Eger - hetilap, 1890
1890-01-21 / 3. szám
19 a barna puha kőréteg, vagyis szenesedett növényi részekkel vegyes agyag-réteg az, mely ha tűzre tétetik, ég, mig a szenes részek benne tartanak, mely is, ha kiégett, hátrahagyja a fehér agyagot. Ez magában értéktelen, mert nem is hasznosítható. Sok helyen található ez, s lehet, hogy a növényi szenesedés szebb s értékesebb rétege is következik alatta, a mi aztán az igazi kőszenet szolgáltatná; de lehet, hogy ennél többet nem is tudna felmutatni, az akkori növényvilág szenes maradványaiból. Egy szóval, nincs kizárva, hogy alább a régi növényvilág igazi kőszéntelepe lappanghat még, a mit mélyebb kutatás fogna megmutatni; de az is lehet, hogy a növényvilág selejtesebb részének maradványával van itt dolgunk, mely agyagrétegbe nyomulva, megszenesedve, igy is egykori buja tenyészetének bizonyítéka; de nem oly minőségben, mely kőszénben kárpótolná a mai íilloxerás felszín nyo- moruságát. Mindez azonban, igy is, úgy is problematikus. Ennyit ez ügyben tájékozásul. Szederkényi Nándor. Eger város népességi viszonyai az 1889-ik évben. Eger város népesedési viszonyainak statistikai kimutatását, Kotr b a Nándor, szorgalmas, és ügybuzgó váro.-i alorvosunk egybeállítása szerint, a következőkben közöljük: Előrebocsátjuk, hogy Eger város lakosságának száma, a legutóbbi népösszeirás szerint 20,708 lélekszámot teszem A múlt 1889-ik évben a szülöttek összes száma tett városunkban 1063 lélekszámot. Ezek közöl vallásra nézve volt: rom. kath. . fiú 467 leány 472 összesen 989 reform, hitf. . 10 14 24 görög n. e. . 1 — 1 izraelita orthodox . 32 26 58 izraelita reformált 17 24 41 Összesen . 527 536 1063 A lakosság számának szaporodása 168 lélekkel volt több, mint a megelőző 1888-ik évben. A lélekszámszaporodás tehát városunk összes lakosságszámának 5.16 %'kát teszi. Házasságra lépett az 1889-ik évben: rom. kath. reform, hitf. . izraelita ortliod. izraelita reformált . 135 pár, 8 pár, 17 pár, 7 pár. Összesen . 167 pár. A halálozások összes száma a lefolyt évben volt: fi 449, nő 442, összesen 891, tehát 17-tel több, mint az előző 1888-ik évben. E szerint az 1888-ik évben a szülöttek száma 172-vel haladta az elhalálozottak számát. A lefolyt évi halálozások számaránya életkor szerint a következő volt: Elhaltak : íi nő Összesen 1 éven alól . • • • 82 73 155 1 — 7 éves korig . • * • 122 182 304 7 — 20 éves korig . « . . 19 27 46 20—40 éves korig 30 49 79 40—60 éves korig . . . 122 73 195 60 éven felül . 60 52 113 Összesen: 435 456 891 E kimutatásba a halva szülöttek is be vannak foglalva. Az összes halálesetek száma a népesség számarányának 4.,5 %-kát teszi. A fönebbi számadatok szerint a halálozás városunkban a lefolyt 1889-ik évben — valamint az előző években is már régtől óta — legnagyobb arányokat mutat 0—7 éves korig; és pedig a lefolyt évben ez életkoron belül elhalt 204 fiú, és 255 leány, összesen 459 gyermek, vagyis városunkban a múlt évi halálozások (891) összegének 51.6 %"ka, tehát a múlt évben elhaltaknak több mint fele, — mely körülmény a legelszomori- tőbb adatul szolgál arra nézve, hogy évről-évre hasonló alkalmakkor megújuló felszólalásaink, figyelmeztetéseink és sürgetéseink daczára városunk közegészségügyi bizottsága, s egyéb illetékes hatóságai a nálunk ijesztő mérvben uralkodó gyermek-halandóság megakadályozására, vagy legalább enyhítésére egyátalán semmi szükséges intézkedést nem tesznek! A múlt év folyamán a 7 évet meg nem haladt gyermekek közül 900-nál több részesittetett ingyenes gyógy-kezelésben a városi kórházban. Az elhalálozás okai voltak az ez évben is szokatlan nagy mérvű gyermekhalálozásoknál: vele született gyengeség, görcsök, bélhurut, vérhas, himlő, torokgyík, hörghurut és korai-szülés. — A felnőtteknél: legnagyobb mérvben tüdősorvadás (163 esetben), tüdőlob, hagymáz, vizkór, elmebajok, szélhüdés és végelgyengülés, máj- és szívbajok, idült gyomorhurut. Erőszakos haláleset volt 2, öngyilkosság 6, baleset folytán elhalt 5; összesen 13. Városunk nevezetesebb halottjai az 1889-ik évből: Piros Barnabás cist. r. tanár 31 éves febr. 2-án; özv. Zander Józsefné 66 éves febr. 23. Thalabér Emma 53 éves febr. 27. Kupfer Jakab 76 éves marcz. 