Eger - hetilap, 1890

1890-01-07 / 1. szám

•2 Aki tüzetesebben ismerte megyei népoktatásunk néhány év előtti állapotait, s ha nem mondjuk is, hogy fokozatos hanyatlását, de mindenesetre szembetűnő stagnálását, csak a legnagyobb örömmel fogadhatta, a magy. kir. kultusz-miniszter ama szokat­lan intézkedését, hogy a hevesmegyei népoktatásügyvezetésének élére egy oly szakférfiút állított, kit a népoktatásügy terén, külö­nösen az ország egyik legexponáltabb helyén, rövid idő alatt elért fényes sükereinek hire, minden ajánló levélnél ékesen szólóbban előzött meg Hevesvármegyében. Halász Ferencz, Hevesvármegye kir. tanfelügyelője, kit a hazai népoktatás fejlesztése körül szerzett valódi érdemeinek elismeréséül, s méltatásául, király ő felsége közelebbről kir. taná­csossá nevezett ki, pér év előtt helyeztetett át megyénkbe Bereg- vármegyéből, hol, — az utóbbi években ugyancsak mint kir. tan­felügyelő — a legnehezebb és válságosabb viszonyok közt, 10 évig szolgálta a magyar népoktatásügyet. Halász Ferencz, Hevesmegye kir. tanfelügyelőjének, ki rövid idő alatt mindnyájunk osztatlan becsülését s szeretetét vívta ki magának, szerénysége annyira ismeretes, hogy ennek érin­tése nélkül ezúttal épen nem találjuk helyén valónak, hogy a beregmegyei népoktatásügy fejlesztése s különösen a magyar nyelv, nemzetiség és hazafiság terjesztése körül, tiz éven át szerzett érdemeit részletezzük. De még se mellőzhetjük, hogy ez alkalom­mal Halász Ferenczet, mint be regvár megyei tanfel­ügyelőt is, pár sorban be ne mutassuk megyénk t. közönségének. Nem mi magunk beszélünk, hanem a beregmegyeiek. Közelebbi-. 1 Beregszászon a következő czimü füzet jelent meg, s küldetett be szerkesztőségünkhöz: „Halász Ferencz, kir. tanfelügyelő beregmegyei működésének méltatása. Irta Hitter Ferencz. A beregmegyei tanító-egyesület által a „Halász-alap“ első évi dijával jutalmazott pályamű. Kiadja a beregmegyei tanító- egyesület.“ E munkácska tüzetesen fölsorolja Halász Ferencz tevé­kenységét, s annak eredményeit ama tiz év alatt, melyet kir. tan­felügyelő t. barátunk a beregmegyei népoktatásügy szolgálatában töltött. Mi e munkácskának csupán záró szavait idézzük: „Midőn Halász Ferencz beregvármegyei 10 éves szolgálatát befejezte — igy szól a füzet, — a tani'ó-egyesület az ő megtisz­teltetésére rendezett beregszászi közgyűlésen, olajba festett arcz- képét leplezte le, s midőn Halász távozásáról értesült, 1887. január havi munkácsi rendkívüli közgyűlésében impozáns tünte­téssel vett búcsút, szeretett tanfelügyelőjétől, s a részére készített emlékkönyvön, az orsz. árvaházi 4000 frtos alapítványnak a „Halász Ferenez-alap“ névre történt elnevezésén kívül, egy külön „Halász Ferencz pályázati alap“-ot létesített, melynek első dijára e szerény megemlékezés is pályázik. A vármegye előkelő közönsége is ép oly osztatlan tisztelet­tel övezte, ügy a tanítói búcsú-közgyűlésen, s az ezt követett Az „EGER“ tárczája. Az 1848 49-iki honvédek. Hős Magyarországon vörös zászló lobog, Lengeti a tavasz ébresztő szellője, Mely a hervadt virág életét meghozva, Szabadságdal lett a szivekben belőle ......... A vörös zászlónak minden lebbenése Egy-egy hívó intés a hon hű fiának, Kik megértve a vészt, e szellem-beszédből — Önként harczosai lesznek a hazának — S Magyarország egén fölpirúl a hajnal, Vérrózsái nyílnak a honszerelemnek, S a szabadság áldó, éltető napjától A hervadtak helyén uj bimbók teremnek, —- S virágzik a haza, virít a szabadság, Koszorússá lesz a magyar nemzet tőle, S meddig dicsősége fénysugara elhat, Főhajtva beszélnek mindenütt felőle......... M inden porszem, melyre a hősök rálépnek, Érdemcsillaga lesz a honvédelemnek, S a sok apró csillag egy fényes „tejút“ lett, Ragyogó tejútja a nagy győzelemnek. Mint a zsarnokságnak boszuló ostori Mindenütt a zsoldos-had nyomában vannak, impozáns banketten, nagy számmal jelentek meg a tiszteletüknek kifejezést adni kívánók, mint a „Beregmegyei magyar közműve­lődési egyesület“ és a „Beregszászi nőegyesület“ által tiszteletére rendezett banketten kifejezték eltávozása feletti fájdalmukat,!