Eger - hetilap, 1890

1890-01-07 / 1. szám

1-sö szám. 29 -ik év-folyam 1890. Január 7-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr, Félévre . . 2 , 50 , Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 basábozott péti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőseg (Széclienyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Eger jan. 7. 1890. Lapunk, az „Eger,“ az imént beköszöntött 1890-ik évvel, fönállásának 29-ik évfolyamába lépett. Az összes magyar sajtó-irodalomban, még a fővárosiakat sem véve ki, nagyon kevés a száma ama hírlapoknak, melyek innen- onnan harmincz éves múltra tekinthetnek vissza. Ez a múlt tel­jes garancziája annak, hogy e lap a sajtó-irodalomban becsülettel megállotta helyét, betöltötte hivatását s megérdemelte a párto­lást, melyben a t. olvasóközönség folyton részesítette. E t. olvasóközönség bizalma által buzdítva, s lelkesítve, s pártfogása által támogatva fogja lapunk, az „Eger“ pályafutását, az eddigi irányban, jövőre is folytatni azon erős elhatározással, hogy ezentúl, a lehetség szerint, még az eddiginél is fokozottabb mértékben, s ügyekezettel, s buzgalommal kíván szükebb hazánk: megyénk, és városunk, valamint olvasóink, mint elvbarátaink érdekeinek szolgálatára állani. Ennek kijelentésével hívjuk, s kérjük fel t. olvasóinkat s elvbarátainkat lapunk további becses támogatására. Az 1889-ik év csöndesen hunyt el. A népek és nemzetek politikai történetében nem sok fóljegyzésre méltó eseményt hagyott maga után. Mindössze haldoklása utolsó stádiumában lepte meg a világot egy — dinasztia rombadöntésével. Amerikában a brazí­liai állam űzte el császárját, s a köztársasági kormány formához szegődött. Különben ez az elmúlt év történetében legfontosabb politikai esemény is minden nagyobb rázkódás és vérontás nélkül ment végbe. S igy általában elmondható, hogy a világbéke a lefolyt évben nem zavartatott meg. Hazánk történetére nézve is eléggé békés lefolyásúnak jel­lemezhetjük a letűnt 1889-ik évet. A parlamentünkben előfordult, komolyabb természetű, s a nemzet élete s jövőjébe is mélyebben beható háborús állapotokat kivéve, politikai életünk is eléggé csöndesen, minden zajosabb hullámverések nélkül zajlott le annyira, hogy hazai történelmünk, a nemzet alkotmányos szabadságának teljes birtokában, alig mutathat föl az ideihez hasonló, nyugodt, komoly, békés lefolyású, mondhatjuk példányszerü megyetisztuji- tási korszakot, még pedig a mostani válságos viszonyok kijzt, >. * midőn alkotmányos szabadságunk egyik leghatalmasabb palládiu­mát : a megyei önkormányzatot a megsemmisülés ^ve­szélye fenyegeti. * Megyénk politikai életében is a közelebbről teljes nyagalonr*^' s méltósággal végbement megyei tisztujitás képezte e lefolyt év legfontosabb politikai mozzanatát. De hogy a nagyfontosságú po­litikai aktus Hevesvármegyébeu ily, mondhatnák, szokatlanul ked­vező lefolyást nyert, azt megelőzőleg egy megyénkre nézve nem kevésbbé kedvező, váratlan körülmény idézte elő: a megye fő­ispánjának a tisztujitás előtt való lemondása, mi által Hevesvár­megye egyszerre egy súlyos lidércz-nyomástól szabadult meg. Azóta megyénk árván maradt. De nem sajogta árvaságát amaz óhajtott kellemes reményben, hogy a Karácson, vagy az uj év meghozza számára az ünnepi ajándékot — egy szive szerint való főispán kinevezésével. Ez a „krisztkindli“ azonban ez úttal elmaradt. Mit hoz számunkra az 1890-iki