Eger - hetilap, 1890

1890-05-27 / 21. szám

164

mai munkás mozgalmak folynak, e szempontok körül forog: a m u n k a-b ér fölemelése; s a munkaidő tartamának leszállítása. Ez utóbbihoz csatlakozik, vallás-erkölcsi s társadalmi szempontból, a vasárnapi munkaszünet; s amit a legújabban európaszerte megindult munkás-mozgalmak követelnek: a május hó 1-ső napjának a munkások által munkaszünettel való megünneplése.

Vegyük sorra e pontozatokat. Első a munkabér fölemelése. E pont első tekintetre furcsának tűnik föl, amennyiben a munkaadó s munkás közt, a munkabér magasságát, a kölcsönös megegyezés állapítja meg; s a munkaadó munkása bérének megállapítását annak képessége- ügyessége- s szorgalmától teszi függővé. Tehetségesebb, szorgalmasabb munkásnak bizonyára szivesebben fizet magasabb napi bért, mint tanulatlan, ügyetlen s henye munkásnak, ki a kikötött csekély bért is alig keresi, s igy annál kevésbbé érdemli meg. A munkabér fölemelése iránt megindult mozgalomnak tehát kisebb provin- cziális városban, mint például nálunk, Egerben is, jóformán semmi értelme sincs. Miért? Mert a teljesen szakképzett s ügyes munkásokat absorbeálják a nagy városok, ezekből a provincziára csak elvétve kerül egy-kettő, hanem legnagyobb részt olyanok, kik a fővárosban vagy gyarlóságuk, vagy henyeségük miatt nem alkalmazhatók s ott meg sem élhetnek; de kisebb városokban, jobbak hián, kényszerűségből mégis kapnak munkát.

A fővárosban tehát, hol amunkás kéz átlag egyenlő, a munkások túlkapásainak ellensúlyozására, a munka-adók vagy mesterek közt, egyes iparágak szerint, a munkabérre nézve közmegegyezés jő létre, melynek kölcsönös megtartására becsületszóval kötelezik magokat. Itt tehát az ügyes, szorgalmas munkás nem mondhatja azt a mesternek: „emeld fel a béremet, mert itt hagylak s más mesterhez megyek“ ; — mert akárhová megy sem kap magasabb munkabért. Ha pedig a munkás képessége s szorgalma nem felel meg a munkaadó-igényeinek, egyszerűen elbocsátja őt.

Ily körülmények közt aztán, fordulhatnak elé olyatén viszonyok, hogy péld. a lakás, vagy az élelmi czikkek árának rohamos és érezhető emelkedése, vagy egyéb drágulási állapotok folytán, a munkásnak, a munkaadók által megszabott normális munkabér mellett, megélhetési módja van kérdésessé, — sőt ha a munkás még hozzá családos is, — lehe- tetlenué téve. Ily esetben a munkás-mozgalomnak, a munkabér felemelése ügyében, megvan a maga értelme, sőt némi jogosultsága is.

Régen belátták ezt a nagy gyárak és ipartelepek birtokosai először Amerikában, és Angolországban, kiknek példáját aztán

Az „EGER“ tárczája.

Paraszt-hangverseny.

Irta: V' Margó Célia. *)

Úgy kerültem én oda .... No igen, vasúton mentünk egész Pátfalváig (már én csak úgy irom, a hogy mondják): én, a kirándulás rendezője: a makói főszolgabíró (akkor még Gabi volt, de azóta megválasztották ám Gábornak), aztán meg a rettenetes hirü makói rendőrkapitány, a kivel nem jó egy tálból cseresznyét enni, az, a ki nemrégibe engem is letartóztatott — egy makói bálra és — no találják ki, hogy ki még? — Ejnye no, hát a — férjem! — Képzelhetik, hogy milyen bátorságban utaztunk: három rendőr (a férjem is aféle, ha csak színházi is), no meg egy rendőrné. Sajnos, olyan fess zsiványféle nem akadt az utunkba, és igy nem foghattuk el, de megérkezve Pátfalvára minket fogott el a magyar vendégszeretet a pátfalvai Constantin abbé és kedves nővére, no meg nagyreményű öcscse személyében, kit azért tartanak Makó vármegyében, hogy följegyezze a mások és — a maga szép beszédeit. De hogy némileg nyomon követhessem az események gyors egymásutánját, ha megengedik innéttől fogva — drámai leszek (talán igy némileg kiengesztelem magam iránt a komoly múzsa barátait is.)

*) E csinos tollrajzban a bpesti népszínház korábban ünnepelt művésznőjét, s ez időszerűit az itt működő Csóka-fele színtársulat kedvesbájos primadonnáját, mint Írón őt kívántuk t. olvasóinknak bemutatni. S z e r k.

más államokban is követték. Ily nagyobbszerű gyár- és ipartelepeknél, hol sok, sok ezer munkás kéz foglalatoskodik, a munkás érdekek úgy vannak szervezve, hogy a munkás-mozgalomnak, a lehetőség szerint, eleje vétessék. Szabályozva van ugyan a munkabér, mely se föl nem emelhető, sem le nem szállítható; de a gyár vagy telep tiszta jövedelméből, a munkásoknak bizonyos százalék van biztosítva, s e százalék takarék-tőke gyanánt kezeltetik azon munkások számára, kik az illető ipar-telepen, bizonyos időszakig mint becsületes, szorgalmas munkások foglalkoztak, s e tartalék-tőke megfelelő részéhez való jogukat csak akkor vesztik el, ha munkájokat vagy önként elhagyják, vagy azt az ipartelep szabályai szerint, a munkás-itélőszék határozata folytán, elhagyni kényszerülnek.

(Vége köv.)

Különfélék.

— Dr. Samassa József egri érsek ö exja, külföldi hosszasabb távulléte után, a múlt héten, székvárosába szerencsésen vissszaérkezett.

— Installáczió. Debreczeni János kanonok ő nsga, az egri mélt. fokáptalan legújabban kinevezett tagjának, kanonoki székébe való ünnepélyes beigtatása holnap, szerdán, f. hó 28-án d. e. 10 órakor fog a székesegyházban végbemenni.

— Az egri érseki egyházmegye növendékpapjai közé felvétetni kívánó ifjak csőd vizsgálatának ideje ez évben juliushó 2-ik napjára tűzetvén ki, a pályázni óhajtó VI, VII és VIII. gymn. osztályú ifjaknak, keresztleveleikkel és ez évi iskolai bizonyítványaikkal ellátva Egerben az egyházmegyei hivatal irodájában folyó évi juliushó 1-én a délutáni órákban kell jelentkezniük.

— Az egri joghallgatók „Segélyzö-egyletébe“ az 1889/90. tanévben, pártoló tagokul beléptek: Babies János jogakademiai igazgató 25 írttal, Szele Gábor püspök 20 írttal, Begovcsevich Róbert, Zsendovics József, Ludányi Antal, Stephanovszky Sándor, Samassa János 10—10 írttal, Eperjessy Eerencz, Györgyényi Ignácz, Kozma Károly, Babies Béla, dr. Hubert János, Burik István, dr. Kiss István, dr. Fekete Ferencz, dr. Danilovich Pál, dr. Udvardy László, dr. Kerekes Arvéd, dr. Szolcsányi Hugó, dr. Martinovich József 5 —5 írttal, özv. Frantz Alajosné, Selmeczy Victor, Kállay Sándor, Kaszap Bertalan, Vincze Alajos, Luga László, Klein Ignácz, Csókás István, Tolvaj Ágoston, Fischer Soma, dr. Brünauer Bálint, dr. Kánicz Gyula, Horváth József, dr. Preszler Armin, Kolossy Gusztáv, Simonyi Károly, dr. Alföldy Dávid, Posgay Antal, és Szokolay Lajos 2—2 írttal, Fodor László,

Tehát I. felvonás: Szemle-ut az abbé ur kertjében . . .

pompás világok . . . kezd minden rózsaszínben feltűnni előttem . . . jóizii beszélgetés (köznyelven szellemes társalgásnak nevezik) . . . majd ízletes vacsora, ménesi rózsabor . . . kezd minden rózsaszínben feltűnni a — rendőrség előtt.

— Hah, mi az?! — Egy küldöttség a nép fiaiból . . . . „Értesülvén, hogy . . . hazánk hírneves (kezdek megijedni) . . .

kérjük, szerencséltesse becses megjelenésével

............és ha nem

t

olakodás............tegye emlékezetessé..............feledhetlenné ....

éne

keljen valamit nekünk, aranyos nassáda, hogy a magyarok istene ne sajnálja megáldani mind a két kezével; meglássa, olyan tapsot még — Makón se kapott“! — Egy pillantás részemről az én külön rendőrömre (nekem csak színházi) ... az igent pislant . ... én szívesen beleegyezem, csak zongora legyen. „Lesz akár kettő is!“

„Éljen, éljen“! — A küldöttség elrohan .... én abba hagyom a vacsorázást (most már előbb meg kell érdemelni a folytatását), és végig számlálom műsoromat, mi lenne legalkalmasabb — a népnek? „Hopp, meg van“! — kiált föl a rettenetes kapitány — „a levélária Ripből“! — Hm? — „Hát kérem“ — folytatja ő — „azt a levelet egy baka írja az otthon busuló kedvesének; már ez csak helyi érdekű tárgy“?! — Egyhangú helyeslés a felelet. „És hogyha megujrázzák“ ? — szólom én el magamat . . . Akkor azt a csöndeset, édes nagysád: „Egy rózsafán

megszámláltam . . .“! — mondja valakiből — a rózsabor. — Ez is helyes! . . . . Asztalbontás .... készülődés . . kíváncsiság . . vége az első felvonásnak.

Második felvonás. Színhely : fehérre meszelt fehér falai a pátfalvai nagy korcsmának népies ízléssel földiszitve friss gályákkal, lámpákkal, tükrökkel stb. A háttérben emelvény, rajta egy rög-