Eger - hetilap, 1890
1890-09-02 / 35. szám
35-ik szám. 29 -ik év-folyam 1890. Szeptember 2-án. Előfizetési dij: Egész evre . 5 írt ■ki Félévre . . 2 50 Negyed évre. 1 » 30 n Egy hónapra — * 45 n Egyes szám r> 12 n Hirdetésekért minden 3 hasáboaoif péti sorliely után 6. bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Mikép védekezzünk a phylloxera ellen? Az országos gazdasági egylet f. é. ang. havában, szőllőszeti tanulmány-utat rendezett, hogy hazánk elpusztult bortermő vidékeinek újra ébredését megtekintse, és az eddig legjobbaknak bizonyult védekezési módokat behatóan tanulmányozhassa. A kirándulók. kik aug. 13-án indultak útnak Bpestről, nagyrészt szakemberek, s szőllőbirtokosok voltak, s vezetőjük Miklós Gyula borászati kormánybiztos volt. — Tanulmányozás alá került a jelen tanulmány-uton, Arad, Hegyallja, Ménes, Magyarád és Versecz hegy-vidékei, s az ezen vidékek elnevezése alá tartozó Nagy-Károly, Margittá, Peér, Gyorok, Nagy-Várad, Pankota, Világos, Pancsova szőllőhegyeinek, ezenkívül a fehértemp'omi, deliblatti és a kecskeméti Miklósféle homokszőllőtelepek megszemlélése. — A tanulmányútra indult szakemberek eleve tudták azt, hogy valami uj védekezési móddal megismerkedni nem fognak: s csak az eddig jónak bizonyult, esetleg tökéletesbiilt védekezési módok mikénti és mily mérvbeni kivitelét voltak hivatva leginkább tanulmányozni. — Egyik szép feladatuk volt, mely. mindenek fölött, az ily tanulmányút rendezését a jövőben is kívánatossá, sőt szükségessé teszi, az, hogy oly szőllőbirtokosnak, ki erélylyel és szorgalommal látott a védekezéshez, de az eszköz megválasztásában, szakképzettség hiányában tévedett, a tanulmányozó szakemberek által a megfelelő helyes tanácscsal elláttatott, s annak gyakorlatbani kivételével megisuiertettetett, s igy az ily törekvő birtokos fáradságának gyümölcsét hamarább s tovább fogja élvezni. — Ennek tulajdonítható az a szives fogadtatás, melyben az egyes vidékeken a kirándulók részesültek, mert mindegyik vidéken volt szükség arra, hogy a szakértők a birtokosnak hibáit felfedve, őket a teljes praktikus, s a könnyebben kivihető védekezési módokra oktassák, s igy eléretett az a czél, hogy az ily vidékek széliéinek reconstruálása egy évtizeddel előbbre haladt. —• Amily szomorú látvány volt azon néhány év előtt gyönyörű szőllőhegyeket, hegylánczokat — teljesen elpusztulva látni: époly megnyugtató volt némileg, hogy igen sok helyen, nemcsak a védekezés megkezdését, hanem már teljesen termő, s gyönyörűen diszlő kész szol- léket is volt alkalmunk látni, mely a csüggedőkbe reményt, a törekvőknek erélyt kölcsönzött; s minden oly vidéken, hol teljesen diszlő uj szőllöket láttunk, ott láttuk legnagyobb mérvben a kisbirtokosok működését is; igen, mert már nem vár tovább, jó példa gyanánt ott van előtte a szépen diszlő szőllő, s erős akarattal lát a munkához, s ha balsiker koronázza is először fáradságát, az nem sújtja le, hanem küzd tovább, buzdítja az, hogy ha más tud uj szőllőt teremteni, lessz neki is; és csakis igy lehet azután egymástól tanulva, egymást buzdítva, vállvetve eredményt felmutatni a phylloxera elleni védekezésnél. A látott vidékeken, aránylag az elpusztított területekhez a reconstruált szőllő kevés, de elég arra, hogy meggyőzze az eddig kétkedőket, s ezer meg ezer követőkre akadjon, amely czél, mint igen sok helyen láttuk, eléretett. — Igen nagy mérvben fogtak hozzá a látott vidékeken a védekezéshez; az egész hegylánczola- tokon végig mindenütt láttunk kisebb-nagyobb telepeket, s csak évek kérdése, hogy azon néhány gyönyörű példának felvett szőllő után, az uj telepítések tízezer holdakra menjenek. — Az