Eger - hetilap, 1890
1890-09-02 / 35. szám
278 reáliskola I. osztályában e tantárgyak bírnak kiválóbb fontossággal. Ez a közokt. minister leiratának lényeges tartalma. - Miután pedig Eger városa képviselő testületé, a minister minden fölhívása vagy utasítása nélkül, egy későbbi közgyűlésében Or- lovszky Istvánt, mint egyetlen pályázót, az egri községi alreál- iskolához igazgató-tanárul választotta, Eger város polgármester- helyettese sürgöny utján kérdezte meg a ministertől, hogy ily helyzetben mitevő legyen a város : a minister rendeletét hajtsa-e végre, vagy a városi képviselőtestületnek, a választásra vonatkozó fölterjesztésére nézve várja be a minister netaláni u;abb intézkedését. Harmadnap jött meg gróf Csáky Albin közokt. minister következő értelmű sürgönyválasza: „Orlovszkynak igazgatótanárrá történt megválasztatását helybenhagyom, . . . . sz. rendeletem idevonatkozó részét megmásítom; további rendelet megy." —• Ehhez, azt hiszszük, nem kell kommentár. — Kapácsy Dezső költeményes kötete második kiadásáról — mint lapunk múlt számában emlitettük — a fővárosi lapok közűi eddig: az „Egyetértés,“ Fővárosi lapok“ „A Hét“ emlékezvén meg, újabban a „Budapest“ — Pesti Napló“ és „Ország világ“ Írnak róla ajánló sorokat és pedig: a „Pesti Napló f. é. august, hó 29-én megjelent 238 sz. „esti lapja“ következőleg ir: „K a- pácsy Dezső költeményeinek első kiadása nehány hét alatt teljesen elfogyott, a mi bizony ritkán esik meg verses könyvvel Magyarországon. A szerző, kinek izmos tehetségét a kötet megjelenése alkalmával méltattuk, uj előfizetést nyit költeményeire, melyeknek második kiadása most van sajtó alatt. Előfizetési ár fűzve 1 frt, diszkötésben 2 frt. Az előfizetési ösz- szegek legkésőbb október 15-ig szerző nevére Egerbe (Hevesmegye) küldendők“.— Az „Ország-Világ“ f. é. august, hó 30-án közzétett 35-ik számában pedig következőket olvassuk : Második kiadás. Kapácsy Dezső, jó nevű verselő költeményei nem sokára második kiadást érnek. A mai irodalmi viszonyok közt ez elég ritka siker arra, hogy följegyzésben legyen része.“ A vidéki lapok közűi pedig, a már szinte múlt számunkban említett „Borsod“ „Vásárhely és Vidéke“ stbeken kívül, újabban a „Pécsi Figyelő“ következőket mondja: „Kapácsy költeményeinek második kiadására hívjuk föl a művelt, irodalmat pártoló közönség figyelmét. Kapácsy Dezső, Eger város költője, a ki elszórt költeményeit a múlt tavaszon adta ki; de a példányok néhány hét alatt teljesen elfogytak. Most másodízben adja ki költeményeit, melyek az ő nemes és gyengéden szerető lelkének, hazafiságtól túláradó szivének szép virágai. Nagy az érdeklődés országszerte e kötet iránt; a fővárosi lapok az első kiadásról föltétien dicsérettel emlékeztek meg. Kapácsy Dezső az Egerben járt „Pécsi Dalárda“ tagjai előtt nem ismeretlen. A pinczér csakhamar elénk tette a megrendelt punchot, s miután azt ízletesnek találtuk, jó kedvvel fogtunk elfogyasztásához. E közben társalgásunk közönyös dolgokról folyt. Egyszerre Gusztáv a punchos poharat, melyet épen ajkához akart emelni, mintegy akaratlanul leteszi, s egy hatalmas „Terin- gettét!“ által ád kifejezést meglepetésének. Hirtelen megfordultunk mi is a buffet felé, s bámulatunk egy önkéntelen „Ah!“ felkiáltásban tört ki. A buffet mögött egy fiatal leány jelent meg hirtelen, gyönyörű, mint egy Anadiomene, piros arczczal, s pajzán mosolylyal szemlélt bennünket, bizonyára azért, mert bámulásunkban ugyancsak együgyű pofát vághattunk. — Terringettét! Ez aztán a valódi szépség! — Soha se láttam életemben elbüvölőbb arczot. Hát még ez a sylphid-termet! Szent Brahma! Ez aztán elragadó. S ha mindjárt el nem tűnik, nem állok jót érte, hogy olyan szerelmes leszek belé, mint egy macska. — Nos, mit gondolsz, Guszti? Ez volna aztán az igazi hódítás! De fogadni mernék, hogy ettől még csak egy fényképet se fogsz kapni, albumod számára. — Barátocskám, ne állíts olyat, aminek nem tudsz ura lenni. Tudod, hogy nekem nem kerül valami nagy fáradságomba egy leánykának a fejét megzavarni, s hiszem, hogy ez sem fogna nekem sokáig ellenállani. — Nono, csak ne oly tüzesen. E szép lánynál ugyan