Eger - hetilap, 1889
1889-10-29 / 44. szám
353 a hol sok czukor-gyár volt egymáshoz közel, kénytelen lesz az üzletet beszüntetni, mert a föld belefárad a czukor-répa termesztésébe. És 21 év előtt 1868-ban így végezte egyik előadó a répába belefáradt földről szóló jelentését. Ha nem fog sikerülni ezen joggal aggodalmat keltő jelenséget mellőzni, akkor nehány évtized múlva több helyen el fog enyészni az ott ma még virágzó ipar. Az azóta tett tapasztalatokat fogjuk most előadni röviden. Liebig Jusztus abban a nézetben volt, hogy a répa hozadé- kainak csökkenése abban találja okát, hogy a répának szükséges ásványos anyag nem pótoltatik eléggé. Különösen nagyon sok kali van a répa hamujában, melyet ezen mély gyökeret verő növény az altalajból vesz magába. Az altalajnak kisoványítása káliban képezi okát annak, hogy a föld belefárad a répába. Hasonló nézetek később is kifejezést nyertek. Nem is lehet félreismerni, hogy fordulnak elő esetek, amikor azért nem termi meg többé a föld jól a répát, mivel káliban szegény lett. S az a nevezetes, hogy ha még oly erősen trágyázzák is kálival az ilyen földet, azért az még sem fogja jól teremni a répát. Ezen kísérleteknél 600 □ öles német holdankint 200 font kálit tettek a földbe, egész, 3 láb mélységig egyenletesen megosztva : és pedig egyes parcellákba tiszta kénsavas kálit, másba tisztított kali magneziát és chlorkaliumot, két további parcellába pedig fahamut és moslék-hamut. Azonkívül a különböző talajrétegbe megfelelő mennyiségű oldható foszforsav és nitrogen trágya adatott chilisaletrom alakjában. A kulival trágyázott egyes par- czellák meglehetős egyenlő termést hoztak, átlag 60,84 mázsa czukorrépát termettek; mig a mellette levő parczellák, melyek 40 font nitrogénnel és 40 font oldható foszforsavval lettek megtrágyázva és kálit nem kaptak, 63,60 mázsát termettek. Egy későbbi répa-termésnél az altalajban kálival megtrágyázott földeken 62.25 mázsa répa termett jeléül annak, hogy a kalitrágyá- zás utóhatása sem volt kedvező. A kálival való erős trágyázás nem szüntette meg a répába való belefáradását, a talajnak. S más kísérletek is hasonló eredményre vezettek. A csekély termésnek tehát más oka lehet; és a kutatások azt mutatják, hogy nagy számú répa-nematodok képezik ez okot. Mint ezen élősdi, úgy más még eléggé fel nem ismert ellenség is előidézheti a talaj belefáradását a répába. Az állatellenségek elhatalmasodását elősegíti a folytonos mély szántás. A répa alá mindig mélyen kell, szántani, mert máskülönben nem fejlődnek ki tökéletes répák. De répa után búzának vagy más gabonanemünek nem kell mélyen szántani; ezt kísérletekkel is beigazolták. Aradmányi vályog talajon több éveu át parczellákat 45, 30, 20 és 10 cm. mélyen szántottak, az ötödik évben árpával volt bevetve és 10,51 mázsa c.-upa rettegés az ő életéért ! Hidd el, hogy én vagyok a legszerencsétlenebb asszony a világon!“ A szegény nagyvezér kétségbeesve hagyta el a palotát. Ki lesz hát a boldog, ha a Kalifa felesége boldogtalan! Nem messze a palotától egy tagbaszakadt, csontos, parasztasszony ment el mellette, ki fején hatalmas vizes-dézsát czipelt s monoton, de jókedvű dalt dudolgatott. Hozzá fordult s ezt kérdé tőle: „Mondd csak jó asszony, boldog vagy-e?“ „Én, boldog ?! Jaj dehogy is vagyok! Lásd én csak oly szép vagyok, ha nem szebb, mint a Kalifa felesége s megöl az irigység, hogy nem én vagyok a helyén! Tudom, hogy a Kalifa rögtön belém szeretne, ha valamikép szemei elé kerülhetnék!“ A nagyvezér megborzadva rohant tovább, hogy kutatásait folytassa. Egyszerre egy eszméje támadt; haza ment és saját nejétől kérdezte meg, hogy ugyan boldog-e ő? „Ugyan mondd meg“ — válaszolt ez gúnyosan, „ilyen férj oldala mellett, mint te vagy, lehet-e boldog a feleség ?“ A szegény ember elrohant, összefutkosta egész Bagdadot s minden nőt megkérdezett, vájjon boldog-e ? Minél tovább keresett, kutatott, annál jobban nőtt kétségbeesése és tűnt reménye. Minden asszony tele volt panaszszal, váddal, a férjek s általában sorsuk ellen; egy sem mondta magát boldognak. Egyébiránt az igazat megvallva, különös gondolat is volt az, megkérdezni az asszonyoktól, hogy boldogok-e? Hát ha nem mondják meg az igazat? A nagyvezér bízott bennük, de kezdte is már bánni. Elment a bazárba s ott megkérdezett egy datolya-áruló kofát. Szokásos kérdésére, hogy vájjon boldog-e, ez is csak tagadó- lag felelt. „Boldog, én? Szó sincs róla! Beggeltől estig dolgozom s mégis csak alig bírom magam föntartani. Korán kell kelnem, kéárpát termett, az évenkint, 10 cmre szántott 10,05 mázsát. Tehát különböző művelés mellett egyforma nagy termés éretett el, a mi azt mutatja, hogy a kalászos növényekben meg van a képesség a nem mély barázdát is kihasználni. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy kalászosoknak csak 10 cm. kell szántani, hanem, hogy a kalászosok kevésbbé mély szántást is kitünően megfúrnak s hogy az állatellenségek terjedésének megakadályozása végett, jó lesz a répa mély szántását a kalászosok kevésbbé mély szántásával vál- takoztatni. A répának fő ellenségei a répa-nematodok. Vannak aztán más élősdiek is, s ezek közül felemlítendő a Tjdenchus galosus, mely nemcsak a répa gyökerén, hanem a borsó, bükköny és számos más növény gyökerén is feltalálható. A nematodok elpusztitá- sára a legjobb szer olyan növényeket vetni a répa közé, a melyekre rámennek a répa ellenségei, s e növények aztán a nema- todokálczáival együtt kiszedetnek. Ily eljárás mellett sikerült a répa hozamát 63,60 mázsáról 83,46 mázsára emelni, ami már egy jó rendes termés. A nematodok elpuszitása csak akkor lesz czélravezető, ha az kellőképen történik, és e czélból kívánatosnak tartja Khün nematod-irtási állomások létesítését az illető vidékeken. A német mezőgazdasági társaság ülésén, ahol Khün ezen előadást tartó, utána Rimpau a répamüvelési eszközökről szólt s előadta, hogy a művelés tetemesen olcsóbb lett a gőzeke által. Nálunk a nagy beszerzési költségek miatt a gőzeke még kevéssé terjedt el. — A gazdák úgy segítenek magukon, hogy a mély szántáshoz bivalyokat vesznek. Két jó erős bivaly elviszi azt az ekét, mely elé 6 ökröt kellene fogni. Valószínű, hogy a bivaly- tenyésztés a répamüveléssel együtt lendületet fog venni. A sorvetés csaknem általánossá vált. A D.bbel-féle gép olyan hirtelen, a mint felkapták Németországban, ki is ment a használatból. A lúdtalp alakú késes kultivator jónak bizonyul. A répakiemelő gépek is nagyon terjednek. Megjegyzendő, hogy a répát jobban el lehet tartani, ha berakás előtt, meleg októberi napokon egy éjszakán át a répát kihűlni hagyják. Különfélék. — Dr. Samassa József egri érsek ur ö exja. a múlt hét elején Budapestre utazott, ahol is tevékeny részt vett a kath. püspöki kar által tartott nagy fontosságú konferencziákon. — Az egri érs. joglyceum évkönyve az 1888 —9-iki tanévről nem rég került ki az egri érs.-lyceumi könyvnyomdából. Ez évsőn szabad lefeküdnöm s sokszor éhesen fekszem le; egész napi munkámmal annyit sem tudok némely nap keresni, hogy egy sovány kis vacsorát főzhetnék magamnak!“ „De mily bolond vagyok én!“ — gondolá a nagyvezér homlokára ütve. „Hogy lehet a boldogságot itt a szegények között keresni ?!“ Egy gazdag zsidó bankár nejéhez rohant. „No ez már csak boldog lesz!“ — gondolá magában. „Gond nélkül él pompás lakában, rabszolganői között, kik minden parancsát teljesitik; dúskál a kincsekben s mindenféle drágaságokban s semmiben sem szenved hiányt.“ Pedig a zsidó bankámé válasza is tagadó volt: „— 0!“ — feleié epedő sóhajtással s szemeit az ég felé emelve, — én vagyok — ó dicső nagyvezér — a legboldogtalanabb asszony az egész világon! Férjem csak a pénz után szalad, csak üzletének él s itt hagy engem egyedül sóhajtozni. Az asszony olyan, mint a futó virág, mely csak akkor élhet, ha dicső pálma törzsére felkúszhatik. Látod, igy hervadok én el egyedül, elhagyatva, szeretetlenül!“ „A prófétára mondom“ — gondolá magában a nagyvezér — „ez az asszony, ki ennyire szereti férjét, megérdemelné, hogy boldog legyen! De hol találom hát már a boldogságot?!“ Egyszerre földerűit gondolkozó homloka s mintha poroszlók üldözték volna, elkezdett futni a város túlsó negyede felé, hol — mint eszébe jutott — egy alig két hetes új házaspár lakott. „Megvan, a mit kerestem“ — kiáltá örömmel s ajtóstul rohant az ifjú házaspár lakába. „Üdv a boldog asszonynak“ kiáltott a menyecskére, mélyen meghajolva előtte s aggódva várta válaszát. „Én és boldog?!“ szólt vállat vonva a fiatal asszony. „Nagyon messze vagyok a boldogságtól! Férjem mindig a szok*
