Eger - hetilap, 1889
1889-10-29 / 44. szám
352 A központi választmányba : Csiky Sándor, Szathmáry László, Makay Félix, Zalár József, Beniczky György, Szentkirályi Ödön, Szederkényi Nándor, Lipcsey Tamás, Beökönyi Viktor, Zsendovics József, Almássy Félx. gróf Keglevich Gyula, Dusárdy József. Isaak István, Imre Miklós. Dáui József, Petravicli Bertalan, Graeti Jenó, Babies Béla, Vavrik Endre, Szerelem Alfréd. Babó- csay Sándor, Samassa János, Horváth József, Kürthy Sándor, Almássy Sándor, Papszász György, Luga László. A közigazgatási bizottság tagjaivá: Beniczky György, Beökönyi Viktor, Imre Miklós, Isaak István, Samassa János. A bíráló választmányba megválasztattak: Almássy Sándor. Almássy Félix, Csiky Sándor, Gosztonyi János, Samassa János. Az igazoló választmányba megválasztattak: Imre Miklós, Szerelem Alfréd. Zalár József, Isaak István, Petravicli Bertalan; a főispán által kineveztettek: Babies János, (elnök), Beökönyi Viktor, Zsendovics József, Gáspárdy Géza. Az á 11 andó választmányba megválasztattak: Almássy Sándor, Barasy János. Aibertliy Pál, Babies Béla, Bubócsay Sándor. Begovcsevick Róbert, Beretvás Endre, Beökönyi Viktor, Beniczky György, Biró Zoltán, Csiky Sándor, Dobóczky Ignácz, Dobóczky Dezső. Danilovich Pál, Dány József, Fáy József, Fáy László, Földváry Kálmán, Gosztonyi János, Gosztonyi Kálmán, Gáspárdy Géza, Graefl Jenő, Györffy Kálmán, Grónay Sándor, Hám Gyula, Horváth József, Isaak István, Imre Miklós, Ivády Béla, Kovács Géza, Kürthy Sándor, Kovács Kálmán, gr. Keglevich Gyula, Luga László, Malatinszky György, Mártonffy László, Makay Félix, Mednyánszky Sándor, Párvy Sándor. Petheő László, Pucli- liu Kázmér, Papszász Lajos, Papszósz György, Petravicli Bertalan, Petravicli Antal, Po’onkay Endre, Szabadhegyi Mihály, Szmrecsányi Pál, Szatmáry László, Samassa János, Szerelem Alfréd, Szentkirályi Ödön, Szederkényi Nándor, id. Széky Péter, Simáczius Gusztáv, Tahy Manó, Újhelyi Lajos, Vavrik Endre, Zalár József, Zsendovics József. A köz egészség ft g y i bizottságba megválasztattak: Zsendovics József (elnök), Danilovics Pál (hely. ein.). Almássy Félix, Brünauer Ambró, Csiky Sándor, Gáspárdy Géza, Graefl Károly. Babies Béla. Kékessy Kálmán, Kösztler József, Hanák Kolos, Lipcsey Tamás. Samassa János, Szederkényi Nándor, Szerelem Alfréd. Schönberger Soma, Simouyi Károly, Vezekényi István. Buzáth Lajos, Kovács Kálmán, Stand Ferencz. A statisztikai bizottságba megválasztattak: Kaszap Bert, (elnök), Zalár Józs. (hely. elnök), Babies Aladár, Csömör Az „EGER“ tárczája. Egy ajtatos hölgyhöz. Minapában áhítattal Hallgattam a szent misét, És ezúttal tekintetem Nem bolyongott szerteszét. Üdvösségsugárzó arezod Léköté tekintetem, Rajt merengtem s e merengés Oly bűbájos volt nekem. Titkos vágytól ösztönözve Hátadhoz közeledém, S ki hinné, hogy imakönyved — Kock Páltól volt egy regény. S. V. Az egyetlen boldog asszony. Egy reggel Harun al Rasid, a nagy Kalifa, rosszkedvűen ébredt föl álmából. Parancsot adott, hogy rögtön hívják eléje a nagyvezért, s ez természetesen rohant ura parancsának eleget tenni. „Haragos vagyok!“ szólt a Kalifa. „Az éjjel nagyon rossz álmaim voltak. Birodalmam összes asszonyai trónom zsámolya elé borulva panaszkodtak; azt mondák, hogy mindnyájan szerencsétKáltnán, Vindt István, Szerelem Alfréd, Kiss István, Szabó Imre, Polereczky Gyula, Perlaky Zenó. Petheő László, Párvy Sándor, Kánitz Lipöt, Samassa János, Simáczius Gusztáv, Hanák Kolos, Sivampel József, Szabó Ignácz, Beökönyi Viktor, Szokolay Lajos, Szolcsányi Hugó, Tavasy Antal. A községjegyzői nyugdíjintézet igazgató választmányába megválasztattak: Kaszap Bertalan (elnök), Ambrus Antal, Beökönyi Viktor, Balogh