Eger - hetilap, 1889

1889-01-15 / 3. szám

— Hevesmegye tisztikara ismét két kiváló tehetségű fiatal taggal gazdagodott. Máj zik Viktor és iíj. Simonyi Károly, közelebbről kinevezett közigazgatási gyakornokok s megyei tiszteletbeli aljegyzők, a megyebizottságnak tegnap, hétfőn, f. hó 14 én megnyílt évnegvedes rendes közgyűlésén tették le a megyeközönség előtt hivatalos esküjüket, s foglalták el a tiszti karban helyűket.

— Az egri korcsolyázó egyesület legközelébb megtartott szavazásának eredménye szerint, a választmány, az egyesület uj alapszabályai értelmében választandó tisztviselőkkel együtt következőkép alakíttatott meg az 1889-ik évre: elnök iíj. Simonyi Károly; alelnök: Szabó Béla; pénztáros: id. Gröber Ferencz; háznagy : ifj. Gröber Ferencz ; jegyző: Dusárdy István ; választmányi tagok ■ Frantz Etelka, Gröber Irén, Mészáros Kornélia, Dobrányi Lajos, Erdélyi József, Földváry Árpád. Frantz Gyula, dr. Góth Ferencz, Horváth Béla és Zalai Mihály. A megtartott tisztujitás illetve szavazás határidejéig összesen 46 rendes tag iratkozott be az egyesületbe az 1889-ik évre. Az egyesület újonnan átdolgozott s módosított alapszabályai jóváhagyás és megerősítés végett! fölterjesztés alatt állanak, szóval : mint ezekből is látszik, a korcsolyázó egyesület az egyedüli életre való sportegylet városunkban.

— Az egri kath. legényegylet szokásos évi nagy tánczmulat- ságát f. hó 26-án tartja meg az „O-casiuó“ dísztermében. E mulatságra a meghívók a közelebbi napokban fognak szétküldetni. Az előjelekből azt gyanítjuk, hogy e kedélyes, fesztelen polgári mulatság ez évben is kiválóan jól fog sükerűlni. Hallomásunk szerint vagyonos és tekintélyes polgártársaink, családjaikkal együtt sokkal nagyobb számban fognak megjelenni, mint pár év óta történt. Ideje is, hogy e nemes czélú intézmény részükről is nagyobb figyelemben és támogatásban részesít tessék. Azért ismételve igen melegen ajánljuk e derék egyesületet e téren is szives pártfogásukba.

— Nt. Apostol Bertalan, az egri reform, hitközség szép tehetségű, fiatal lelkésze, hosszasabb távullét. után, — miközben aggasztó baj ellen szeretteinek körében s nyugalomban keresett enyhülést, — e napokban teljesen fölüdül ve tért vissza hivatása körébe, s már a múlt vasárnap a reggeli istentiszteletet is végezte. Nyugalmi napjaiban azonban szelleme nem pihent, hanem kedvesen foglalkozott a Múzsák körében, minek egy kötetre terjedő, kedves, hangulatos költeményeinek egybegyűjtése lön eredménye. E gyűjteményből közöl lapunk mai tárczája, a t. szerző, fiatal barátunk szívességéből, — egy mutatványt.

tatkozott, mellette friss földhányással. A villám itt fúródott a földbe.

Az egyik fekvőhöz rohantam. Hideg Pálnak hívták. Szive nem vert többé, ajka és kezei szederkések valónak; minden igyekezetem életre hozni, meghiúsult. Halott volt.

A másikhoz ugrottam, ez még meleg volt, de lélegzete alig észlelhető. Fülemet szive tájékára nyomom: mintha még halk ki-kimaradozó dobogást hallottam volna! Ebben még van egy életszikra! Gyorsegymásután szabályosan összeszoritom két lapos tenyeremmel a mellkast, a levegő erős sziszegéssel tódul száján és orrán keresztül, majd ajkamat ajkára helyezem s úgy fújom belé a lelket; még semmi életjel. Már kétkedni kezdek munkám sikerén, midőn észreveszem, hogy testén bizonyos hőség terjed el; kékes ajka piros színűvé lesz; most Ínyét kezdem csiklandozni, mire a mellkas magától, ha mindjárt felületesen is. de emelkedni látszik. Balkezének ujjai mozognak; ezután aetherrel dörzsölöm szive tájékát és halántékát, erre fejét elfordítja s végre nagyot sóhajtva kinyitja szemeit. Kelemen István megvolt mentve.

A másik kettő élt s csak el volt kábulva, mindegyiknek számos kisebb égési sebje volt. A káplárnak balkeze meg lett liiidve, a villám az 5-ik vészlövésnél csapta meg.

S mig ezen jelenet a kunyhóban végig játszódott, addig künn a féket vesztett vihar tombolt, s az egész faalkotmányt megrázta úgy, hogy az minden sarkában nyikorgóit. Az ajtóval szemközt levő ablakocska szétzúzva hevert, s a léghuzam rendkívül erős volt.

Sietnem kelletett, nemcsak, hogy minél hamarább biztosságba helyezzem a sebesülteket, hanem az élők miatt is, hiszen a menyköhullás központjában voltunk, a villámhárító pedig, mint a tények mutatták, itt valóban nem használt.

