Eger - hetilap, 1890

1890-07-22 / 29. szám

m

29-ik szám.

29-ik év-folyam.

1890. Julius 22-éu.

Előfizetési dij:

Egész évre .

5

írt — kr

Félévre

2

50

Negyed évre.

1

„ 30 ,,

Egy hónapra

—

„ 45 „

Egyes szám

—

» 12 >

Hirdetésekért

minden 3 hasáboson péti sorhely után 6. bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttórben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula

könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő.

Visszaemlékezés

a magyar orvosok és természetvizsgálók egri vándorgyűlésére, 1868. aug. végén.

(Vége.)

Az egyes szakosztályok tevékenysége is igen élénk volt.

Az orvosi szakosztályból kiemelendő genialis sebészünknek Kovács Józsefnek előadása, melylyel saját találmányi! lúngéfeszét a haza orvosainak bemutatta. Ezen műszer légszesz vagy köneny- lánggal igen nagy hőfokot ád. Hőhatása legmagasabb, ha az etetendő felülettel a láng-kúp vége jő érintkezésbe. Az izzó vas feletti előnyei: hogy a lángban termődő hőség egyenesen vitetik rendeltetése helyére. Nem kell az edzendő felület vagy tömeg alakjára sem ügyelnünk, a rávezetett alakulékony láng bemélyed az öblözetekbe, a felületre nem nyom, a pürköt le nem tépi. Előnyös tere nyílik ott, honnan a galvános sipoly és kacsétesz a tüzes vasat ki nem szorította. A sikfelületek és tömegek étetése lesz hát érvényesülésének tere, melyeken hatása alkalmaztatásának időtartamával (mint az izzóvasnál) s a közelség helyes választásával lesz arányos.

Kiemelendő továbbá az orvosi szakosztályból Darányi Jánosnak, a nagy humanistának, ki óriási költségek árán maga tartott fel kórházat, s ki élte fogytáig a vándorgyűlések intézményét a tudományok népszerűsítése és terjesztése legjobb és leggyakorlatibb eszközének tartotta, — előadása, a hazában általa véghezvitt második eredménydus petefészektömlő-kiirtásról (166. lap.)

Szarmák Vilmos egri orvos pedig két pályadijjal járult az orvosi tudomány fejlesztéséhez (137. lap.)

Sajnos azonban, hogy olyasmiről sem szabad megfeledkeznem, a minek sem a Napi Közlönyben, sem a Munkálatokban nyoma sincs ugyan, de ami határozottan rósz befolyással volt a vándorgyűlések jövőjére nézve. S ez a következő eset :

Az államorvosi szakosztályban Poór Imre indítványt tett, hogy a közegészségügy rendezése s az 1848. előtti orvosi kar helyreállítása tárgyában a kellő lépések megtétessenek (188. lap.) Indítványát többen ellenezték, de leghevesebben Balogh Kálmán, ki a szakosztályban kisebbségben maradván, nézetét a bezáró közgyűlésben is óhajtotta érvényesíteni, a mi azonban neki ott sem sikerült.

Már az ezen tárgy körül kifejlett vita is igen heves s részben személyeskedő volt, mint az, az azonkori egymással ellentétben állott két hazai orvosi szaklapban olvasható folytatásából kiderül. Az ügy elmérgesítéséhez járult még azon körülmény, hogy az említett tárgyban kisebbségben maradottak, a következő fiumei vándorgyűlés tisztikarába Balogh Kálmánt is óhajtották megválasztani, a mi az előrement események folytán, a vándor- gyűlési intézmény nagy kárára, szintén nem sikerült.

innen eredt azon ellentétes állás, melyet Balogh Kálmán, kinek tekintélye és befolyása az egyetemen napról-napra nőtt és azon szaklapunk, melynek fómunkatársa volt, a vándorgyűlésekkel szemben elfoglalt.

A legnagyobb embereknek is megvannak gyengéik s Balogh Kálmán a mily nagy szellem volf, ép oly nagy volt szenvedélye is.

