Eger - hetilap, 1890

1890-08-12 / 32. szám

256

azon tanulóknak lesz szükség jeletkezniök, kik nyilvánossági joggal és szabályszerű berendezéssel biró intézettől nyert bizonyítványt felmutatni nem tudnak, vagy kik az elhagyott intézetben mindazon rendes tárgyakat nem tanulták, melyek főgymná- siumunk tanulmányi rendszerének egészen megfelelnek. Tudva lévő végre, mikép javító vizsgálatot az egy-, vagy kettőből bukott s arra engedélyt nyert ifjak; pótvizsgálatot pedig azok tesznek, kik a múlt isk. évi vizsgálatokra betegségük miatt, vagy más beigazolandó fontos okból meg nem jelenhettek.

A foggmn. igazgatóság.

— „Az egri érs. rom. kath. tanítóképző intézet Értesítője,

az 1889 —90-iki isk. évről.“ A 82 lapra terjedő füzetet egy, gondos tanulmánynyal, ügyszeretettel, s kedves, vonzó stílusban irt, tanulságos irodalomtörténeti essay vezeti be „A magyar kath. egyházi ének története“ czim alatt, „kántortanitói pályára lépő növendékeinek ajánlva“ (68 lap) Babik József képző intézeti tanártól, egyházi irodalmunk e kiváló tehetségű s ritka szorgalmú fiatal munkásától. A derék tanulmány e napokban külön füzetben is megjelent. — Az intézet tanárkara a lefolyt isk. évben, az igazgatótanárral együtt 11 tagból állott. Ezek közül 6 egyházi, 5 világi. Az isk. év elején beiratkozáskor az intézet I. osztályára jelentkezett 20, fölvétetett 13 ; a II. osztályba 9, a III. osztályba 15, a IV. osztályba 8; összesen 45 növendék. Az év végén a növendékek száma volt 38. Az intézetbe fölvett ifjak közül vallásra nézve valamennyi rom. kath. nemzetiségre nézve valamennyi magyar volt. Hevesmegyei volt 23 (ezek közt egri 14). Ezeken kívül Borsod, Szabolcs és Gömör megyék szolgáltattak számosabb tanítványt. Az intézet növendékei közül részesült és pedig ösztöndíjban 2; jutalomban 9; részint élelmezésben, részint készpénzsegitségben 33. Ez utóbbiak közül dr. S amass a József egri érsek ő exja 13 növendéknek évi 30—100 frtnyi, az egri mélt. főkáptalan pedig 13 növendéknek évi 40— 100 frtnyi segítséget utalványozott. E kívül ingyen élelmezést nyert az érsek-udvarban 4; a papnövelő intézetben 1 növendék. Tehát csekély kivétellel az intézetnek csaknem valamennyi növendéke részesült valamelyes javadalmazásban! E tekintetben páratlanul álló intézet hazánkban! — A növendékek jutalmazásához járultak: Zsendovics József prépost-kanonok főesperes ő nsga, az intézet nemeslelkii vezér- igazgatója 30 írttal s 2 darab aranynyal, Györgyényi Ignácz apátkanonok ő nsga 1 db. aranynyal. Ezeken kivül az egri mélt. főkáptalan az intézet gazdasági gyakorló kertjét az idén használatul átengedett még egy holdnyi területtel nagyobbitotta. — A f. év jun. 11—19 napjai között Halász Ferencz kir. tanácsos,

van rendelve, aki azonban szintén jobbnak tartja bemenni a czel- lába, mint az ajtó előtt ücsörögni.

Elő ember ilyenkor nem jár künn.

És mégis, a felhő egyik megvillanásánál úgy tetszik, mintha a külső őrszem faköpenyege közelében emberi alak lapulna a földhöz és rövid idővel rá, mintha a közeli kőutról vágtató paripa robaja hallatszanék.

Az elitéit czelljának ajtaján gyönge kaparás hallatszik, mire az nesztelenül megnyílik, de csak annyira, hogy egy ember csendesen bemehessen és egy másik kijöhessen.

— Vártalak, — szól Maricza, — mert barátod megmondotta, hogy eljössz.

— Gyűlölsz? — Kérdi Virágli Laczi válasz helyett; mert ő az, ki a külső őrszem előtt a földre lapulva, négykézláb lopóz- kodott a czellához.

Ha a külső őr észreveszi, bizonnyára lelövi, — igy rendelvén azt a szigorú utasítása, — de nem vette észre.

— Szeretlek, — válaszol Maricza, — de azért, ha tehetném megölnélek. Össze van kötve a kezem, nem tehetem. Kiálthatnék, mert a szám nincs bekötve és az őrség itt találna téged a czel- lámban. Ez a körülmény és az én vádam vesztedet idéznék elő; mert rátok nézve mostan hadjárati idő van és aki az ellenséggel czimborál, azt kiirtják. De nem akarom elvenni az életedet, ha nem az én kezem veszi el, és azért nem kiáltok.

— Feloldom kötelékedet.

— Ne tedd azt, mert én régen készültem a te halálodra. rl ü van nálam elrejtve, melyet az Olivia városnegyed legöregebb czigány-boszorkánya adott, és ha azzal a tűvel megszurlak, csak olyan biztos a halálod, mint az enyém.

