Eger - hetilap, 1890
1890-07-22 / 29. szám
230 legalkalmasabb helye. A szinte beláthatatlan végű kovács-műhelyek; a kétemeletnyi térfogatot nyert lakatos-műhelyek, ahol a kézimunkához a gépmunka társul oly gépek útján, melyek szinte csodásak; a festők óriási színjei; a bodnárok hatalmas területen berendezett műhelyeik stb. külön-külön époly érdemesek a megtekintésre, mint együttesen. A rézöntő-kohók pedig sajátlagos különlegességei e gyárnak. A szinte megszámlálhatatlan raktárak között a szénraktárak époly nagyterjedelműek, mint a szeli >s padlásokon berendezett tűzfecskendő-fölszerelvények raktárai. Ezekben sokat- érő szerelvények vannak fölhalmozva: hosszú gummicsövek; sárgarézcsapok; gépcsavarok, melyek halmokat képeznek; tömlők stb. A festő-sziliből kikerült, teljesen kész tűzfecskendök hosszú sorba állítva lesik az időt, mikor a váczi-körúton fekvő raktárba vitetnek és onnét szétküldetnek. Ámde a legelső magyar tűzfecskendő-gyárnak nemcsak érdemei vannak: a legjobb tűzfecskendőt gyártván, hanem abban is páratlanúl áll honunkban ezen iparág terén, hogy ügykezelése — magyar! Magyar szó hallatszik a műhelyekben; magyar könyvvitel áll fönn irodáiban; magyar szellem lengi át működését. Sajnos! ezt bizony nem tapasztaljuk azon tűzfecskendő-mű- helyekben (egyikök-másikok „gyár“-nak képzeli és hireszteli magát!) melyek harangöntés, vagy egyéb főfoglalkozás mellett úgy mellékesen tűzfecskendök készítését is űzik — honunkban, dédelgetői lévén a német munkavezetésnek, a német könyvvitelnek, a német szónak és a germán szellemnek. És ezen gyártelep majdnem a végtelenig fejleszthető, ameny- nyiben a fölépitmény alatt gyönyörű helyiségek nyúlnak el, amelyek ezelőtt mesterséges pinczéknek használtattak, ugyanis oldalt homokkal töltettek föl. Ha most ezen mesterséges homokbuckák eltávolíttatnak, a falak kiszabadulnak, s minthogy azok nemcsak a Duna sempontja, de néhány lábbal az országút színvonala fölött is épültek, kitűnő, száraz, világos műhelyekül használhatók, ha a gyár üzeme annyira fokozódnék, hogy a mostani helyiségek nem volnának elegendők. Hogy az olvasó magának fogalmat képezhessen ezen ritka-nagyságú helyiségek terjedelme felől, felemlítem, miszerint a 14, eddig igénybe nem vett helyiségek kerülete 5000 lépésnél, azaz félmértföldnél hosszabb, vagyis szakszerit kiszámítás szerint 1000 gyári-munkás számára eléggé terjedelmes. Az elmondottakból kitűnik, hogy minél nagyobb s minél korszerübb-berendezésű valamely gyár, annál jutányosabb és olcsóbb árúval bír a vevőknek szolgálni, amely áru minden körülMég azt talán elnézte volna, ha mástól hallja. Megnyugtatta volna szivét az által, hogy pletyka az egész. De ifjúkori bűnének gyümölcsét odahozni a feleség házába! Ez sok! Ezt nem tudta elviselni. Maga a levél is, melyet férje Íróasztalán talált, a mellett bizonyít. Még itt van nála. Óh, hogy szemébe nem vágta a bírák előtt annak az arczátlannak! De akkor úgy elhagyta ereje, hogy szólni sem tudott. A levél pedig igy szólt: „Kedves Pál! Abban az iszonyú csapásban, mit az Ur Isten balja rám mért, légy te az ón segítségem. Viseld gondját árva gyermekemnek. Légy igazi apja. Ne hagyd őt elveszni a szeméten s valahányszor rátekintesz, gondolj a szerencsétlen, sokat szenvedő Margitra.“ A fiatal asszony idegesen gyűrte össze kis kezeivel a levelet. A nyomorult! Hogy megcsalta szegényt. Hogy megcsalt engem is. Összetört, semmivé tett két szivet. Pokollá tette két tiszta lélek menyországát. Nehéz könyek gördültek ki szeméből, melyek gyémántcsep- pekként tündökölve futottak végig arczának haván. A köny pedig az engesztelődés jele. Ki tudja, mi történt Pál belsejében? Hátha nem is övé a gyermek? De hát ekkor ez a levél. Én Istenem! Ki világosítja fel az én sötétségben tévelygő agyamat? Az pedig nem épen lehetetlen, hogy másé a gyermek. Meglehet, hogy valamelyik rokonáé vagy épen testvéréé. És mégis. Mikor elhagyta férje