ily tanulmányút, más oldalú üdvös haszna az, hogy a szőllőtermelők, kiknek czéljok elpusztult szállóikét újra telepíteni, saját meggyőződésük alapján foghatnak azon védekezési módhoz, mely a tanulmányozás alapján legpraktikusabbnak, legjobbnak bizonyult. — Mint emlitém, valami uj védekezési módot a tanulmányozók nem láttak, csakis a különféle módok gyakorlati helyes kivitelében gyönyörködhettek, melyek közöl elsősorban az ojtást kell említenem, mely e vidékeken legjobban dívik. — Hegyeinken, ha saját bortermő szőllőfajaiukat. fentartani akarjuk, s talajuk összetétele a szénké- negezésre nem alkalmas, úgy utalva vagyunk az ojtásra. — Ojtás van kétféle: fás és zöld ojtás, hogy a kettő közöl melyik jobb, azt bajos eldönteni, ez a kérdés már igen gyakran képezte tanácskozás tárgyát, s az eredmény mindig az volt, hogy bármely nemét választjuk is az ojtásnak, ha az helyesen van készítve, jónak fog bizonyulni. Igen sokan a fás, mások a zöld ojtást tartják jobbnak. Szerény nézetem szerint, nekünk mind a kettőt alkalmazásba kell vennünk, még abban az esetben is, ha egyik vagy másik ojtás bizonyulna jobbnak, azon egyszerű okból, mivel zölden csak ott ojthatnak, ahol tavasszal a szükséges zöld nemes ojtógaly kéznél van, mivel azt távolhelyről hozatni nem lehet; ott pedig, ahol a szőllőhegyek végleg elpusztultak, kénytelenek a fás ojtást alkalmazni, mivel az ehhez szükséges ojtóvinyegét bárhonnan beszerezhetjük. — Tanulmányutunkban igen sok helyen láttunk gyönyörűen sikerült fás és zöld ojtványokat; némely helyen, mint Nagy-Károlyban, Peéren, Magyarád vidékén a zöld, mig Versecz vidékén fás ojtványokat; Ménes, Nagy-Várad, Arad, Pancsova vidékén pedig mindkét nemét az ojtásnak igen jó sikerrel gyakorolják. A zöld ojtásnak a fás ojtás felett talán csak azon előnye van, hogy egy tőkéről 5—8 ojtványt is nyerhetünk; hátránya azonban, hogy ha az alany őszig be nem ér, könnyen elfagyhat, ha pedig még a nyáron földbe húzatik, igen sok elvész belőle. — Szabályt felállítani tehát, hogy csakis zöld vagy fás ojtást készítsünk, nem szabad; ojtson mindenki úgy, ahogy tetszik, a fő az, hogy helyesen ojtson, s akkor az eredménynyel meg lesz elégedve. — Az ojtás drágaságáról szóló dal már elhangzott; tapasztalataink szerint az, ki ügyesen tudja keresztülvinni az ojtást, 70—90 % eredményt képes felmutatni, s már a második Ízben megfizeti a mester fáradságát. — Arra azonban mindenkinek, ki ojtani akar, s szőllőjét ojtványokkal akarja reconstruálni, el kell készülve lennie, hogy szőllője 10—12 év alatt elpusztul, esetleg hamarább is; azért eleve gondoskodnia kell arról, hogy legyenek annak idején elegendő ojtványai, melyekkel szőllőjét újólag beültethesse. Ez azonban ne tartsa vissza a bortermelő közönséget az ojtástól, mivel küzdés, munka, fáradság nélkül, ezután bort termelni, szőllőt fentartani, eddigi védekezési módjaink egyikével sem lehet, s ezután a szőllőmüvelés szakértelmet s feltétlen szorgalmat követel. — A kényelmes szőllőmüvelés ideje lejárt, s ezentúl szőllőnk nemcsupán a mulatás, hanem a munka szintere leend; s ha eddigi kényelmünket feláldozzuk, úgy fáradságunk gyümölcsét busásan fogjuk élvezni, ha ojtás által telepitjük is be szőllöinket. (Vége köv.) Bayer Henrik. Hazafiság a nemzetgazdaságban. Midőn a kereskedelmi miniszter budgetjét tárgyalta a képviselőhöz, Baross Gábor, a minden párt részéről kedvelt miniszter, többször szólalt fel budgetje tárgyalása alatt, nem annyira költségvetése tételeinek védelmére, mint inkább elveinek az ipar és kereskedelem terén köztudomásra hozatala, reményeinek, kilátásainak, szándékának s azon terveknek a megismertetése czéljá-