Eger - hetilap, 1890

1890-07-08 / 27. szám

27-ik szám. 29 -ik év-folyam 1890. Julius 8-án. Előfizetési dij: Egész evre Félévre . . Negyed évre. Egy hónapra Egyes szám 5 frt — kr. 2 „ 50 ,, 1 „ 30 r> — 45 rt — n 12 Hirdetésekért minden 3 hasábozort péti sorhely után 6. bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelvért 15 kr. lizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széehenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Városunk jövője. Pusztulunk. Sőt azt hiszszük, inkább igazat mondunk, ha az állítjuk, hogy elpusztultunk. Akik eddig a veszedelem felismerését a pessimista ember rémlátásának tartották: már szintén kénytelenek belátni, hogy a való sokkal szomorúbb minden ekkoráig képzelt rosznál. Sohasem hittük volna, hogy a phylloxera oly hirtelen végez velünk. A múlt évben is mindenütt pusztított már; de az idén a mult évi termésnek századrésze is alig várható, Aki ismeri városunk közönségének jövedelmi forrásait, — az tudhatja csak, mit müveit nálunk a phylloxera. Itt nincsen kereskedelem; nem virágzik az ipar; földbirto­kok sincsenek városunk határában: egész határunkat szőlőföl­dek képezik. Lakosságunk nagyobb része, a földmives osztály, kizárólag a szőlők műveléséből élt; birtokosainknak is a bortermelés adott jövedelmet; sőt az értelmiséghez tartozó polgártársainknak, keres­kedőinknek s iparosainknak nagy részük is bortermeléssel nyerte meg azt a jövedelmet, melyre szüksége volt, amelyet azonban saját, foglalkozása körében megszerezni nem tudott. Az ipar és kereskedés jobbára mellékes foglalkozás volt. Miért? — Ennek sokféle oka van. A főbaj az, hogy a vasúti fővonalak elkerülték városunkat. E miatt az idegenek ritkán látogatnak el hoz­zánk, és ez okozza, hogy az árúszállitás is nehézkes s drága városunkból, vagy városunkba, úgy, hogy a fővonal mellett fekvő kisebb községek, ezen előnyök birtokában, elvonják tőlünk a forgalmat. Másik baj az, hogy városunknak nincsen kiterjedt vidéke. Részint a vasutak terelték el tőlünk a vidéki embere­ket, részint a csinált utak hiánya akadályozza a vidékieket ide- jövetelökben. Az egri ember nagyon közönyös Eger város érdekei iránt. A megyebizottsági tagok közt annyian vagyunk egriek és Eger- vidékiek. hogy közös akarattal minden nekünk tetsző útvonalat kiépíttethettünk volna már. S mégis csak a legutóbbi időben igyekeztünk városunk érde­keit ebben az irányban előmozdítani. Más megyében, pl. a szomszéd Borsodmegyében is, majd minden kis községnek csinált útja van a járás- és még inkább a megye székhelyéhez. Nálunk még a közel fekvő Verpelétnek, Szólátnak, Szalóknak, Aldebrőnek, Feldebrőnek, Vécsnek és az ezek mellett fekvő községeknek sincs ide csinált útjok, pedig ezen gazdag és népes vidék Egerre van utalva, és ha a közlekedés lehetővé tenné, szükségleteit városunkban szerezné be. Igen fontos reánk nézve a besenyő-tiszanánai útvo­nal kiépítése is. Nemcsak azért, mert Kömlő, Tiszanána, Kis­köre s más ily nagy s gazdag községeknek teszi lehetővé a városunkba való jövetelt; hanem azért is, mert Abád-Szalók, Kunmadaras, Tisza-Roff. Tisza-Szent-Imre s egyéb Szolnok megyei községek most is élénk összeköttetésben vannak városunk keres­kedőivel, és e forgalom még inkább emelkednék, ha ezen útvonal kiépítése a közlekedést megkönnyítené. Fontos reánk nézve a Poroszló-tiszafüredi út kiépí­tése is, és mégis sokan voltak az egri megyebizottsági tagok közt is, kik ezen útvonal gyors kiépítését meg akarták aka­dályozni. Végül mindent el kellene követnünk a czélból is, hogy Bor- sodmegye egri járásának városunkhoz közel fekvő községei is akadály nélkül közlekedhessenek velünk. További oka iparunk és kereskedésünk stagnálásának az volt, hogy városunkban, a legutóbbi időig, sokan majdnem lenézték az iparos és kereskedői osztály tagjait. Ennek következése volt aztán, hogy kellő tőkével ren­delkező és versenyképesnek mondható iparosunk, kereskedőnk kevés volt; mert aki megszedte ma­gát, a helyett, hogy iparát s kereskedését fejlesz­tette volna, feladta üzletét s beállott „urnák“, „t e k i n t é1y es ebb“ „szőlőbirtokosnak.“ Ezen bajok mellé sorakozott aztán a munkaerő drága­sága, mely itt 1 frt, 50 kr. — 2 frtos napszám mellett a gyári ipart lehetetlenné tette; az uj italmérési törvény, mely városunk egyedüli előnyét is megszüntette és nagyobb mérvű szesz- s borkereskedését tönkretette; végül a közteher nagy­sága. mely Egerben a kereskedőket s iparosokat agyonnyomja. A mi iparunk és kereskedésünk nem bírja el a mostani III. oszt. kereseti adót. A tiszta jövedelem 10%-ja, sőt a családtagok adójával, az általános jövedelmi pótadóv.al, a községi adóval és útadóval a tiszta jövedelem 25%-ja, — inert ennél is többre rúg vá­rosunkban, — oly uzsorák a mat, melyly el a mi kezdő iparunk és kereskedésünk nem küzdhet meg. A magántisztviselő, a községi, megyei hivatalnok, sőt a nyugdijképes állami tisztviselő is 1000 frt biztos fizetés után 15 irtot, 2000 frt után 40 frtot, 3000 frt után 75 irtot fizet kereseti adó fejében. Ezenfelül megfelelő szálláspénzt kapnak, mely után adót nem fizetnek, és a közhivatalnokok nem fizetnek községi adót és útadót sem. A kereskedők és iparosok pedig 1000 frt jöve­delem után 100 f r t ny i adót kötelesek fizetni és még külön 75—80°/0 községi pót a dót s 10% útadót. Ezen összehasonlítással nem azt akarjuk kimutatni, hogy a hivatalnokok kevés adót fizetnek; hanem azt, hogy az igaz­sággal s a törvény szellemével is ellenkezik, mi­ként kereskedőinkre s iparosainkra 40—200 frtnyi kereseti adókat vessenek ki, mikor a helyi viszo­nyokat ismerve, tudjuk, hogy ezen adók városunk­ban 100—500 írtra szaporodnak, és ezen összegeket kereskedőink és iparosaink, kik nagy részben ka­matos pénzzel dolgoznak, s kik nagy boltbért, nagy házbért s egyéb kiadásokat is kénytelenek viselni, — nem képesek fizetni. Ha ezek mellett íigyelembe veszszük, hogy most, a birto­kososztály és a földmives nép elszegényedése után, még inkább hanyatlani fog iparunk s kereskedésünk: akkor kétségtelen, hogy oly katastropha előtt állunk, mely hatóságainknak s közönségünknek is kötelességükké teszi a gyors intézkedést. Azt kívánjuk tehát, hogy polgármesterünk mielőbb értekezletet hívjon össze, mely a további teendőkről tanácskozik és mozgalmat indít meg városunk érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom