Eger - hetilap, 1890
1890-01-21 / 3. szám
3-ik szám. 29 -ik év-folyam. 1890. Január 2l-ón. Előfizetési díj: Egész evre . Félévre . . Negyed évre. Egy hónapra Egyes szám 5 írt — kr 2 „ 50 „ 1 . 30 , n 45 „ n 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasáboson péti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle káz) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Középiskola-ügy Egerben. 1. Figyelmet kérek! A közoktatásügyi törvény világosan megparancsolja, a köz- oktatásügyi minister pedig évröl-évre megsürgeti, hogy Egerben a törvénynek megfelelő polgári iskola állittassék föl. E tárgyban, csak az utóbbi években is, a városházán annyi enquete tartatott, ahhoz értő okos emberek tanácskozásaikban, magok, a város atyái képviselő-ülése'kben, egész az unalomig, annyira meghányták-vetették ezt a dolgot, hogy újból való fölem- litése szinte nevetségesnek látszanék, lia elébb-utóbb bármiként, de valamiként való megoldása városunkra nézve mindegyre égetőbb szükséggé nem nőtte volna ki magát. Mert elvégre annak is megvan a maga határa, hogy az egri főgymnásium különösen alsó négy osztályának tűit’ mötrsége akár pedagógiai, akár közegészségi szempontokból évről-évie in infinitum megengedhető legyen. Nem is említve ama, figyelmen kívül épen nem hagyható körülményt, hogy évente mintegy 60— 100-ra tehető amaz idegen tanuló ifjak száma, kik főgymná- siumunkban, az osztályok szabályszerű betöltővel, felvehetők nem lévén, kénytelenek más középiskolát keresni föl, — mi által különösen városunk polgári osztálya nem megvetendő jövedelmi forrástól esik el. Őszintén megvallva al'g bírok egy szelíd mosolyt ajkaimon elfojtani, ha visszagondolok az Egerben, egy második középiskola fölállítása tárgyában elejénte megindult tanácskozásokban lábra- kapott nagyképűsködésre. „Nekünk nem kell polgári iskola! Nekünk reáliskola kell!“ — hangoztatták a szóvitézek, kik mindenütt ott vannak, hol beszélni, — de azonnal láthatatlanokká lesznek, mihelyt — tenni kell. De ne reerimináljunk, mert mélyen belé találnánk merülni kulturális viszonyaink taglalgafásába, melyekre nagyon rá illenek Shakespearenek Dániára mondott igéi. Lássuk az évek során át e tárgyban folytatott meddő tanácskozások végeredményét, mely röviden a következőkben foglalható össze: Eger városa tudja, hogy egy polgári iskola felállítására törvény kötelezi. De mert templomos Eger szegényebb, mint a templom egere, saját erejéből, a kormány tetemes segítsége nélkül, polgári iskolát felállítani képtelen. De meg Eger nem is igen rajong egy polgári iskoláért, mely e városban, az itteni viszonyok komoly mérlegelése után Ítélve, — semmi körülmények közt sem prosperálna. Inkább óhajtana a helyett egy reáliskolát! („Mein herz, was willst du noch mehr?“) Ha a magas kormány hajlandó lesz Egerben egy alreáliskolát államköltségen fölállítani, a város saját megerőltetésével, késznek nyilatkozik az iskola fentartási költségeihez évi 2000 írttal járulni. Ily értelmű kérvényt terjesztett elő Egerváros képviselő- tesülete a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerhez. A kérvény azonban, mint előre látható volt, eredménytelen maradt. A kormány egy, a város által fölállítandó s fölszerelendő polgári, vagy esetleg reáliskolát némi államsegélyben részesíteni hajlandónak ígérkezett; de hogy egy ily iskola Egerben állami költségen állittassék föl, erre nézve a megkívántaié anyagi erő nem álló. rendelkezésére. A vitatkozás folyamán magam is, mások is úgy voltunk r győződve, hogy Eger város e