Eger - hetilap, 1890
1890-07-22 / 29. szám
229 állat teje a piaczra ne vitessék? Pedig előbbi betegségnél a tuberculosis, utóbbinál az antrax-bacillust sikerült a tejben kimutatni. Gyermek táplálásánál feltétlenül szükséges, hogy egy és ugyanazon tehén teje, vagy több tehénnek állandóan együtt s tisztán kezelt egészséges teje használtassák; — az pedig csak úgy érhető el, ha a tejtermelők szövetkezve, egy tej csarnokot létesitnek, a hol a tej megkivántató tiszta kezeléssel jut, természetes minőségében a fogyasztó konyhájára, kizárva minden lehetőségét annak, hogy beteg állat teje árusittassék, mert a szövetkezetek alapszabályai szerint a tejtermelők istállói folytonosan állatorvosi felügyelet alatt vannak. Eger városában nem ütköznék nagy nehézségbe egy tejcsarnok létesítése. Egyelőre 200 db. fejőstehénnel meg lehetne nyitni. Itt helyben sokan vannak, kik elég gazdagok arra, hogy 10—15 fejős tehenet tarthatnának és a létszámot kiegészítenék a szomszéd községek birtokosai. A fáradság nem lenne gyümölcsfélén ; a nyári időszakban be lehetne szerezni a szükséges épületet, jégvermet építeni, hogy az ősz beálltával az üzletet meg lehetne indítani. E sorok írója, borostyánkeöi Egán Ede országos tejgazdasági felügyelő ur Ígéretét bírja arra nézve, hogy ha Egerben tej- csarnok létesítése komoly szándékká válnék, úgy ő részéről minden rendelkezésére álló eszközzel fogja azt támogatni. E b. lap utján igen rövid idő alatt létrehozható egy, e tárgyban való szaktanácskozás. *) Magyar ipar. Irta: Nyáry Elemér gróf. A nagy és a kis Rákos vize között elterülő homokos terepen, közvetlenül az országút mellett, halom emelkedik, amelyre pár évtized előtt hatalmas épületet emeltek: a legkiválóbb kisebb sörfőző-gyárat. Miként más iparágakban is tapasztaljuk, ezen sörfőzőgyár sem bírta diadalamasan küzdeni le a nála sokkal nagyobb gyárak ellene is irányult versenyét; s igy beszüntette a munkát. A gyönyörű nagy épület használatlanul állott, amig a nevezett *) D. B. polgártársunknak fönebbi czikbében foglalt nagy fontosságú javaslatát melegen ajánljuk tejgazdasággal foglalkozó t. polgártársaink becses figyelmébe. Szerk. — Ugyan mit sírsz ?! — És szelidebbé vált az anya hangja. — Sőt inkább örülj. Megszabadultál egy gyűlöletes köteléktől. Szabaddá lettél újra. Szabad, mint a madár az ágon. Újra élheted világodat. Nem fog többé szekirozni senki. Mondtam én azt mindjárt, mikor a kezedet megkérte, hogy nem jó ember. De a te durczás fejeden múlt az egész. Tudtam, hogy nem lész boldog vele. Vonakodtam is egy kissé. De te nagyon akartad. Hát minek mentél hozzá! — Mert szerettem! — Szeretted! És ime mivé lett az a nagy szerelem! Engesztelhetetlen gyűlöletté, mint a biró mondta. Nem. Még annál több. Utálattá, igen utálattá. Anna felvetette csodálatos ragyogásu szemeit, melyek könyek- ben úsztak és könyörgő hangon mondta: — Édes anyám ! ne kínozza a szivemet! — Mondom, végy erőt sziveden. Utáld meg azt az embert, a ki ifjú korodnak legszebb idejét mérgezte meg. Vesd ki szivedből örökre. — Nem érdemli meg, hogy rá is gondolj. Idegenek vagytok ti egymásra nézve. — Anyám, édes jó anyám! Az ifjú asszony odaborult az anyja keblére. De már ekkor a jó öreg asszony is törülgetni kezdé a szemeit. — Én édes, jó gyermekem! Vigasztalódjál. 0 már meghalt reád nézve. Majd ad neked a jó Ur Isten mást. Szebbet. Jobbat. A ki megbecsül téged. A ki szeret. A ki igazán szeret. Meglásd, hogy el fog jönni az igazi. Mert az bizonyos, hogy nem ő volt az igazi. — Nem kell én nekem senki. — Csak a halál — gondolta magában. — Egészen ki vagy merülve. De nem is csoda. Még ma semmit’ sem ettél. És már dél van. Megyek, megnézem, kész-e már a szakácsnő az ebéddel? kiváló országgyűlési képviselő azt megvásárolta és a legújabb szakberendezések vívmányainak teljes alkalmazásával tűzfecsken- dőgyárrá átalakíttatta. Miként más iparvállalatinál, úgy e nagyszerű tüzfecskendőgyár korszerű berendezésénél sem sajnálta a tulajdonos még a legnagyobb pénzkiadásokat sem, ha azok azt eredményezték, hogy