Eger - hetilap, 1890
1890-07-29 / 30. szám
239 tikár házas tagjainak kedves-bájos nejeikre s családjaikra szorítkozott, minek oka különben, a mulatság színhelyének nagyobb távolságában, s ebből kifolyólag azon körülményben is keresendő, hogy városunk alig 16—20 fiákerrel rendelkezik s ezek már jó előre legnagyobbrészt el voltak foglalva, Maga az érdekes nyári mulatság délután úgy 7*6 óra tájban vette kezdetét. Már délután 4 órától kezdve egymást érték a fogatok. Leszállva a kocsiról s elhaladva a tóig, még csak nyomát se látta az ember a mulatságnak, úgy, hogy előbb egy kellemes sétát kellett megtennie a forrás mellett elhaladó s a szoroson átvezető vadregényes utón, mig a gyönyörű fekvésű „barát-rét“-re ért. A „barát-rét," mint egv disztábor, meglepő látványt nyújtott..“ A rét kezdetén a bejáratnál diadal-ivhez hasonló, zöld gályákkal, s különböző zászlócskákkal < s lampiomokkal feldíszített kettős kapu állott, homlokzataikon drótsodronyok segélyével összeállított fabetükből „Éljenek a hölgyek“ és „Hoch die Damen“ felírásokkal. A rét mintegy 300 Upés körzetben apró lámpások által volt bekerítve. A körzeten belü' a bejárótól balra két nagy sátor állott s a két sátor között a bejárathoz hasonló nagy diadalív „Hoch Albori“ fölirattal. A körzet közepén ugyancsak zöld gályákból s apró zászlócskákból és lampionokból összeállított guirlandeszerű ive- zetektől körítve állott a tágas tánczkörönd. Ettől jobbra hasonló körben a zenekar volt elhelyezve. A sátorok előtt a körzet baloldalán félkör alakban, terített asztalok állottak, mig úgy 100— 150 lépésnyire hátul a tűzijátékra szánt állványok tűntek fel. Körülbelül 1/26 óra leheti, mikor Albori táborszernagy, segédtisztje és az ezredsegédtiszt. kíséretében megérkezett, s a tisztikar által élén az ezredessel fogadtatott. Ugyanekkor megkezdődött a zenekar választékos programmja is, miközben folytonosan érkeztek vendégek. Maga a fáradhatatlan ezredes és szeretetreméltó neje oly szivességgel fogadták az érkezőket, hogy csakhamar mindenki otthon érezte magát, s fesztelenül fogalt helyet az asztaloknál, melyeken mint egy varázs ütésre tűntek elő a pompásabbnál pompásabb hideg ételek és finom italok. Idáig érve el nem mulaszthatjuk elismerésünket kifejezni Danek Leo főhadnagy urnák az általa készített kitűnő gulyásosért, melyet valamennyien megizleltünk. Ugyancsak az ő és Konst Emil főhadnagy úr érdeme — mint halljuk — a diszitése és berendezése az egész helynek. A zenekar szebbnél szebb darabjai mellett élénk társalgással fűszerezett ozsonna közepette a mulatság egyik igen érdekes részét képezte a háttérben felbocsátott különböző színű léghajócskák légiója, melyek legnagyobbrészt rövid életűek voltak, mert alig emelkedtek pár száz lábnyi magasságba az erdő fölé, a levegőben elégtek, mielőtt a földre jutottak volna. Azután táncz következett, melyben maga a hadosztályparancsnok úr ő exja ment előre jó példával a fiatalság előtt. A leáldozó nap egy pillanatra megállott a láthatáron, hogy e kedves képet megbámulja. Néhány ellejtett tour után, mikor a nap már jól a hegyek háta mögé rejtőzött s a csillagos Nem csekélyebb öröm s lelkesedés fogadta a pécsi daloskört Aussee, Ischl és Salzburg városokban, mindenütt diadalról-diadal- ra szállva. Salzburgban, egyebek közt, az a kitüntetés is érte, hogy a klösheimi palotában alkalma nyílott néhány dalt elénekelhetni Lajos főherczeg előtt is. ki a daloskört a legkitüntetőbb nyilatkozatokkal halmozta el, s fényesen megvendéglé. A pécsiek diadalutja azonban fénypontját a szabad Helvéczia két kiváló városában, Zürichben és Luzernben érte el. Zürichben egy estélyen az ottani hírneves „Harmonia“-dalegyesület tisztelte meg a pécsieket; s azon alkalommal egy ottani egyetemi tanár, pohár-köszöntőjében, egyebek közt, ezeket mondá: „A pécsi daloskor tagjainak köszönettel tartozom, mert ittlétek által egy rejtélyt fejtettek meg előttem. Én, ki a történelmet előszeretettel tanulmányozom. sohasem tudtam megfejteni azt, miként lehetséges, hogy Mária Terézia királynő idejében mindig csak akkor nyertek csatát, midőn a magyarok jöttek segítségre. Ma a talány meg van fejtve ; mert azon nemzet, melynek fiai ily lelkesülten tudnak dalolni, mint a jelenlevő pécsiek, azok a harczmezőn is diadalmaskodnak!