Gyula, Engel Jakab. Fehér Mihály, Fiilöp István, Horváth Béla, Székely János, Imre Miklós, Isaak István, Polonkay Endre, Simáczius Gusztáv, Földváry Kálmán, Dusárdy József, Siposs Lajos, Vavrik Endre, Zalár József, Szerelem Alfréd, Jettléry Mihály, ezeken kiviil a közs. közjegyzők által járáson- kint választandó hat jegyző. A képzőművészeti állandó küldöttségbe megválasztattak: Szmrecsányi Pál (elnök), Zalár József, Imre Miklós, Szvorényi József, Balássy Ferencz, Fekete Ferencz, Párvy Sándor, Sajóssy Alajos, Kapácsy Dezső, Szabó Ignácz. Az 1883-ik évi decz. hó 17-én hat évre megválasztott megyei tiszti karnak megbízatása végéhez közeledvén, a törvények értelmében még ez évben megtartandó általános megyei tiszt- ujitás a f. é. decz. hó 16. s következő napjaira azzal tűzetik ki. hogy az első napon az uj bizottság, mely a törvény értelmében a tisztujitáskor szavazattal bir, megalakul, s a kijelölő választmányt megválasztja, a következő napokon pedig a tisztikar megválasztását eszközli. A ezukor-répa művelésről. Kliün Gyula tanár Hallében közelebb érdekes előadást tartott a ezukor-répa művelés terén tett újabb haladásról. Előadásából kiemeljük a következőket. Újabb időben a gazdálkodás minden ágában czéltudatosan azon vannak, hogy a mezőgazdasági termelés, a kultur növények eszközei, mindinkább tökéletesbittessenek, hogy azokkal aztán mindig kitünőbb minőségű terményeket lehessen nyerni. — A ezukor-répa termesztésénél is érvényesült ez a törekvés és a répa ezukűrtartalmának fokozásában rendkívüli siker is éretett el. Ehhez járulnak a gazdag tapasztalatok a talaj megművelésében, a trágyázásban, s a répa vetésében és gondozásában. A haladásnak az a körülmény állja útját, hogy a föld, ha gyakran termesztenek benne répát, bele fárad annak termésébe. Liebig, korának legnagyobb vegyésze, már 30 év előtt a legkedvezőtlenebb prógnostikont állttá fel a répa termesztésére vonatkozólag s igy például megjósolta, hogy Magdeburg környékén, leuek és segítségemért könyörögtek. S én valóban belátom, hogy igazáu keserves sorsuk van nekik !“ „Hatalmas Kalifa“ — válaszolt tiszteletteljesen a nagyvezér, „biztosiilak, hogy az asszonyoknak nincs okuk panaszra. Ha megkérdezünk őket, meggyőződhetnél, hogy legnagyobb részök teljesen megelégedett és boldog.“ „No persze,“ mondá a Kalifa, „a ministerek mindig tartanak kéznél ilyen frázisokat, ha uralkodójuk arról vádolja őket, hogy nem gondolnak az alattvalók boldogságával. De halld csak nagyvezér: Esküszöm Allahra, hogy megfojtatlak, ha mától számítva egy hónap alatt nem sükerűi egy boldog és megelégedett asszonyt találnod. Nem kívánok többet, csak egyet; egyetlen egyet keress nekem egész birodalmamban. Ugy-e bár, nem vagyok nagyon követelő, nem kívánok sokat? S most menj Isten Iliiével s egy hónapig akár ne is lássalak. De ha egyedül térsz vissza, jaj neked!!“ A nagyvezér könnyen érthető izgatottsággal, mondhatnék félelemmel távozott. Rögtön magához hivatta Bagdad rendőrfőnökét s ezt bízta meg a boldog asszony fölkeresésével. A rendőrfőnök azonban kereken kinyilatkoztatta, hogy ő ilyen boldog asszonyt nem ismer s hogy véleménye szerint ilyen asszony nemcsak Bagdadban, de Harun al Rasid egész birodalmában, sőt az egész világon sem található. A nagyvezér, most már csakugyan megrémülve, mert tudta, hogy feje forog koczkán, kénytelen volt saját maga látni a dolog után. Mint ügyes diplomata, legelőször a Kalifa nejénél próbált szerencsét. „Én volnék boldog?“ — mondá ez, szinte megbotránkozva. „Én volnék boldog! mikor a Kalifát egész isten adta napon át egy perezre sem látom! Sőt még éjjel is mindig távol van; mint hallom, veletek jár álöltözetben Bagdad utczáin. Egész életem
