Eger - hetilap, 1890
1890-06-10 / 23. szám
180 becsületes férfiú hatalma alá helyezi őt s körvonalozza helyzetét gyermekével szemben. Óh ez a. leghatalmasabb, isteni erő, melyet az anyának a teremtő adott. Nemcsak arra képesítette őt. hogy gyermekének testet adjon, de azzal a hatalommal is kitüntette, hogy gyermekének kedélyét, szivét és lelkét olyanná alakítsa, amilyenné akarja ! S ime a pont, mely visszavezet alapgondolatunkhoz. A tisztelet, melylyel édes anyánk emlékét őrizzük, megóv bennünket a ferdeségtől, hogy bármikor is elfogultak legyünk azon nem iránt, melyhez ő is tartozott. „Férfi sorsa a nő“ : „la femme veut, dieu veut!“ Édes anyák, az emberiség sorsa az önök kezében van! A jelen a múlt gyermeke, mit emberi hatalom meg nem változtathat; de a jövő kezünkben van, mert a jelenben elvetett mag a jövőben kel ki! Akarniok kell: és derűssé, elégedetté és mosolygóvá tehetik a föld színét. Talán százan vagy ezren kételkedni fognak, de én meg vagyok e vélekedés igazságáról győződve mindaddig, mig az élet mellettem tanúskodik, míg egyetlen édes anyasziv dobog a földön, mely fenséges fájdalommal mindaddig jajong, mig a mohó, pazarló és laza társaságban — könnyelművé, élvsovárrá és tékozlóvá lett gyermeket vissza nem téríti a veszélyből, vissza nem téríti a családi szentély ereklyéihez! S kérem, szívleljék még meg, amit De Maistre gróf irt egykor lelkes és szellemes leányának, Constanciának, ki a nők társadalmi helyzetével nem volt megelégedve, s azt akarta, hogy a nők tollat forgassanak és müveket Írjanak: „Nagy tévedésben vagy, gyermekem, a nők hatalmáról és valódi hivatásáról. Nem asszony irta az Iliászt, vagy Aeueist, sem a megszabadított Jeruzsálemet, Phaedráf, vagy Athaliát, sem a világtörténet fölött való elmélkedéseket (Bossuet: Discours sur l’histoire universelle.), sem Telemachot, vagy a többi remekműveket; de azért mindezeknél sokkal nagyobbat alkotnak ők, mert az ő térdeiken fejlődik a világ legremekebb műve — az ember!“ V-y. Különfélék. — Űrnapját, a kath. egyház e legmagasztosabb ünnepét, a múlt csütörtökön, f. hó 5-én, szokott áhitatos kegyelettel ülte meg városunk kath. közönsége. A megelőző nagymisével kapcsolatos Az „EGER“ tárczája. A vándor esti dala. Ki léted’ az égből nyerted, Sebet, fájdalmat szüntetsz meg; S azt, ki kétszeresen szenved, Kétszeresen nyugtatod meg: Ah én el vagyok epedve A sok búra sok örömre. . . Édes b e k e! Száll j, ó szállj a kebelembe ! . . (Goethe u.) * Kapácsy Dezső költeményei. Bel'ptem a lugasba. — Ej, ej! — fogadtak kedves boszankodással — ezek a csúnya kritikusok, igen, igen ön is, irigylik gyönyörködésünket, melybe a kö tő dalaival elringat; lecsapnak a héják, hogy meg- riaszszák, megtépdessék az élvezet szelíd galambját, a költő galamb- leikét . . . na, de azért csak jöjjön, na! — Persze, persze ily költői hangulatban s hang mellett asszonyom, mért ne nézne engem héjának, maga gaiambocska ?! . . . Bocsánat, ha zavarom. De, egész prózában bátorkodom kijelenteni, hogy én most csak egyet irigylek: azt a költőt, ki hálás lehet e védelemért, s azért a most bevallott gyönyörködésért.... — Maga hőkölő. De ne csacsogjon úgy .— megfordítva! Nem nekünk a költő, — mi vagyunk a költőnek hálásak. . . — ügy hálás közönség. Majd megkérdem azt a poétát — tudja, prózai ember vagyok — nem irt-e maga e publicum az előfizetési iveken e háladatosságára — iróniát? ... De hát ki is az a költő? ünnepi fényes körmeneten, melyen — érsek íőpá-ztor ő exja hivatalos távullétében, — Pánthy Endre apát-kanonok, főkáptalani nagyprépost ú nsga. fényes papi segédlettel p mtifikált, a rendkívül kedvező ide folytán szokatlanul nagy számú, s ünnepi díszbe öltözött áj: a tus közönség közepette, a katonai s polgári hatóságok telje,s díszben, a katonaság, az egyletek és tanintézetek testületileg vettek részt. — A múlt vasárnap, f. hó 8-án, infra octavain, a főt. cisterci-rend templomából tartatott, szintén kedvező idő s szép számú ájtatoskodók