Eger - hetilap, 1890

1890-01-21 / 3. szám

18

tiltja az alsó 4 osztályba 60-n ál több t a n u 1 ó n a k f ö 1- vétel ét. (Igaz, hogy a nevezett miniszter ez évről-évre meg- ujitott szigorú rendeletét évről-évre maga szokta megszegni, amennyiben az alsó osztályokba a 60 tanulón fölül osztályonként még vagy 5—8 folyamodónak fölvételét elrendeli, — de ez nem tartozik ide.)

Az egri císt. r. főgymnásium kegyuraságának, s tanárkarának az egri, s környékbeli ifjúság középiskolai oktatása iránt mindenkor tapasztalt jó indulata s áldozatkészsége tehát az előadottak szerint is kétségtelen.

Eger városának tehát egyenest e nemes jó indulathoz s áldozatkészséghez kell folyamodnia, hogy bajunkon segítve legyen.

Jól ismerve a magyar cisterci rend hazafiságát, s a magyar tanügy iránt való lelkesedését, egy perczig sincs kétségem benne, hogy kérelmünk meghallgattatik, s teljesittetik, ha viszont városunk is meghozza ez ügyben azon áldozatot, melyet megtehet, s meg is kell tennie, ha czélt akar érni.

Ismeretes dolog, hogy az egri főgymnásium helyiségei, az intézet nagy mértékű haladásával nincsenek arányban, s így már elodázhatatlan szükséggé vált az intézeti helyiségek megfelelő kibővítése, melynek azonban a kellő tér hiánya okozza a legnagyobb akadályát, ugyannyira, hogy az intézet, a mostani viszonyok szerint, csupán függőleges irányban terjeszkedhetik, ami hatványozza az építési költségeket.

Az egri vásártéri nagy kaszárnya innen-onnan egy óv alatt fölépül, mely alkalommal, a többiekkel együtt, az egri cist. rendház tőszomszédságában fekvő úgynevezett, „gymnaziális kaszárnya“ is szabad rendelkezésére fog állani Eger városának.

Indítványom ez:

Kérje föl, küldöttségileg, Eger város képviselő testületé az egri főgymn. kegyurát, s a főt. magyar cist. rend ez idő szerinti fejét, nsgos Supka Jeromos apát urat, hogy az egri cist. r. főgymnásiumnál, a szükséghez képest, parallel-osztályok fölállítását kegyesen elrendelni, s azokat a szükséges tanárszemélyzettel ellátni méltóztassék. E végből Eger városa apát ur ő nsga s illetve az egri cist. r. főgymnásium szabad rendelkezésére bocsátja a most nevezett intézett tőszomszédságában fekvő úgynevezett „gymnasialis kaszárnya“ épületét, ez által városunk közönsége ama régi óhajtását is teljesülve látván, hogy ez épület, melyben egykor az egri gymnasium foglalt helyet, hajdani rendeltetésének, mint a tudományok csarnoka, újra visszaadassék.

Ezzel azonban Eger város áldozatkészsége ne legyen még kimerítve. Miután a megajánlandó épület, tanintézeti czélokra, esetleg kisebb-nagyobb mérvű átalakításokat, s tatarozásokat is fog igényelni, — hogy annál biztosabban czélt érhessünk, szükségesnek tartom, hogy a város az épület esetleges átalakítási s

tatarozási, valamint a tantermek fólszerelési s bebutorozási költségeit is megajánlja.

Ily méltányos ajánlat mellett alig merném föltenni, hogy az egri fógnmnasium kegyura, Supka Jeromos, apát ur ő nsga Eger város kérelmét, minden további tárgyalás nélkül, figyelmen kivül hagyva, egyszerűn elutasítaná.

T. olvasóink, kik ez ügy, s általán városunk kulturális elő- fejlése iránt érdeklődnek, meg fogják engedni, hogy e nagyfontosságú kérdés további fejtegetését a jövő alkalommal folytathassam.. Pedagógus.

Felvilágosításul az „egri köszén"-ügyben.

Nagyobb körben keltett figyelmet azon körülmény, hogy az egri katonai laktanya területén ásott kút kiemelt rétegei közben, mintegy 15 méternyire barna, kőszénforma rétegre akadtak, melyből a tűzre tett darab lángra kapott s égett. Különféle nézet merült fel, e réteg természete s anyag-minősége magyarázására. Értesülve erről, hogy a dolog tisztába hozassák, felkértem a vállalkozót, hogy az ásott kút rétegeinek szelvényét s a kérdéses anyagból egy darabot küldjön fel hozzám, mit a tisztelt vállalkozó készséggel megtett, miért is, sietek e helyen ezért köszöne- temet kifejezni.

