Eger - hetilap, 1890

1890-04-15 / 15. szám

118

hanem elnevezik őket Garibaldinak, Michel Lujzának stb. Többnyire van ugyan tisztességes mesterségük, de ettől undorodnak, hauem vagy naplopók, s titkos adományokból, kávéházi spiel erkedésből élnek ; vagy ha ez nem eléggé kényelmes megélhetési mód. akkor munkás egyleteket alapítanak, ezekben feltolják magokat ügyvezetőknek, pénztárosoknak, vagy más ily es „hivatalnokokénak, s ekkor munkás társaik befizetett filléreiből élősködnek! Nem kell messze mennünk példák után. Ma már minden városban találhatók az e fajta existencziákból m i n t a- példányok, csak körül kell tekintenünk. Egy iparos.

(Folyt, köv.)

Lesz-é orosz hangverseny Egerben ?

E kérdés képezi most a legélénkebb érdeklődés tárgyát müveit közönségünk köreiben.

Köztudomású, hogy a Slavianskij-féle hires orosz daltársulat, egy Egerben tartandó hangversenyért első Ízben nyolczszáz forint t i sz t a j ö v e d e 1 m e t követelt. Hosszas megbeszéllés utján azonban sükerült abban megállapodnunk, hogy miután az orosz daltársulatot f. é. april második felében művészi körútja úgyis erre viszi, s igy Egert egy nap könnyen útba ejtheti, hajlandó itt egy hangversenyt rendezni, ha számára tiszta jövedelműi ötszáz forintnyi minimális összeg biztosittatik.

Számbavétetvén az előadás körül fölmerülő, jelentékeny napi költségek, s az előzetes költségvetés alapján megállapittatván a helyárak, miután a páholyokra, kör- és zártszékekre történt előjegy- zések 570 frtnyi biztosítékot nyújtottak, az orosz daltársulattal az egyesség létrejött, s számára tiszta jövedelműi 500 frtnyi minimális összeg biztosíttatott oly kikötéssel, hogy az 500 frtot haladó jövedelemből csak a 100—120 írtra praeliminált napi kiadási költségek levonása után fenmaradó összeghez van joguk. A költségek teljes födözését tehát viszont a társulat biztosította velünk szembm. Volt e mellett az egyezménynek egy, az orosz daltársulat gyöngyének közreműködésére vonatkozó discretionális pontja is, melyet azonban csak később lesz jogunk a szoros discréczió megsértése nélkül nyilvánosságra hozni.

Az orosz daltársulat egri hangversenyére vonatkozó előzetes egyezmény később, f. é. april hó 3-án, Budapesten kölcsönös személyes érintkezés és megbeszéllés által, részleteiben is végérvényesen megállapittatott.

ki- és szétvándorlásaik alkalmával, a lovat is őshazájából, az egész föld kerekére szétvitték; ma azonban inkább az a nézet uralkodik, hogy a ló szeliditését a mongol néptörzsek hajtották végre s ezek kezéből indult ki a szelíd ló igazi világhódító útjára s tény az, hogy a népvándorlások korában leginkább lovag népekkel találkozunk, a mi a ló szétterjedésének egyik útjára és módjára mutat.

A legrégibb népek, a mongolok, kik 6000 évvel ezelőtt Ázsia nagy részét uralmuk alatt tartották, őshazájukból kivándorolva s több ágra szakadva, bizonyára magukkal vitték lovaikat s különösen egyik ága, mely az Euphrates és Tigris folyók felé vonult, s másik ága, mely a mai Cliinát alapította, hatalmas tényezője lehetett a ló elterjedésének.

A chinaiak szent könyvéből ismeretessé lett, hogy Kr. előtt 3468 évvel, Fo-hi király uralkodása alatt lettek az első háziállatok szelídítve s hogy ezen királynak utódja Chin-nong találta fel a szekeret; Hoangti király trónra lépésekor pedig (Kr. e. 2698- ban) a ló használata általános volt, úgy hogy ő már harczi szekérben küzdött, ellenfele pedig lóháton harczolt ellene. A Shang dynastia alatt (2000 évvel Kr. e.) a czopfos mandarinok is már általánosan lóháton ültek.

Ezek szerint tehát a chinaiak legalább is 3600 évvel Kr. e. fogtak a ló szeliditéséhez s mivel ez idő előbb volt, mint az ős hazájukból való kiköltözés ideje, mely Fo-hi király alatt ment végbe, valószínű, hogy az általános szétváláskor a többi mongol eredetű nép is ismerte a ló használatát s szétterjesztésében az is hathatósan közreműködött.

Midőn az áriái néptörzs nagyrésze őshazájából kiköltözve, körülbelül 3000 évvel Kr. e. az Oxus és Jaxaríes folyók közt elterülő bölcsőjét elhagyja, a lovat már szintén magával viszi. Hogy pedig ez a ló akkor már szelíd volt, mutatja az, hogy az áriái néptörzshöz tartozó indek, médek, kelták, perzsák stb. nyelvében a ló neve egy és ugyanazon gyökre vezethető vissza.