semmire sem fogsz menni. — Fogadjunk, hogy holnap reggel megmutatom nektek a fényképét. Mindegyik szivére szorította azt a fáradhatatlan buzgalmu, lelkes hazafit, a kinek ha egyéb érdemei nem volnának is, az a kiváló érdeme meg van, hogy őmaga 10,000 frton fölül gyűjtött az E. M. K. E. javára, a miért és más hazafias és jótékony czélokra történt gyűjtéseiért az „egri gyűjtő király“ czimmel tisztelik Kapácsyt. E derék poéta, a ki nemcsak szóval, lanttal, hanem tettel is küzd az eszmékért, megérdemli, hogy sajtó alatt levő s legközelebb megjelenő munkájára előfizessen m i n d e n j ó r a- v a 1 ó magyar ember.“ — Felhívás az iparosmesterekhez. Az alsó fokú ipariskolában az 1890—91-ik tanévre az iparostanulók beiratása szent. 7. 8. és 14-én ünnep- és vasárnapokon naponkint délelőtt 9—12 óráig, délután 2—5 óráig a belvárosi községi elemi iskola nagytermében eszközöltetik. A rendes tanítás pedig szept. 15-én veszi kezdetét. Figyelmeztetnek az iparosmesterek, hogy tanon- czaikat a kitett határidőben beíratni el ne mulaszszák, mert az e részben való késedelem az ipartörvény értelmében büntetést von maga után. Eger, 1890. augusztus hó 20-án. Az ipartanodái felügyelő bizottság. — Értesités. Az alsófokú kereskedelmi iskolába az 1890— 91-iki tanévre folyó hó 7. és 8-án délelőtt 9—12, délután 4—6 óráig eszközöltetnek a beiratások. Felhivatnak tehát a kereskedő üzletek főnökei, hogy tanulóikat (még ha próbaidőre volnának is alkalmazásban) az ipar-törvény 82. §. értelmében elmulaszthatla- nul beírassák. Beiratás alkalmával az iskolai bizonyítványok, a másodoltási igazolvány és a tanoncz-szerződés felmutatandók, és tandíj fejében 6 frt fizetendő. Tantermül jövőre is a lyceumban elhelyezett elemi V—VI. oszt. terme szolgál, a beiratások is ugyanott történnek, s a tanév a nmélt. magy. kir. vall. és közokt.- ügyi minisztérium utasítása szerint, szept. 15-én nyittatik meg. Kelt Egerben, 1890. aug. 30. Az alsófokú kereskedelmi iskola igazgatósága. — Esküvő. Ifj. Szlammer Ágoston, a magyar kir. államvasutak derék hivatalnoka f. hó 27-én vezette oltárhoz Keresztes- Püspökiben Schmidt Marianka kisasszonyt, özv. Schmidt Józsefné földbirtokosnő müveit, kedves leányát. — Esküvő. Sonnenschein Eóza k.-a. Sonnenschein V. egri kereskedő, gőzmalmi könyvvezető, s lapunk buzgó üzlettudó- sitójának kedves leánya, holnap, f. hó 3-án délut. 4 órakor tartja esküvőjét az egri izr. imaházban, Benes Albert kereskedővel Nagyváradról. — Gyászhir. Özv. Egedi Gás pár né, szül. Ml ink ó Mária, élete 68-ik évében múlt aug. hó 23-án Borsodmegye Szent- Marton községében elhunyt. Temetése ugyanott a környékbeli lakosság részvéte mellett f. hó 24-én ment, végbe. A boldogultban — Áll a fogadás. Tiz üveg pezsgő! — Helyes! A fogadás megtörtént. Még néhány perczig ott maradtunk, aztán távoztunk, magára hagyva a hóditni készülő Gusztávot az asztalnál. — Egyedül hagyunk, Gusztáv — szólék hozzá búcsúzóul, — nem akarunk hadi tervedben háborgatni. — A miatt maradhattok. — Nem. Megyünk. Házi gazdánk várakozik ránk. — Adieu! De nem távoztunk messzire. A kávéháznak két egymásba nyíló terme volt, melyeket nagy üvegajtó választott el egymástól. Mi a másik terembe vonultunk, melynek homályában mi nem valánk láthatók, de onnét kényelmesen szemlélhettük a Gusztáv számára ott hagyott hódítási csatatért. Gusztáv a buffet előtt állott, s mint, látszék, heves szerelmi vallomásokkal kezdé meg az ostromot, udvarlási ügyességének, s szeretetreméltóságának minden kigondolható eszközét felhasználva, s kimerítve a bájos pénztárosnővel szemben. Hasztalan. A leány hajthatatlan maradt. Gusztávnak minden ügyessége, minden szerelmi hódítási fegyvere csütörtököt mondott. Midőn Gusztáv belátta, hogy minden fáradsága kárba vész, végre teljesen lehangolva s elkeseredve, csupán annyit könyör- gött, még egész bensőséggel s megadással a leánykától, hogy legalább egy fényképpel ajándékozza meg. A leányka egy darabig Gusztáv e kérelmét is határozottan megtagadta. Végre gondolkozni látszék. „Váljon egy pillanatig — mondá tüzes udvarlójának, s hirtelen eltűnt. — Még nem győzött! — szólt hozzánk Henrik.
