fürdőkben, az évad megnyílta óta f. szept. hó kezdetéig összesen 863 üdülő vendég tartózkodott. Az aug. hó 5-től szept. 3-ig ott megfordult napi vendégek száma 55-re ment. Aug. havában a parádi fürdő érdekesebb vendégei voltak : Tarkovics József államtitkár; Black Mór magánzó New-Yorkból, Black Sándor és neje Ouióból (Amerika) stb. — A „Lucza-széke.“ Nem a felnémeti zugó mellett s javítás alatt levő hídról zeng az ének, mely már majdnem egy hét óta szétbontatott, s ezzel hasonló időtartam óta a közlekedés a jó országutról, rósz mellék-utakra tereltetett (az ily munkálattal egy éj, — legkésőbb egy nap alatt kellene készen lenni), mert soraim a város bensejében fekvő, egyik főközlekedési vonalnak, melyet műnyelven Csiky Sándor, köznyelven pedig Specziális utczának hívnak, dicsőségét akarják hirdetni. Több mint kétszer telt, és fogyott meg a hold, mióta ezen az utczán a munkálatok folyamatban vannak, és hozzá mily munkálatok! Az ut középen végig ásatott egy széles és mély csatorna, mire kétségkívül nagy szükség volt, de már arra alig volt szükség, hogy a munkálat 5 hétnél hosszabb időig húzódjék; — a csatorna-ásás folytán természetesen sok föld emeltetett ki, erre megint volt szükség, de nem arra, hogy a föld hónapokon keresztül ott díszelegjen, a forgalom meg- akasztására, s a járó-kelők testi s lelki gyönyörűségére. Igaz, hogy az, kinek jövedelme nem engedi, hogy a Kárpátokat meg- mászsza, mégis a touristikai kivánalmaknak hódol, mert nevezett utczában ugyancsak gyakorolhatja magát e nemes sportban, mely még azon előnyt is biztosítja neki, hogy amennyiben nyakát szegné, vagy lábát törné, — a minek pedig inkább van kitév e mint a magas Tátrában, — legalább közel van kedves otthonához, mazúrt, meg a cotillont, — Sándor még a lábát sem tudja bicz- czenteni. — Biz ügyetlen fiú az a Sándor, de annál ügyesebb ez az izé — hogy is hívják ? A kis Szerénának csakugyan helyes Ítélete volt. Sándor — mi tagadás benne — csinos, tanult, de ügyetlen fiú, — az írnok — névszerint Jank Abrakám — müveit s mindenekfelett ügyes udvarló. Szeréna oly rövidnek találta az estét s úgy örült kicsiny szive, midőn őt Jank haza kisérve mondá: — Ha megengedi kegyed, bátorkodom tiszteletemet tenni. Arkosi úr nagyon becsületes, vendégszerető ember volt, örült is, ha leánya az ifjak szeretetét megnyerte, — de tagad- hatlan: nem a legkellemesebb hatást érezte az ifjú e szavaira. — Bizony illett volna, hogy ne ő maga kínálkozzék, hanem várja meg becsülettel az invitálást . . . Meg aztán . . . hm! . . . hm! . . . volna már egy kiszemelt ifja, annak bizonyára nincs olyan parancsoló arcza, hogy még az éltes ember is majd meghajol előtte, és valami olyan tulajdonsága, mit ő kimondani nem akar és nem szeret benne. Ámde azért csak rámondá: — Legyen szerencsénk! Szeréna annál inkább örült, már azt ő maga sem tudta miért. — Egész éjjel nem tudott aludni, mindig csengett fülében annak a deli, barna ifjúnak, kedves, erőteljes szava . . . Alig várta, hogy megviradjon. Felöltözött, nagy gondot fordítva toilet- jére. Semmi módon sem tetszett, hogy oly halovány; azaz hiszen azt mondá ő, hogy neki a halovány hölgyek nagyon tetszenek.