e kitünően fölszerelt magyar ipartelep nemcsak Ausztria, hanem más külállamok ilynemű gyáraival szintén diadallal versenyezhessen a legjobb tűzfecskendő gyártásának dicsőségéért. Az ügybuzgó gyártulajdonos ezen áldozatkészsége azután máris szép gyümölcsöket termett: az ország minden vidékéről épugy, mint számos külföldi helyről a megrendelések egymást érik, ami annál természetesebb, mert aki a legújabb technikai vívmányok és a leghasznosabb találmányokra vett szabadalmak eredményét akarja tűzfecskendő alakjában beszerezni, annak — legyen az illető akár belföldi, akár külföldi — napjainkban a Tarnóczy Gusztáv-féle magyar tűzfecskendőgyárban kell vásárolnia. Az ipartelep igen nagy; a felépítmények a gyármunkások, a kezelő-hivatalnokok, a mintarajzolók, a felügyelők és a gyár- igazgató befogadására szolgálnak. Es maradt még az épülettömbben alkalmas helyiség: kocsiszínek, istállók, raktárak, irodák, szép magánlakás — a gyárigazgatóé — s oly vendéglő részére, ahol a telep alkalmazottjai teljes kényelemmel erősíthetik magokat üdvös munkájokra. Érdekes a gyártelep pompás műhelyeinek és óriási raktárainak megtekintése; kivált ha ily alkalomkor az örömest látott érdeklődőt a gyárigazgató, Detrich Gyula ur, szives kalauzolni. Hát bizony egy-két óra alig elég arra, hogy ezen mintagyár működéséről saját szemeinkkel gyüjtsünk csak kisebbmérű tapasztalatokat is; mert a szemlélni való oly rendkívül sok, miszerint annak beható méltatására nemcsak órák, hanem napok szükségesek. Ámde ha Detrich Gyula igazgató szives az örömest látott vendéget kalauzolni a műhelyek, raktárak, festőszinek, olvasztók stb. valódi útvesztőjében, akkor 1—2 órai, viszonylag rövid idő alatt is kellő betekintést nyerünk a legelső magyar tüzfecskendőgyár közhasznú működésébe; mert oly, még a laikus által is megérthető szakavatottsággal fejtegeti, magyarázza meg a látottakat, mely honunkban bizony páratlanul áll. S ez okból Tarnóczy Gusztáv gyártulajdonosnak ezen ipartelep minden látogatója szerencsét kivan, hogy ily elsőrangú szakértőt sikerült tűzfecskendő- gyára igazgatójáéi! megnyernie. A gyár helyiségeinek rendkívüli szakavatottságot bizonyító beosztása szintén a gyárigazgató sikerült munkája: minden műhely ott lett fölállítva, berendezve, aho Az utolsó szót már a folyosón mondta. Anna mozdulatlanul ült egy helyben. Egész élete apró képekben lebegett el szemei előtt. Gondolatban átfutotta egész életét. Gyermekkoruktól fogva szomszédok voltak. A Pali hordozta iskolába az ő táskáját. Az előadás után mindig megvárta. És jutalmul kapott csókot. Azután elment. Tanult. Az évek repültek egymásután. Egy nap fejére tűzték a myrtus-koszorut és Pál mennyasszonya lett, ezután pedig felesége. Elmúlt két év és ma már a törvény bontotta fel azt a lánczot, a mit a sziveik kötöttek. És miért? Keserű féltékenység lopózott szivébe, mely mint a hideg kígyó körültekerőzött egész lelkén. A törvény előtt azt vallotta, hogy engesztelhetetlenül gyűlöli. A törvény emberei elhitték. A világ elhiszi. Talán ő maga is elhinné. Csak a szive nem akarja hinni. Mert nem olyan szerelem az, melyből engesztelhetetlen gyűlölet születik. Mert a mit az Isten maga ir az emberek szivébe, azt nem lehet kitörülni hideg, emberi ujjakkal. A törvény elválasztotta és szabaddá tette őket, de az Isten nem. Az a láncz az ész hideg okoskodásainak csapása alatt sem tudott megszakadni. Mert érzi, hogy nem gyűlölete, de szerelme az, mely engesztelhetetlen. Ő nem vétett neki semmit. Aztán komolyan kezdett gondolkozni, vájjon csakugyan semmit ? Hát akkor minek hozta azt a gyereket a házhoz ? Világos, azért, mert az övé. Olyan békességben éltek együtt egészen addig, mig egy napon férje alig féléves kis gyermekkel nyitott be. S milyen arczátlanság volt tőle, hogy őt kérte, hogy legyen anyja helyett anyja. Ő a más gyermekének? Tehát másnak áldozta szerelmét? Ő neki semmi sem jutott a hideg udvariasságon kivül. Azt nem mondhatná, hogy félje nem volt irányában előzékeny. De ezt csak az illem hozta magával. Iszonyú. Iszonyú!