lakását, egyszer sem jött érte, egyszer sem küldött utána. S mily könnyen beleegyezett az elválásba. Hagyta úgy, a mint ő előadta az ügyet. Az igaz, hogy sápadt, halavány volt. De ez az izgatottságtól is lehetett. meny között jobbminőségü és olcsóbb, mint bármelyik műhely mégoly kitűnő készítménye. A tűzoltó-intézmény gyors elterjedésének fuhátránya tehát abban rejlett, hogy nem volt az országban kellőleg fölszerelt tüzfecskendőgyár. De ami nem volt, hála Istennek, már van. Napról-napra élénkül az üdvös mozgalom a honi ipar érdekében. Bizonyos, a legjobbat kívánjuk ezen üdvös mozgalomnak; de azért a tüzfecskendőgyártásterén máris azt merjük hangoztatni: „Egyedül akkor pártoljátok a honi ipart, ha az jutányosabb és olcsóbb, tartósabb és jobb tűzfecskendőket nyújt nektek, mint a külföldi gyártmányok, vagy pedig azon műhelyek tákolmányai, melyek ama műhelyek már elavult berendezései folytán szinte szóba sem jöhetnek.“ Nincs okunk attól félni, hogy ily merész kihívás legkisebb kárt is okozna a legelső magyar tűzfecskendő- gyárnak ; mert annak kitűnő gyártmányai jelenleg mind a bel-, mind a külföldön : legjutányosabbak, legolcsóbbak, legtartósabbak s legjobbak. Egyébiránt, erről már mindenütt meggyőződtek, ahová Tarnóczy Gusztáv tűzfecskendő-gyárából szerezték be azon gépet, amely a leghasznosabbak egyike a 19-ik század polgáriasodéit emberére nézve. Menjenek hát minél számosabban el a derék vidéki tűzoltók ezen pompás gyárba, hogy lássák, mily tökélyt! már ezen szakmában is a magyar ipar. Különfélék. — A zirci apát kitüntetése. Zircre, a Bakony szivébe, a hivatalos lap a múlt napok egyikén örömhírt vitt: Supka Jeromos, zirci apát, fejedelmi kitüntetésének hírét. A jeles főpap a Ferencz Józsefi’end középkeresztjét kapta a királytól „az egyház és a tanügy, különösen pedig a zirci ciszterci rend érdekében kifejtett kiváló hasznos és áldozatkész működése elismeréséül.“ A királyi kitüntetés ebben az esetben méltó férfiú érdemeit jutalmazta meg. Mikor Supka Jeromos körülbelül tiz év előtt a ciszterci rend élére állott: a rend kormányzatában számos olyan reform várt megvalósításra, a melyek nélkül a rend aligha felelhetett volna meg az ellenébe támasztott fokozottabb igényeknek. Apátságának kezdetére esnek azok a terhek, a melyek a bajai főgimnázium átvételével jártak. A szentgotthárdi apátság jövedelmei (a gotthardi apátság a bajai gimnázium átvétele alkalmával egyesittetett a zirci apátsággal) távolról sem föOli Pál, mivé tettél te engem ?! Tenyerébe temette arczát és keservesen zokogott. — Elvégre is meg kell tudnom, hogy kié az a gyermek. Megöl a bizonytalanság. Ha övé, legalább könnyebb lesz elviselni azt a szomorú szabadságot. Megnyugszom abban, hogy méltatlant érdemesítettem szerelmemre. A dajka, a ki most jött, bizonyosan fogja tudni. De ha megtudja valaki, hogy férje házánál járt! E gondolat villant meg agyában. — Hadd tudják — csillapította lázasan dobogó szivét. — A világ nem érti az én szenvedéseimet. El, el. Bizonyságot kell szereznem az egészről. — Talán holnap . . . Akkor talán nyugodtabb leszek ... Nem. — Még ma... Most! Hamarosan egy kendőt vetett a fejére, arczát eltakarta, hogy fel ne ismerje senki és elsietett. Nagy szívdobogással lépett be a kapun, melyen egykor boldogsága romjaival távozott. Jól ismerte a járást. Egyenesen a dajka szobájának tartott. Az öreg Magda épen a kis gyereknek dúdolt valami régi nótát altatóul, a midőn belépett. — A nagyságos asszony! — Kiáltott fel az öreg cseléd meglepetésében. A fiatal asszony kimerültén ült egy fa-székre. — Csendesen Magda. Nem szabad senkinek sem tudni, hogy ide jöttem. — Én Istenem, milyen rosszul néz ki. Mintha beteg volna. Talán beteg is. Édes, jó nagyságos asszonyom, mért hagyott el bennünket, a kik mindnyájan úgy szerettük? Olyan szomorú most a ház, mintha halott volna benne. De beszélhetünk ám hangosabban is, nincs idehaza a nagyságos ur! — Hát hol van?