“ E sorok elég világosan szólnak arról, hogy ki volt Halász Ferencz, Beregvármegyében. Ugyan-e füzetkében vannak egybe foglalva Halász Ferencz életrajzi adatai is, melyekből megtudjuk, hogy Halász Ferencz mint okleveles néptanító kezdette ugyan pályafutását, de később, már mint tanfelügyelőségi tiszt viselő, magán-uton a főgymnásiumi tanfolyarnot 1873-ban az ungvári gymnásiumnál letett érettségi vizsgálattal fejezte be; majd pedig, ministeri engedély mellett, a kassai kir. jogakademián a három éves tan­folyamot végezte el, s a megfelelő jogi zárvizsgá­latokat letette. — Halász Ferenczet tehát, mint a mondot­takból kitűnik, nem „kostái képesítése“ tette kir. tanfelügyelővé, hanem e fontos állásra, kétségkívül — bir legalább is annyi — ha nem több, kvalifikáczióval, mint amennyivel ama kir. tanfelügye­lők bírnak, kiket „végzett földesúri diplomájuk“ emelt hasonló fontos állásra. Ezek után pedig térjünk Halász Ferencz kir. tanfelügyelő fönebb jelzett hív. jelentésének rövid ismertetésére: „A megyében az 1888—9-iki isk. évben a tanköteles gyer­mekek száma volt összesen 40,363; és pedig fiú 20,599, leány 19,764. Vallás szerint rom. kath. 35,402, gör. katli. 2, lielv. hitv. 2781, ág. hitv. 61, izraelita 2117; nyelvre nézve mind magyar. Megyénkben minden ezer lakosra 193 tanköteles jut. Az iskolába járók összege 34,977; ezek közül népisko­lába jár 13,423 fiú; 13,099 leány; ismétlő iskolába 4241 fiú, 3602 leány; középiskolába 581; magánintézetbe 31. Vallásuk szerint rom. kath. 30,74; görög kath. 1; helv. hitv. 2392, ágost. hitv. 40, izraelita 1833. — Ezer tanköteles közül tényleg iskolázott 866. — Az iskolába járók összesen 531,858 isk. félnapot mulasz­tottak, melyek közöl igazoltatott 430,000; büntettetett 101,824 fél napi mulasztás; a büntetéspénzekből befolyt 910 frt, bírság­pénz; 250 frt bírságpénz pedig közmunkában dolgoztatott le. Az iskolába járók közöl taneszközökkel el volt látva 32,525. — Iskolába nem járt 2331 fiú, 3055 leány, összesen 5386. A 12-ik életévöket betöltött, s igy az elemi iskolából kilépésre jogosult növendékek száma volt 4425, kik körül írni olvasni tud 3337, csak olvasni 50. Hevesvármegyében a két rendezett tanácsú város betudá­sával összesen 117 polgári község van, melyek közül Puszta- Vezekényt kivéve mindenikben találunk iskolát; a puszták közül 11 helyben bir iskolával, 16-ból pedig a szomszéd község iskolá­jába járnak a tankötelesek; 24 pusztán, tanyán azonban a gyer­mekek egyátalán nem részesülnek oktatásban. Es neveli harczuk a világ csodáit, Melyekhez e hősök egygyel többet adnak... Hull a b'lincs szerte a magyar kezéről, Csengésében fájó hattyú-dalát zengi, Minden kardvágásra egylánczszem esik szét, De a bősök közül nem pihen még senki — „Nem szabad még hazánk!“ „Ne kíméld a véred!“ „Csak előre!“ náluk mindig a szent jelszó. S fényes viadalról, fényes diadalra Röpül velők a szép szabadsági zászló......... Hi deget, elit, szomjat oly békésen tűrnek — Elvér zenek, csakhogy honuksz abad leg yen — Hideg ellen úgy is van egy köpönyegük, Egy piros köpenyük: a hő hon szer elem; Éhüket, szomjukat a győzelem oltja, S a szabadság, melyért annyit szenvedének — Áldjátok meg Kossuth lánglelke szikráit S ismerjétek el, hogy: azok e honvédek! Kapácsy Dezső. „Itthon van az ördög?“ (Müvész-kaland.) 1831-ik év október havában, egy alacsony, gyönge, vézna termetű, de elegánsan öltözött úr, kabátja gomblyukában a be­csületrend vörös szalagjával, nyugtalanul járt le s föl Paris atczáin, figyelmesen vizsgálva a házak kapuit, s elolvasva minden kiadé lakást jelző hirdetést. Látszott, hogy lakást keres. Hosszas bo­. \ *­/

Next

/
Oldalképek
Tartalom