Ez egyezmény megköthetésére nézve mindenekelőtt a hangverseny napi kiadásainak pontos és szabatos megállapítására vala szükség. E végből legelőször is személyesen elmentem Kovács Kálmán kir. főmérnök úrhoz, mint az egri színkör- bizottság elnökéhez, s megkérdeztem tőle: mit fog

fizetni az orosz dal társul at apr. 23-iki hangversenye alkalmából a színkör összes helyiségeinek használatáért? Ismételt kérdéseimre kétszer is azt a feleletet, s biztosítást kaptam, hogy mint más előadásokért — tiz forintot. Azon hitben tehát, hogy valamint a törzs-kaszinóban az igazgatónak a nagy termet, úgy a színkör-bizottság elnökének is joga és szabadsága van a színkört a szokott díjért kiadni, — a kapott válaszban teljesen megnyugodva, az előzetes költségvetésben a színkör bérlet-dija, a színkör tulajdonát képező lámpák esetleges használatáért járó dijat is oda számítva, 15 forinttal vétetett föl.

Aztán elmentem a rendőrhivatalha, hogy a hangversenyt szabályszerűen bejelentsem, s a tüzrendőrségre vonatkozó intézkedések elrendelését is kérjem. Ez alkalommal azt is megkérdeztem : mennyi ily alkalmakkor a tüzőrség szolgálati dija ? A felelet az volt rá, hogy négy forint. Én ez alkalomra a tüzőrség megkettőzését szándékoztam kérelmezni, s szolgálati díjul a költségvetésbe 10 frtot vettem föl.

Ekként minden tekintetben befejezett tényekkel áll- ván szemben, e napokban személyesen megkérdeztem Kovács Kálmán elnök urat: kinek fizessem be a szilikor bérlet-diját ?

Ekkor adta tudtomra, rendkívül nagy meglepetésemre a t. elnök ur, hogy neki tulajdonkép nincs joga a színkört bérbe adni, hanem majd összehívja a bizottságot, s ez fog határozni a bérletdij ügyében.

Az egri színkör-bizottság tagjai, névszerinti Kovács Kálmán elnök. Babies Aladár, Buzátli Lajos, Csiky Sándor, Gáspárdy Géza, Mednyánszky Sándor. Pásztor Bertalan, Simonyi Károly, Zalár József, a múlt szombaton, f. hó 12-én e tárgyban ülést tartottak, s a velem másolatban közlött jegyzőkönyv szerint a következő határozatot hozták: az orosz daltársulat az apr. 23-iki hangversenye alkalmából a színkör használatáért vagy fizessen 200, mond: kétszáz forintot, vagy a brut hó bevétel 600 frtot meghaladó összegének felét adja a szink őrnek.“

A szinkörbizottság e határozatát nyombau közöltem az orosz daltársulat ügynökségével, s miután magán-utón arról is értesülA médek szent könyve a Zend-Avesta felemlíti, hogy a mongolokkal folytatott harczaikban, úgy mint nekik, amazoknak is lovaik voltak. Hasonlóképen nyilatkozik az ind szent könyv, a Kig-Veda, mely azt mondja, hogy ők, az indek, a már előbbi időben Indiába vándorolt mongol néptől ló kíséretében foglalták el Indiát.

Legvalószínűbb mindezek megfontolása után az, hogy egyrészt — és pedig a legrégibb időben — a mongol népcsaládhoz tartozó ázsiai ős lakók szelídítették meg az u. n. mongol lovat, másrészt, — ezektül függetlenül és későbbi időben — a mongoloktól dél felé eső vidékeken tanyázó áriaiak. szintén egy vad lovat szelídítettek meg, mely az áriái (későbben arabs) lónak typusát képviseli.

E népfajok révén terjedt és szaporodott el tehát a ló a földtekén, úgy, hogy azon időben, melyben valamely nép a történelem keretébe lép, a lovat már mint háziállatot bírja.

Messze vezetne, ha a lovat mindazon eseményeken keresztül, melyeket a történelem felmutat, követni akarnék; ez egy különlegesen evvel foglalkozó műnek a feladata; de ott, hol az egyes országok lótenyésztésével foglalkozunk, nem mulasztjuk el lehetőleg messze visszanyúlni azon nemzet lovainak és lótenyésztésének történetébe, melyről épen szó leszen.

Am e helyett itt hézagosnak kellene tartanunk, ha — bár rövid vonásokban — nem emlékeznénk meg a ló további sorsáról s szerepéről, melyet a történelmi időben, a népek életében játszott.

Felvevén tehát a fonalat ott, a hol elhagytuk, mindenekelőtt ide igtatjuk, hogy az assyriai népeknél, a domborműveken, a ló alakja gyakori; s minthogy még a legrégibb ily müveken is a ló vagy hadiszekér elé fogva, vagy ember társaságában és kezében ábrázoltatik, kétséget nem szenvedhet, hogy e népeknél Kr. e. legalább is 2500 évvel, a szelíd ló ismeretes volt.

Emlittetett az előbb, hogy ide mongol és áriái népek jöttek