A földtani intézet osztályfőnöke volt szives vizsgálat alá venni az anyagot, a ki Eger városát is ismeri, a 60-as év elején működött e vidéken geológiai felvételekkel.

A kérdéses barna réteget, öt különféle réteg előzi meg. Legfelül a tiszta fekete föld, az alatt veres nyirok, majd jő a mésztartalmú anyag, utálnia pala-kavics. A következő ötödik réteg, melyet itt vizsgálat alá vettünk, édesvízi mészkő, erősen keverve bitumennel, mi érezhető is, s ez azt mutatja, hogy szerves anyagokkal volt telítve, melynek maradványai nagyitó üvegen jól kivehetők. Ez az a réteg, mely megegyezik az Eged oldalán levő törmelék anyagával, melyben szintén tömegesen találhatók állati maradványok.

E réteg alatt van a kérdéses barna föld, mely tévesen földszuroknak mondat k, közbe egy kis réteg a fentebb leirt mészkőből, s utánna még barnább vegyülékű réteg, mely tűzön lángra kap s ég. Ez az, melynek minőségét keressük.

Mielőtt azon korszak beállott volna, melyben az úgynevezett édesvízi mészkő képződött, midőn tehát nem tenger, hanem közönséges viz borította e vidéket, midőn, — mint fentebb érintők az Eged oldalán levő törmelék is képződött, vegyítve szerves, állati s növényi részekkel: mielőtt e korszak beállott volna, ezen réteg alatt levő föld volt a felszín, melyen buja tenyészet uralkodott. E tenyészet elszenesedett törmeléke vegyülve agyagba, ez

Az „EGER“ tárczája.

Ezer év.

S mig a múlton elmerengek,

Lelkemen kigyúl a hév,

S büszke hittel im köszöntlek,

Te dicső, uj ezer év.

Inczédy László.

Innen-onnan ezer éve Hogy mienk lett ez a hon,

Ezer évre visszanézve,

Keljen dal a húrokon.

Nem a gyásznak, lemondásnak, Csiiggedésnek bús dala,

Büszke hittel várlak, áldlak,

Uj ezer év hajnala.

Ha a múltat áttekintem,

Mennyi árnyék, mennyi fény,

Itt sugárzik, csillog minden,

Ott gyász borong, feketén.

Itt dicsőség, ott gyalázat,

Itt enyhület, ott vihar,

S vészből, gyászból újra támad, Büszkén, bátran a magyar.

Mesgyéjén az ezer évnek, Szivem büszkén feldobog,

Áldva legyen az a végzet,

Mely magyarnak alkotott!

Vörösmarty utolsó éveiből.

1839-ben láttam először Vörösmartyt. Ez év nyarán, mint fiatal, kezdő iró, szárnypróbálgatásul néhány apró dolgozatot küldtem be vidékről az akkori legtekintélyesebb lapba, az „Athenaeum“- ba, melynek hatalmas szerkesztőségi triumvirátusát Bajza, Vörösmarty és Toldi Ferencz (akkor még Schedel) képezték.

Oszszel berándultam Pestre s első dolgom volt, hogy e nagynevű szerkesztőséget, mely e közben már beküldött műveimet is közölte volt, meglátogassam. — Vörösmartyt nem találván a szerkesztőség helyiségében, lakására, a kalap és zöldfa-utczák sarkán levő Jankovicsházba mentem.

Lakása az pmeleten, egy hosszú udvari folyosó végén volt. Ajtaján kis palatábla fiigött, mely távollétében közte és látogatói közt bizalmas közvetítőül szolgált. Két kis szobából álló lakás volt, a melybe beléptem. Az előszobául szolgált udvari helyiségben hű satellese, hajdani iskolatársa, a jó Sallay fogadott, ki a dél- , utáni órákban rendesen nála szokott másolgatni.

A pipafüsttől homályos utczai szobában Zalán futása s Cser- halom koszorús költőjét kezében hosszú szárú selmeczi pipával találtam Íróasztala mellett. Asztalán s a többi bútorokon, még a padozaton is könyvek, iratok hevertek szerteszét. Azzal az egyT