és bevesmegyei kir. tanfelügyelő, mint miniszt. megbízott jelenlétében lefolyt tanképesitő vizsgálatokra jelentkeztek összesen 15-en, és pedig a IV. osztálybeliek közöl 8-an, a gyakorlaton levő segédtanítók közül 7-en. Ezek közül önálló tanítóságra képesit- tetett 14.

— Fényes esküvő. A múlt hó 29-én tartotta egybekelését

Baintner Arnold, Nógrádrnegye egyik kedvelt főszolgabirája, arájával, Kolossy Margit kisasszonnyal, Kolossy Gábor homok - terennei földbirtokos szép és müveit leányával, még csak a közel múlt években is báljaink és estélyeink hölgykoszorújának egyik kiváló, kedves, bájos virágával. Leszakítva tehát a rózsa a bokorról, melynek díszét képezte, szabadon eresztve a madár a szülei szárnyak alól, melyek eddig oly féltve óvták; és boldog a férfi, ki a bájos rózsát keblére tűzhette, ki szárnyát szeghette a szabadon eresztett madárkának. — Az esküvő Homokteren- nén, a menyasszony szüleinek lakhelyén ment végbe az ottani templomban. Az esketési szertartást ft. Kovács Nándor mátranováki plébános végezte, ki ez alkalommal az új párhoz intézett lélekemelő beszédében szellemesen ecseteié az uj házasok jövőjét és kötelmeit az egyház és társadalom iránt. Megható volt, látni, midőn a menyasszony nagyanyja — ki magas kora daczára igen jó egészségnek örvend — áldását adta a fiatal párra. — Násznagyok : Kolossy Gusztáv és Baintner Ottó urak voltak, mig a nászasszonyi tisztet Kolossy Gusztávné és Baintner Ottóné úrnők teljesítették. Koszorulányok: Kolossy Ilonka, a menyasszony nővére. Kolossy Ilonka a menyasszony unokahuga, Baintner Ilonka és Herber Vilma kisasszonyok; vőfélyek: Dr. Baintner Hugó, Baintner Ferencz, Kolossy Zoltán és Gercser Bálint urak voltak. Az esküvőt a boldog ara szüleinek vendégszerető házánál, mintegy 30 vendég részvéte mellett, számos taplaesett toaszttal fűszerezett lucullusi lakoma, majd táncz követte. Az ifjú pár még az nap B.-Gyarmatra utazott. Mi magunk részéről oly határtalan boldogságot kívánunk nekik, aminő két oly rokon lélek között csak képzelhető, s óhajtjuk, hogy a távozó kedves menyasszony édes szülei, kiket közelebbi barátságos viszony köt hozzánk, soha ne vegyék észre, milyen iir támadt házukban, a család szép virágának távozása által, és soha ne tudják meg, mi volt az ő sze- retete, odaadása és szelíd jámborsága egész környezetére nézve, mely talán most könnyes szemekkel kiséri távozását, hanem leljék fel mindazt a család másik, jelenleg szépen fejlő rózsabimbójában. (,ó.)

— Az egri kathol. legényegylet által, az érsek-kertben, f. hó 10-re tervezett nyári mulatság közbejött akadály miatt elhalasz- tatván, újabb határidőül f. hó 24-ike tűzetett ki. Reméljük, hogy

Laczi felelet helyett öklözni kezdi Maricza kötelékeit, és amint készen van vele, mélyen a szemébe néz a leánynak.

— Ölj meg ! — susogja Laczi.

Es a leány nem veszi elő tűjét, hanem meghajtja fejét a lángoló tekintet előtt és forró öleléssel enyhít észbontó fájdalmán.

Laczi nem vesztegeti az időt, hanem sarokba rejtve a czel- lábau égő lámpát és magához vonva az elgyötört leányt, gyöngéden, kedvesen, suttogva beszél hozzá.

Az elitéit arcza gyorsan kiderül s pár perez múlva már a boldog megelégedés bíbora festekezik azon, mintha még hosszu- hosszu élet állana előtte, amely tele van virággal és illattal, örömmel és gyönyörűséggel

IV.

Éjfél tájon a városon kivül levő lőportorony közelében az erdő kigyulad. Bizonyára néhány elégedetlen bosnyák gyújtotta fel, hogy felrobbantsa a lőpor-tornyot.

így jelentik azt az alezredesnek, aki mosolyogva fogadja a jelentést és gyors öltözés közben kiadja a parancsot, hogy a csapat háromnegyedrésze sietve vonuljon ki a lőportoronyhoz. Mert ha az felrobban, nincs mivel védelmezni magokat; de ha az megmarad, akkor még az esetleg elveszített várost is vissza lehet foglalni.

A riadó szava városszerte hangzik és csak akkor hallgat el, mikor a csapat együtt van s nagyobb része az alezredes parancsnoksága alatt útnak indul a lőpor-torony felé.

Az utón az alezredes folytonos jókedvűen mosolyog és gyakran mormogja magában e két szót:

— Ügyes ficzkó.

A csapat még ki sem ér a lőpor-toronyhoz, és már a városban is tűz üt ki. Csak kazal gyűl ki, és ez sem fenyeget veszedelemmel, mert a házakhoz nincsen közel, de annál nagyobb láng-