“ Luzernben, melynek ama részét, hol a pécsi daloskor tagjai laktak, szépen kivilágították, s hol a pécsiek két hangversenyt adtak, egyiket a templomban, — a közönség annyira el volt ragadtatva, hogy megfeledkezve a hely szentsége- s komolyságáról, a pécsieket lelkesen megéljenezte s tapsolta. Hogy a pécsi daloskor e külföldi hangversenyéről az ottest kezdé fátyolát kibontani, az erdő fölött kigyultak az apró lámpások és lampionok és fölállitott tűzhelyek. Egyszerre csak ágyúlövéshez hasonló tüzes bombák dördültek el, melyek a háttér felé vonták a tánczolók figyelmét. Kezdődött a tűzijáték. Kigyó-alakú rakéták szálltak sisteregve a magasba, hol piros, kék, lila s zöld sziliekre homolva, hangos pattanás közben repedtek szét. közben kölönfele nagy és kis napgömbök, csillagok, világitó kerekek, kaskadeok és rózsákkal vegyítve. Kár azonban, hogy a pittoreszk-állványok kissé távol voltak s igy a tűzijáték közepette fölállított transparent csak homályosan volt kivehető. Az elfogatatott közönség minden egyes sikerültebb productio után élénk tapsviharban tört ki, éltetve Dalia Kiva főhadnagy és Fischer Gyula hadnagy utakat, kik mint ügyes pyrotechnikasok a szép tűzijátékot rendezték. Azután ismét folyt a táncz, és csak a líüvös esti lég volt oka, hogy nem nyúlt, belé a barna éjfelbe, s hogy 11 óra tájban véget érve, egy élvezetdűsan eltöltött kedélyes est édes emlékeivel tértünk haza. — Kiss József, az „A Hét“ szépirodalmi lap szerkesztője, kiváló költő, földink, néhány nap óta városunkban tartózkodik, betegen fekvő, aggastyán édes atyja látogatására. — Réthy Laura, a budapesti népszínház újabban szerződtetett első rangú Operette- s népszínmű énekesnője, „a mi kedvelt Lauránk“, ki pár év előtti itteni szereplése óta még mindig élénk, kedves emlékében él szinházkedvelö müveit közönségünknek, a múlt szombaton f. hó 26-án érkezett városunkba, néhány vendégszerepre az itt működő Csókaféle színtársulatnál. Eddigelé kétszer lépett föl színpadunkon; vasárnap a „Czigány-báró, hétfőn a „Nebánts virág" operettekben, mindkét estén elég szép közönség előtt. Réthy Laura k. a., ki az utóbbi időkben a kolozsvári nemzeti színház primadonnája volt, — mióta nem láttuk, úgy játékban mint különösen énekben, feltűnő haladást tett nemcsak, de hangja is sokat nyert erő- és kellemben egyaránt. A vendégmüvésznőnek ma, kedden, f. hó 29-én lesz a búcsúzó s egyszersmind jutalomjátéka, mely alkalommal az „íngenélők“ ez. népszínműben fogja bemutatni az azóta e genreben is elért süketéit, — hisszük s reméljük: zsúfolt ház előtt. — „Kapácsy Dezső költeményei“, miután t. költő barátunk s munkatársunk derék költeménykötetének első kiadása rövid néhány hét alatt teljesen elfogyott, s még folyvást érkeznek nagyobb megrendelések, — közelebbről második kiadásban fog pár hét múlva megjelenni, s már sajtó alatt van. Hogy egy verskötet, — kivált egy provincziális poéta verskötete — második kiadást érjen nálunk, az nem mindennapi jelenségek közé tartozik, s kétségkívül a mellett, bizonyít, hogy Kapácsy Dezső versei hazánkban a szivekhez meg találták az utat. Örülünk rajta. A verskötet második kiadására előfizetéseket elfogad a szerző (Kapácsy Dezső hevesmegyei árvaszéki jegyző s előadó Egerben) fűzött példányra 1 frt, díszpéldányra 2 írtjával. helyi lapok mindenütt a legnagyobb elragadtatással, s a leghizel- gőbb elismeréssel emlékeztek meg, mondanunk sem kell. Szóval: a pécsiek e külföldi hangversenykörutja a szó teljes értelmében valódi diadalut volt, mindenütt fényesen hirdetve a magyar nemzet magas fokú előhaladottságát a zeneművészet terén is, s mindenütt kiviva azt, hogy a külföld nemzeti műveltségünk előhala- dottságának méltó elismeréssel adózzék. Ez a „Pécsi Dalárda“, melyet a közelebbi napokban kulcsos Eger városa szerencsés lesz vendégéül tisztelhetni. E kedves vendégeink élén ott fogjuk látni s üdvözölhetni a pécsi daloskor ez idő szerinti lelkes és lángbuzgalmú elnökét: Aid inger János, kir. tanácsos, Pécs szab. kir. város érdemes polgárnagyát is, kit, mint az egri cist.-r. főgymnásium egykori jeles növendékét, városunkhoz, egyebeken kívül, fiatalkori kedves emlékek is csatolnak. Tudjuk, hogy elnökükkel együtt a pécsi daloskor tagjai is, mindnyájan, kivétel nélkül, szivesörömest jőnek Egerbe, szerető barátaik körébe. De viszont ők is meg lehetnek, sőt, hiszszük, meg is vannak arról győződve, hogy itt, közöttünk, mindazt bőséges mértékben fel fogják találni, mit lelkes magyar vendégszeretet, s őszinte, igaz barátság számukra nyújthat 1 Isten hozza derék pécsi vendégeinket! Szabó Ignácz.
