Eger - hetilap, 1890

1890-07-29 / 30. szám

238

mondás rokontársai, irodalma, életrajzok. A közmondások betűrendben s legvégül — tiz: régebben élt közmondásgyüjtő után— szemelvények. Szerző már közel tiz év óta szorgalmasan gyűjtögette a közmondásokat s mikor már jó pár ezret látott összegyűjtve, közel háromszáz magán-levelet, irt egyesekhez — többnyire tanító kartársaihoz — az ország minden vidékére, fölkérvén őket minden fáradozásában való szellemi támogatásra. Később a lapok utján felszólította a nagy közönséget, hogy a magyar közmondások s példabeszédek összegyűjtése es beküldése által tökélyesbilsék munkáját. A több rendbeli felszólításnak meg is lett a maga fényes eredménye, erkölcsi haszna szerző müvére, melyben a közmondásokról irt jeles tanulmányán kívül mintegy 10,000 magyar közmondást, példabeszédet és szólásmódot gyűjtött össze betűrendben. Könyvének szerkezetére vonatkozólag maga a szerző igy ír: „Sok közmondás-féle könyvet lapoztam már végig s nem egyet tánulmányoztam is. De szerintem a közmondás-gyűjtők eddig nem tudták oly rendszerbe foglalni gyűjtésüket mely, a közmondást kereső olvasót könnyen útba igazítsa. Az egyik pl. minden rend és összefüggés nélkül közli a közmondásokat. Ilyen Kovács Pál, Kis-Viczay Péter s még mások könyve. A másik szakaszokba osztja, mint Dugonics, de oly különös alczimekkel, hogy ember legyen a talpán, ki egy általa ismert közmondást Dugonicsnál föl tud keresni. A harmadik betűrendes alapszó szerint halad, mint Ballagi és Erdélyi. A negyedik ábécze rendben csoportosítja a közmondásokat a mondat első szava szerint, mint Pelkó.“ Sirisaka is ezt a módot tartotta leghelyesebbnek, azzal a különbséggel, hogy nem untatja az olvasót, oly hiába való, hosz- szas s unalmas magyarázatokkal. ítt-ott, ő is magyaráz ugyan, sőt némely helyen alkalomszerű anekdotákat is beleszőtt munkájába, de mindezzel csínján bánt el, czélja lévén az oktatva raulattatás és mulattatva oktatás. Könyvének terjedelme oly bő s tartalma oly tanulságos és vonzó, hogy valóban nem sokalhatják a könyv 2 frtnyi árát mindazok, kik a komoly s tisztességes magyar irodalmi termékeket magyar hazafiakhoz méltóan pártolni és terjeszteni szokták. Sem nekünk, sem a szerzőnek nem az czélunk hogy a reklám nagy dobjával a könyvkiadóknál szokásos hűhóval lépre csalassék a közönség — s kap egy minden kritikán aluli férczművet. Sirisaka könyve nem szorul mesterségesen gyártott reklámczikkekre, mert a „Jó bornak nem kell czégér.“ Minden reklámnál többet nyom a latban azon egy körülmény — s ez bizonyítja legjobban, hogy szerző jól fogta föl tárgyát — miszerint szerény tanítói fizetéséből szerző kerek ezer forint kiadásba verte magát, azon biztos hiszemben, hogy az irodalom nevében hozott anyagi áldozatát méltányolandók, fáradozását elismerendők: könyvét a t. közönség pártolni fogja. Különösen a hitszónokok, tanárok, tanítók, nép-, s egyesületi (kaszinók) könyvtárak pártfogására számit. Mi is hisszük, hogy szerző e reményében nem fog csalódni. Épen azért csak irói kötelességet vélünk teljesíteni,

nem tagadhatjuk meg magunktól, hogy e hervadhatlan érdemvirágok közöl egy párt ki ne emeljünk.

A pécsi daloskor azon érdemét, hogy a magyar műdal. különösen a magyar négyes-dal fejlesztésére pályadijakat tűzött ki. már említettük. Azon érdeme, hogy hazánkban, a provincziális daltársulatok közt a legelső, mely mindenütt, ahol nyilvánosan föllépett hazánkban, s az országos dalversenyeken is a legtöbb diadalt aratta, s ma is a legkiválóbb daloskörök egyikének van elismerve : az széles e hazában ismeretes dolog.

De hogy mily dicsőséget aratott a külföldön, mily mértékben hóditá meg a szomszéd művelt népeket, s készté őket elis merni, hogy nemcsak a magyar nemzet, de a magyar műdal is méltó fokán áll az általános európai zeneműveltség magaslatának: ezeket röviden érinteni azt hisszük nem lesz fölösleges ama t. olvasóink előtt, kiknek talán kevésbbé volt alkalmuk e körülményekről tüzetesebben értesülni.