31. Juhász Norbert kir. szerű szívességgel fogadott, melylyel abban az időben hazaszerte minden magyar ember viseltetett a fiatalság iránt, s mely a nyíltságot, a közeledést végtelenül megkönnyítette. A bizalmas „öcsém,“ „bátyám“ megszólítás rendesen már az első találkozáskor áthidalta a kor, rang- és tekintély-adta különbséget. Vörösmarty s átalában a többi régi, nagynevű Írók, a legkevésbbé sem zárkóztak el előlünk, kezdő irók elől, a tekintély rideg bástyái mögé, a fiatal adeptusra buzditólag hatott a kollegaságnak az a bizonyos neme, mely elismerő, bátorító s útbaigazító szavakban és tettekben nem fukarkodott. Rövid időzés után, határtalan tisztelettel, s mondhatnám a legnagyobb kegyelettel eltelve, távoztam. A kép, melyet e találkozás után róla szivembe s emlékezetembe zártam, mily sokban eltért a gyermekes képzelődéssel előre alkotottól. Nem csoda! Hisz eddig csak a költőt láttam s tanultam ismerni müveiben, és most az egész embert láttam a maga egyszerűségében, nyugodtságával s csöndes beszédével, mely a tenger sima felszínét s mélységét juttatá eszembe. * Még egy érdekes eseményről akarok megemlékezni, melyet vele töltöttem a rém-uralom, az ostrom-állapot iszonyú korszakában. Vörösmarty lelkét már Debreczenben léte alatt hazafias aggodalmak szállták meg. Nem volt többé a régi ember. Már mutatkoztak rajta némi jelei a buskomolyságnak és apathikus hangulatnak, melynek később martalékául esett. A vesztett és nyert csaták zaja közt „Szózatjának reményei és balsejtelmei visszhangoztak lelkében. S midőn szabadságharczunk leveretett, alig találkozhatott valakivel, ki azt. ne mondotta volna neki: a jóslat teljesült, a nagyszerű halál bekövetkezett. Bár ingerülten tiltakozott az ellen, hogy ő nem ily halált értett, hogy ez még nem halál, mindig elkomorodott ilyenkor. Hosszas bujdosása közben egészsége is sokat szenvedett s az a néhány vers költeménye, melyet akkor irt, híven kifejezi kétségbe esett hangulatát. Hazafiui mély bánatát családi csapások is tetézték. A családjáról vett első tudósítás egyik kis leányának haláláról szólt. Nem csak lélekben lön beteg, de testben is. Vérkeringési zavarokban szenvedett, melyeket a hányatott és rendetlen élet idéztek elő. Ekkor határozta el, hogy bujdosásának, a „ pátriám fu- gimus,“ keserves időszaknak, véget vet, hogy Pestre megy s jelentkezik a katonai törvényszéknél. Kevés idő múltán Haynau- tól, több képviselőtársával együtt kegyelmet nyert s családjával együtt Baracskán telepedett le, hol egész 1853 tavaszáig lakott. Ez időszakban többször ellátogatott a fővárosba s rendesen fölkereste Vallót Imrét, kinél a régibb s fiatal Írói nemzedék s a vidékről bevándorló vidéki közönség is meg szokott fordulni. Ünnep volt előttünk az ő megérkezésének napja s Vahot Imre mindig gondoskodott egy-egy barátságos összejövetelről ilyenkor, hogy a lélekben és testben megtört költő kissé szórakozzék s földerüljön. Egy ily összejövetelünkről szólok most, mely Vörösmarty jelenlétén kivid azért is emlékezetes, hogy ez alkalommal ismertük meg a legszebb „bús magyar nóták“ nagy mesterét, Patikárius Ferkét, kinek hegedűje a szomorúság legnehezebb napjaiban „sírva vigasztalt“ bennünket. 1850-ben néhányan az irodalom munkásai közül már visszaszállingóztunk a fővárosba, azzal az eltökélt szándékkal, hogy ha a kardot már ki is csavarták vitéz honvédőink kezéből, megmaradt még a mi fegyverünk, a gyönge toll, melylyel folytatni fog*