részvéte mellett, urnapi könnenet, melyen Stephan ovszky Sándor, apátkanonok ö nsg-t pontifikáit. Adományok népoktatási czélokra. A vallás és közoktatási ni. kir. miniszter az at kari közbirtokosságnak az ottani rom. kath. népiskola építkezési költségeire megajánlott 1400 fit adományáért; — gróf Keglevieh Gyulának a pétervásári rom. kath. iskola felépítésére 340 írt értékű építkezési anyag adományozásáért.; — Biró Sándor ballai rom. kath. lelkésznek az ottani r. kath. iskola czéljaira 000 fit értékű házastelek átengedéséért ; gróf Zamoyska Tamásné és báró Steiger A1 bert- nének a saari rom. kath. iskola czéljaira egy házastelek adományozásáért őszinte elismerő köszönetét nyilvánította. — Évzáró vizsgálatok rendje az egri cist. r. kath. főgynmá- siumban, az 1889/90-ik isk. év végén. Áz érdeklődő t. szülék s tanügybarátok iránti figyelemből főgymnásiumunknál a folyó isk. év záró-vizsgálatainak sorrendjét a következőkben közöljük. F. jun. hó 10-én vizsg. a hittanból regg. a VII. és IV. délut. a VI. és III. osztályokban. Jun. 11. vizs. a hittanból regg. az V. és II. délut. az I. osztályban. — Jun. 14. vizsg. VII. oszt. a latin ny. és polit. földrajzból. VI. oszt. latin és német ny. és természetrajzból: V. o. magyar, latiii ny. és mennyiségtanból. — Jun. 10. vizsgálatok IV. o. a magyar és latin ny.-ből; III. o. a német ny. és term, tani földrajzból; II. o. a földrajz és számtanból, I. o. latin ny. és számtanból. — Jun. 18. vizsgálatok VII. o. a magyar és német ny.-ből, VI. o. a történelem és mennyiségtanból; V. o. a görög ny. és történelemből. Jun. 19. vizsgálatok IV. o. a német ny. és természetrajzból; III. o. a latin ny. és számtanból. Jun. 20—22. érettségi vizsgálatok. — Jun. 23. vizsgálatok: VII. o. a görög ny. mennyiség- és természettanból; VI. o. a magyar és görög ny.-ből; V. o. a német ny. és természetrajzból. Jun. 24. vizsgálatok: IV. o. a történelem és mennyiségtanból; III. o. a magyar ny. történelem és földrajzból; II. o. e magyar és latin nyelvből; I. o. a magyar nyelv és földrajzból. Jun. 24—26. a délesti órákban tartatnak a tornavizsgálatok. Jun. 29. Hálaadó — Ki? Nem szégyenli magát? A mi köliőnk. — Már hogy az egriek költője? — Már hogy a nőké is. . . Hiába, de úgy vau; vannak gondolatok, érzelmek, melyek csak női szivekbe zengenek be igazán, teljességükkel, árnyalataikkal, igazságukkal . . . aztán tudá- koskodhatnak maguk kritikus uraim, — ha a női lélek a költeményre visszhangot ad. költészet van ott! S a finom kacsók elém villogtatják Kapácsy költeményeinek diszköt,étét. — Persze, maguk kezükkel olvassák a verset, — láttam ám már, hogy pötidörgetik az ujjaikat; — aztán lábait nézik a versnek, — mintha nem tudnám, milyen czifrán járó, ugrosó lábakat kívánnak tőle?! — de még a íintek csengését is grammatikával hallgatják ... s jaj a poétának! — De asszonyom, én ártatlan vagyok; tessék elhinni, nem én találtam fel a műszabályokat; hanem biz ezek zsarnokok; ám törvényök alatt csak az jajgathat, a ki alattuk — nyög. . . Lássa, engedelmével „a mi költőnk“ még csak nem is sóhajtozik miattuk, vagy alattuk. Amit mi, csúnyák, úgy mondunk egy szóval: külforma, azt Kapácsy bírja és megbirja. Hogy helyenként vét ellene, hogy a szép tartalom nem mindig tartja a formát, megsérti korátait, igaz; — de ugyan a legszebb asszony is nem véti-e el olykorolykor tóiletjét, s talán megszűnt szép lenni ? — Nem veszem magamra. Sem bóknak, sem sértésnek. . . De annyiban igaza van, hogy a tartalom valóban szép. Egy ideális szerelem a maga hajnalhasadásával, égető hevével, —■ aztán borújával, alkonyával, éjével, de melyben csillagok ragyognak .... hazafiui láng, melyet a szabadság, — a nemzet szent eszméiért való nemes lelkesedés gyújt meg s lobogtat; tiszta, meleg kedély, mely a természet és élet derült vagy borongós képeit híven fölveszi s tükrözteti vissza. . . — Tehát Kapácsy költeményeit kegyed, asszonyom, már végig olvasta ? — És még többször végig olvasom.