Hoffer Károly, a pécsi dalos-kör hírneves tenoristája, s karnagya, az 1883-ik évben pendítette meg az egyesület kebelében azt az eszmét, hogy a dalos-kör tegyen egy rövid művészi kirándulást a szomszédos külföldre, különösen Közép-Európa néhány városába, hol hasonló dalegyletek már századok óta föu- állauak s virágoznak, — a végből, hogy a magyar dalt, s egyszersmind a magyar dalos-körök művészi kifejlettségét a müveit külfölddel is megismertesse. Az eszme nemcsak a pécsi dalos kör, hanem Pécs város s környéke müveit közönségének kebelében is élénk helyesléssel találkozott, s._az ige csakhamar testté lön. A Cziglányi Béla pécsi kír. törvényszéki bíró, s dalköri tag elnöklete alatt megválasztott végrehajtó bizottság csakhamar megállaa midőn Sirisaka Andor pécsi tanítónak a „Magyar Közmondások Könyve“ ez. munkáját lapunk előfizetőinek, olvasóinak s minden barátjának szives figyelmébe és pártfogásába ajánljuk. Levelezéseknél, illetőleg póstautalványon való megrendeléseknél elegendő ily czimezés: Sirisaka Andor, Pécs.

Különfélék.

— Hálaadó istentisztelet. Mária Valéria, király-kisisz- szony, főherczegnő, a magyar királyi pár ő felségeik kedves leángkája ő csász. és kir. fenségének Ferencz Salvator csász. és kir. foherczeg ő fenségével, a jövő csütörtökön, f. hó 31-én lseidben történendő egybekelöse alkalmából, dr. Samassa József egri érsek ő exja rendeletéből az egri székesfőegyházban, regg. 9 órakor „Te deum“-mal egybekötött ünnepélyes istentisztelet fog tartatni.

Magasrangu katona-vendégek. Albori Ödön, báró, csász. és kir. altábornagy, hadosztályparancsnok, és T heuerkauf Rudolf cs. és kir. ezredes dandárparancsnok, az egri közöshadseregbeli csapatok megszemlelése ezéljából a múlt héten több napig városunk vendégei voltak. Mindkét magasrangú katonai parancsnok részt vett az egri csász. és kir. helyőrség tisztikara által a múlt szombaton, f. hó 26-án Felső-Tárkány kies völgyében rendezett rendkívül kedélyes és igen szépen sikerült nyári mulatságon. — Azonkívül Albori altábornagy ő exja megelőzőleg részt vett a tiszteletére az egri érs. uradalmi jószágkormányzó- ság által ugyancsak a felső-tárkányi erdőségekben rendezett vadászatokon is.

Katonai nyári-mulatság. A helyben állomásozó 60. sz. Appel-gyalogezred tisztikara a múlt szombaton f. hó 26-án ismét megújította ama szép és kedves nyári mulatságát, mely még a múlt évről élénk emlékében van mindazoknak kik a mulatságon a „Trinitár“ kaszárnya mögött fevő diszes tiszti kertben részt vettek. Ez alkalommal a mulatság színhelyéül a kies Tárkány völgyét választá a tisztikar, magát a mulatságot pedig a körükben időző Albori táborszernagy hadosztályparancsnok tiszteletére rendezte, melyre egyúttal Eger város elite-közönségét is szokott udvariasságával hívta meg, miáltal a derék tisztikar az ő általánosan szeretve tisztelt vezetője, Wessely ezredes úrral élén, csak szorosabbra akarta fűzni a jó egyetértést és barátságos viszonyt, a kölcsönös tiszteletet és becsülést polgár és katona között. Kár, hogy tevés informatiókból eredő némi félreértés folytán elite hölgy közönt égünk csak kevés számban volt képviselve a kedélyes mulatságon, s pár család kivételével kizárólag a tisz pitotta a körút programmját, fókép ama közelebb fekvő középeurópai városokat szemelve ki megállapodási helyekül (Grátz, Salzburg, München, Zürich, Luzern stb.), hol, köztudomás szerint, a legkiválóbb dalegyesületek virágzásuk tetőpontján állanak.

Miután a pécsi daloskor határozottan kimondotta, hogy a külföldi városokban rendezendő hangversenyeinek összes jövedelmeit ott helyben, hol hangversenyt tart, kívánja a helyi érdekeknek legjobban megfelelő jótékony czélra fordítani : most mindenekelőtt a külföldi hangverseny-körűt költségeinek beszerzéséről kellett első sorban gondoskodni. A kérdés azonban csakhamar meg lett oldva, amennyiben, egypár, nagy lelkesedéssel fölkarolt hangverseny jövedelmével, s különösen a zeneművészet egy nemeslelkű barátjának, Fazekas Sándor séllyei bérlőnek rendkívül kedvező ajánlatával az úti költség teljesen födözve lett.

A pécsi dalos-kör tehát, a pécsi közönség szerencsekivána- tai között megindult külföldi hangverseny-kőrútjára, s miután útközben Nagy-Kanizsán is tartott az ottani közönség óhajtására egy előadást, legelőször is Grátzban állapodó!t meg, hol a pályaudvarnál a gráczi dalegylet tagjai fogadták a pécsieket, s vezették el őket lakásaikra. Másnap volt a hangverseny. „Hogy a pécsi daloskor éneke mily hatást gyakorolt, — Írja egy művészbarát, — mutatja azon körülmény, hogy midőn a pécsiek, hangversenyközben, a grátzi dalegylet egyik kedvencz dalát rázendítették. a közönség körében eddig észrevétlenül egy helyen ült, és minden jelvény nélkül megjelent grátzi dalegylet, mint egy ember egyszerre felállt, és a pécsi daloskörrel együtt énekelt, mi a közönséget zajos tapsokra s lelkesedésre ragadta.