Ettől fogva ő nem tudta és nem akarta az intézményt annak vezérférfiaitól elkülönítve képzelni s a többség akarata előtt sem akarván meghajolni, a helyett, hogy a vándorgyűléseken való

további működésével igyekezett volna eszméit érvényesíteni, végképen elmai adt a vándorgyűlésekről s vele együtt igen számos jelesünk, kiknek távollétét nagyon sajnálták és nélkülözték mindazok, kik az ügy kedvéért keresték fel a vándorgyűléseket s támogatták az intézményt akkor is, midőn az egyetem és műegyetem legnagyobb része távol tartotta magát tőle.

Itt kezdődött azon harcz is, mely a következő gyűlések alkalmával a politikai napi lapokban is igen jeles toliakból meg- megujult a vándorgyűlések ellen; de ma, hála a haza eme szent ügye nemtőjének, én is idézhetem azon szavakat, melyekkel az egri gyűlésnek mindig csak ügyért lelkesedő s ellenvéleményt is mindig tisztelő titkára, Kátai Gábor, a Napi közlöny búcsúszavát, kezdé :

Lejárt a harcz, ül a vihar . . .

Kátai e szavakat igy folytatá : „A XlII-ik vándorgyűlés

bevégződött. Vájjon lesz-e ezen vándorgyűlésnek, melyhez előle- gesen, mint mindegyikhez annyi várakozás, annyi édes remény volt csatolva, olyan eredménye, a minőt vártunk? Vájjon azon munkásság, melyet e vándorgyűlés tagjai nem egy irányban oly lankadatlanul kifejtettek, váljon azon küzdelem, melyet nemes indokból oly hévvel folytattak, fog-e teremni édes gyümölcsöket ? Jobb sejtelmünk azzal biztat, hogy: igen.“

Es sejtelme nem csalt! Az ügy túlélte a szenvedélyeket s ma az ellentétes nézetüeket is együtt látjuk működni, s ha kell, egymással harczolni is az intézmény kebelében, a közügyért, melynek minden nézet, minden párt előtt szentnek kell lenni és maradni örökké!

A természettudományi osztályok e gyűlésen kiválóan szép eredménynyel dicsekedhettek s úgy honismertető, faunisticus, és floristicus munkálataik, mint például Frivaldszky János értekezése : A magyarországi hangyafélékről és Csató Jánosé: A Székásvölgy flórája és madár-faunájáról, — mint a következő önálló tudományos buvárlatok eredményei: Thanhoffer Lajosé, a Malpighi-féle edények, vagyis a rovarok epe- és húgy elválasztó szervei, két színes nyomatú táblával, — és Jedlik Ányosé, saját találmányú villamdelejes hullámgépről, két táblával, — bármily tudományos Akadémia évkönyveinek díszére válnának.

Ezeken kívül a természet barátainak hazánkban oly ritka alkalma nyilt még a csillagos ég titkaival is megismerkedhetni, a mennyiben a csillagvizsgáló torony számukra nyitva állott s abban egy este annak vezetője, montedegói Albert Ferencz előadást is tartott a csillagászat mai állapotáról s ennek a század kezdete óta tett haladásáról. (Napi Közlöny 22. lap.)

A régészeti szakosztály is ritka élvezetben részesült az által, hogy Ipolyi Arnold a saját lakán létező ó-, közép és újkori kiváló műemlékekből álló gyűjteményről, — mely most már közkincset képez s épen mostani gyűlésünk helyén, Nagyváradon, számára állítandó múzeumban fogja megörökíteni ama tudós főpap hervadhatatlan emlékét, — tartott szóbeli előadást. Különben az ezen ritka gyűjteményről, úgy mint Plank Ferencznek a lyceum- ban elhelyezett régészeti tárgyairól szóló részletes jelentést Römer Floris szakavatott, tollából a Munkálatokban bírjuk. (350. lap).

Az ai'cháologiai szakosztály, szivén hordva az országszerte pusztuló műkincsek sorsát, ezen gyűlésből is kérelmet intézett a kormányhoz, hogy az országos archáologiai bizottság mielébb szervezhessék, s addig is az országos alapból emelendő monumen-