És most egyszerre eszembe jutott, ezredesünk szava s beláttam, hogy az emberi ész szülöttje: a tudomány sokszor meg— Az ,,egri név“ újabb diadala. — A bpesti orvosi kör„

tekintettel hazánkban a gyermekhalandóság aggasztó mérvű növekvésére, a múlt évben 20 db. arany pályadijat tűzött ki ily czimű népszerű munka megírására: „A gyermekápolás az

első három évben.“ A pályázat a múlt év végén járt le, s a beérkezett pályaművek közöl egyet, feltűnő magasztalással emelt ki a bíráló bizottság. Felbontatván a jeligés levél, abból a pályanyertes mű szerzőjéül, dr. Szeg hő Kálmán neve tűnt. elő. Dr. Szeg hő Kálmán, fiatal orvos, tudvalevőleg szép tehetségű fia egri gyakorló orvos, s az egri kir. törvényszék tiszti orvosának, dr. Schönberger Soma t. barátunknak. A fiatal orvostudor jelenleg a bpesti Stefánia-gyermekkórházban segédorvos, — tehát ismét egyike azon derék egri fiuknak, kik az „egri névnek“ a fővárosban is újabb dicsőséget szereztek.

— Az Egerben felállitni szándékolt negyedik gyógyszertár kérdése Hevesmegye közönségének tegnap, f. hó 14-én tartott rendes közgyűlésén tárgyalás alá kerülvén, a megyei közgyűlés, Eger város képviselőtestületének a negyedik gyógyszertár fölállítására vonatkozó javaslatát egyhangúlag jóváhagyta s elhatározta. hogy a javaslatot pártolólag fogja a belügyminisztériumhoz fölterjeszteni. Elnöklő gr. Keglevich Béla főispán őmlga, a megyei határozat kimondását azon privát megjegyzéssel toldotta meg, hogy részéről a javaslat, illetve az egri negyedik gyógyszertár fölállítása ellen meg fogja tenni a kellő lépéseket. Eme főispáni enuneziáezióra a megyebizottság egri tagjai nagyot néztek, s egyikük azt mondá : „Köszönjük a szives jó akaratot!“

— Az egri jogász-tánczestély alkalmából (f. é. jan. 12-én) fölülfizetni szíveskedtek : Babies János, 20 frt. Imre Miklós, 10 frr. Gräetl Károlyné, 5 frt. 50 kr. Ferenczy Imre. Maczki Valér, 5 — 5 frt. Babies Béla, Egy ismeretlen, Kaszap Bértalan, Scheid! Ágostonná. 3 frt. 50—3 frt. 50 krt. Gyulai Pálné, 3 frt, Farkas-Hel- lebronth Otília, Köllner Lőrinczné, Ivády Miklósné, Kolos,sy Gá- borné, Kolossy Gusztáv, Kovács Kálmán, Buzáth Lajos, dr., Udvardy László, 2—2 frt. N. N. 2 frt. 50 kr. Dr. Kemény N„ Szabó Béla. Szerencse Menyhért, Remenyik István 1 frt 50 — 1 frt. 50 kr. Mészáros Istvánná, dr. Pátz Ferencz, 1—1 frt, X. X. X. X, Bauer Kálmán, X. X. X. X. X. X. X. X. X. X. X. X. X. X. 50—50 kr. Összesen 74 frt. Fogadják a t, adományozók a nemes, czél nevében is, a bizottság köszönetét. Egei1, 1889. jan. 12. A rendező bizottság.

— Az egri kir. járásbíróság ügyforgalma az 1888-ik évben. —

Az előző évről hátralékban maradt 97 ügydarab. A lefolyt évben beérkezett: a) elnöki 702. b) polgári 10468; c) bűnvádi 4434.

hajlik s szégyenkezve vallja be tudatlanságát nagy mestere előtt, az Úr előtt.

A sebesültek be lettek kötözve, az áléit gyalogost és a holtat hordágyra tétettem. Midőn ez utóbbit felemelték nyughelyéről, feje mögül egy sötét füstös szagu tárgy gurult lábam elé. egy nagy .... disznó-sonka volt.

Szegény Hideg Pál, nehogy elcsenjék tőle a kaszárnyában a huszonnégy órai itt tartózkodása alatt, magával hozta fel és feje alá tette. Még meg se kóstolta, pedig édes anyja küldte Sopronyból, otthon füstölték, egyik oldalára P és Ö betűk voltak czifra-görbén fölkarmolva, a P betű Pált, az Ö pedig Örzsit jelentett, Szegény Örzsi, menyasszonya volt!

Lefelé indultunk. — Le menjünk-e mink is ezredorvos ur? — kérdé a káplár. Maguk hárman, mig fel nem lesznek váltva, itt maradnak, parancsolám. mert e hely őrizet nélkül nem lehet. Igen is kérem alássan, felelék csaknem egyszerre mind a hárman.

Derék magyar fiuk — gondolám magamban — kalapot lehet előttük emelni. Mert igaz, hogy szép s vitéz dolog bátran szembe szállni az ellenséggel, nem mozdulni helyéből, midőn az ezertorku ágyuk bömbölnek, a puskák ropognak, de utoljára is, a kölcsönös düh, a vér látása s szaglása, a puskapor füstje s különösen az önfentartási ösztön, mely azt mondja, ha én nem lövöm le ellenségemet, ő lő le engem, még a kevésbbé bátornak is erőt ád; de egy láthatatlan ellenség előtt megállani, kinek semmit sem árthatunk, s kit az istenség nimbusza vesz körül, ily ellenség előtt még sebesülten is helyt állani az nem vitézség, az hősiesség!

Tovább mentünk lefelé. A természet vad játékát már figyelembe sem vettük, megszoktuk. Az utat most sem láttuk, lámpánkat újra kifújta az orkán, mely most úgy látszik, utolsó elejét szedte össze.

Elől ment egy patrol, aztán vitték a halottat, utána az áléit Kelement, a szomorú menetet én és legényem zártuk be.