kérdéses mizériáján sem a pol iskola, de még a reál-iskola sem igen segíthetne. Egyik vároős gyűlésen egy képviselőtársunk elő is hozta, mikép alig remé'hető, hogy egy nagy költséggel fölállított reáliskola nálunk prosperálhasson, annál kevésbbé, miután köztapasztalás és tudomás szerint hazánknak nemcsak ama provincziális városaiban, hol a reáliskolák mellett még gymnásiumok is léteznek, de még oly helyeken is, hol a reáliskolák magánosán, verseny-intézetek nélkül állanak főn (mint péld. Nagy-Kallóban), a reáliskolák egyátalán nemcsak hogy nem virágzanak, de évröl-évre hanyatlanak, ameny- nyiben tanítványaik száma évröl-évre csökken. Alig remélhető tehát, hogy nálunk, Egerben, egy virágzó, s kitűnő főgymnásium mellett, egy fölállítandó alreáliskola kedvezőbb auspicziumoknak nézhessen eléje. Szóló ez alkalommal példákra is hivatkozott, melyeket egy, a reáliskola mellet erősen agitáló, másik városi képviselő B. S. giteui, hogy az ügyvéd — azon állítással ügyekezett meggyön- ő értesülése szerint, Lőcsén a reáliskolának több tanítványa vau, mint az ottani főgymnásiumnak. Ez a merész felszólalás magamban is nem csekély érdeklődést keltett föl az iigy állása iránt; azért a lefolyt iskolai év végén fáradságot vettem magamnak mindakét kérdéses intézet évi értesítőjébe beletekinteni, amiből aztán csakugyan meggyőződtem, h o gy a lőcsei állami f ő gy muásiumban körülbelül százzal volt több a t an u 1 ók száma, mint a lőcsei állami fő reá 1 isko- 1 á b a n. Nincs kétségem benne, hogy a dolgok ilyetén állásáról, s illetve a hivatkozott két tanintézet növendékségének eme számviszonyáról annak idején felszólaló városi képviselő, B. S. ügyvéd ur is szerzett magának tudomást, tévedését azonban a városi képviselő gyűlésben rektifikálni vagy elfeledt“, vagy nem volt alkalma. Röviden: évek óta tartó keserves vajúdás kétségtelenné tette, hogy Egerben egy, akár polgári, akár reáliskolának önerőnkből való felállítása a lehetetlenségek sorába tartozik. Az állam pedig sem ezt, sem azt nem ád. De, mint fenébb ki van mutatva, ami bajunkon sem egyik sem másik intézet, nem segítene. Miért ? Mert az egri szülék csupán a gymnásiumba szeretik gyermekeiket küldeni, s a vidéki szülő sem azért hozza a gyermekeit Egerbe, hogy hogy cist. hanem egyenesen azért, vele. e bajon segítsünk? itt polgári vagy reál-iskolát, gymnásiumot végeztesse! Mi tehát a teendő, hogy A dolog igen egyszerű. Köztudomású, s minden elismerésre és hálára méltó az egri r. főgymnásium kegyuraságának s tanárkarának ama nemes- lelkű áldozatkészsége, hogy az egri főgymnásiumba fölös számmal sereglő ifjak iskoláztatását minden lehető módon elősegíteni törekszik. Kimutatta ezt évek hosszú során azzal, hogy a gymnásiumba jelenkezö ifjak közöl egyetlen egyet sem utasított el, ha különben a törvényes fölvételi kellékeknek megfelelt; inkább eltűrte az alsó osztályok rendkívüli tultömöttségét annyira, hogy péld. az I. osztály növendékeinek száma évről-évre meghaladta a százat. Sőt egy Ízben, midőn az I. osztályi növendékség szokatlan nagy számban lett fölvéve, a tanárkar, a kegyuraság jóváhagyása mellett, saját nemes jó indulatából egy ambuláns parallel I. osztályt is rendezett be, melynek tovább föntartása azonban, az első próba-év tapasztalatai után, czélszerütlennek bizonyult. Udomás szerint, nem az egri főgyrnn. tanári karának jó aka- mulik, hogy most már minden jelenkezö tanuló nem vehető levezett intézetbe, hanem a vall. és közokt. miniszter évről- negujitott ama szigorú rendeletén, mely határozottan meg-