ujesztendő, melylyel a XIX. század utolsó évtizede köszöntött be ? — csak a gondvis tudná megmondani, mely népek és nemzetek sorsát, jövőjét A hivatalos beszédek, melyekkel uj év alkalmából az ural­kodókat s kormáuyférfiakat szokták felköszönteni, s az azokra adott válaszok, melyek rendszerint nagy fontosságú politikai nyi­latkozatok szoktak lenni, s melyeket ép ezért nagy kíváncsiság­gal vár a világ, — egytől-egyig mind rózsaszínűnek festik a be­köszöntött uj esztendőt, melyben a béke semmi körülmények közt sem fog megzavartatni, s igy a népek és nemzetek, az áldott béke ölében, nyugodtan s aggodalom nélkül folytathatják kulturá­lis és gazdasági előhaladásukra törekvő munkásságukat. E jám­bor biztatásokat azonban erősen ellensúlyozzák amaz aggasztó hírek, melyeket az orosz betegséggel egyidejűleg naponkint hord felénk a durva északi szél. Ezek széltiben azt hiresztelik, hogy észak-keleti határainkon, Galiczia s Románia felé, az orosz had­sereg, mely harmadfélév óta úgyszólván naponkint szaporittatik, teljesen befejezte hadászati felvonulását, s az első jelre másfél óra alatt megkezdhetné benyomulását osztrák-magyar területre. Németország, az Oroszországgal váltott minden barátságos nyilatkozatok és tüntetések daczára sem veszi tréfának az orosz hadtömegek felvonulását, hanem minden újabban előretolt orosz csapatrész ellensúlyozására hasonló erőt helyez el határain. És a mi bölcs osztrák generálisaink mit tesznek ? Semmit. Jól tudják és látják, hogy az orosz csapatok naponkint tartanak kémszemléket, hogy a tereppel jól megismerkedhessenek, — s mégis mindezt összetett kézzel nézik, daczára annak, hogy né­met, olasz, sőt angol lapok részéről is folyvást figyelmeztetve vannak. — Azt mondják erre, s igaz is, hogy egy bekövetkezhető hadjárat esetleges balsikereiért ők a felelősek, de az is igaz, hogy annak aztán nem ők, hanem mi iszszuk meg a levét. Azt hiszszük, nem ártana, ha e fontos kérdésben a képvise­lőház is nyilatkozatra hivná fel a kormányt. Mindenesetre érde­kes volna tudni, minő befolyással bir a magyar kormány az oszt­rák-magyar monarchia hadügyi intézkedéseire nézve, ama nem­zet kormánya, mely az osztrák-magyar hadseregre, még a leg­nyomasztóbb anyagi körülmények közt is, mindig készséggel, annyi vért és pénzt áldoz, s mely e hadseregnek „katonai anyag“ tekintetében is, közelismerés szerint, a legkitűnőbb kontingenst szolgáltatja ? •A népoktatásügy Hevesmegyében, és — Halász Ferencz. Halász Ferencz, kir. tanácsos, Hevesmegye kir. tanfel­ügyelője, a megyei közigazg. bizottság ra. évi deczemb. havi ren­des ülésén, egy terjedelmes, részletes, s igen érdekes és tanulsá­gos jelentést terjesztett elő „Hevesvármegye népokta­tásügyének 1888—9-ik évi állapotairól.“ Mielőtt e jelentést tüzetesebben ismertetnők, s az abban fog­laltakat kellő érdemök szerint méltatnék, szükségesnek tartjuk pár szóval megemlékezni arról, ki megyénk népoktatási viszo­nyaiban a jelentésben foglalt meglepő eredményeket létrehozta, s népoktatásügyünknek egészen uj lendületet adott, — Halász Ferencz kir. tanácsos, Hevesmegye kir. tanfelügye­lőjéről, annál is inkább, mert a t. tanfelügyelő úr, közelebbről is, — megengedjük, hogy csupa jó akaratból, vagy inkább tul- uzgóságból, de mindenesetre téves informácziók alapján, — ke- bbé megtisztelő színben volt a t. közönség előtt feltüntetve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom