Eger - hetilap, 1889

1889-06-11 / 24. szám

193 tárez át szimatolnak, annál jobban kiszipolyozhassák: eleve is figyelmeztetjük Parisba utazni készülő t. olvasóinkat az eféle jó madarakkal szentben a legnagyobb óvatosságra. Aki Parisban, e világvárosban, tisztességes kenyérkeresetből él, az nem ér rá naphosszat ciceronéskodni, mert dolga után kell látnia, amiből él. Igaz, hogy számos ember van Parisban, aki, mint cice­rone, idegenek kalauzolásából él; de az ilyeneknek, mint más ren­dezett városban, úgy különösen Parisban is, mint kalauzok­nak (Cicerone) rendes iparjegyök van. Aki tehát Parisban egy- átalán kényszerülve van kalauzt fogadni, az illető ajánlkozóval legelőször is mutattassa be iparjegyét, aztán meg jól meg­nézze emberét. (Folyt, köv.) Különfélék. — Pünkösd vasárnapján, f. üó 9-én, a székesfőegyházban tartott nagymisén, szokott főpásztori fényes adstancziával dr. S a mássá József egri érsek úr ő exja pontifikáit. Mise alatt a katonai zenekari tagok s műkedvelők által és erősbült főegy- hází ének- és zenekar Reimann I. ünnepi miséjét szép szabatos­sággal adta elő. — Érsek ur őexja a főrendiház tárgyalásaira ma Buda­pestre utazott. — Bérmálás. .Mélt. Szele G á b o r felszentelt püspök bérma- utjárói a következő tudósítást vettük: A püspök ur, ki érsek ur őexja megbízásából a jászladányi, alsó szentgyörgyi és bessen- szöghi híveknek osztja ki a bérmálás szentségét, múlt szombaton indult el Egerből Dutkay Pál érseki levéltárnok és Ambrus István papnöveldéi tanulmányi felügyelő kíséretében. Délre Hevesre érke­zett, hol nagy néptömeg üdvözölve fogadta, a plébánián megszáll­ván, a hatóságok tisztelegtek nála. Innen délután távozott Jász- Ladány felé. Útközben Jász-Apáthi határán mintegy 20 fogaton előkelő társaság várta; Justus J. esperes üdvözölte ott először, a kerületi paptársak élén és nevében, majd Hegedűs Ferencz főszolgabíró, s végül Vary Antal jászapáthi főbíró. Az üdvözle­tekre a püspök ur meleg szónoklatokkal válaszolt. -— Jász-Kisér határában az ottani ev. ref. intelligentia várta 18 kocsival s dí­szes bandériummal, s a község szélén nagy számban s valláskü­lönbség nélkül egybegyült. lakosság kalaplengetéssel, riadó éljen­zéssel fejezte ki tiszteletét. A kisériek, mintegy másfél órányira egész J.-Ladány határáig kisérték a püspököt. Itt negyven fogat­tal a ladányiak szine-java várta, közel 70 tagú lovas bandérium, árvalány-hajas pörge kalapban, kék-fehér karszalagokkal, zászlók­kal. A város nevében Geszner Gyula gyógyszerész mondta az üdvözlő szózatot, különösen is kiemelve és megköszönve a kegyes figyelmet, melylyel a fő pásztor-érsek éppen a jász-születésit püspö­köt küldte jász híveihez. A püspök ur meg'natottan s lelkesen elmondta, hogy őexja kegyes megbízása, melyben a ladányiak irántuk való atyai szeretetét. és figyelmét látják, neki is annál kedvesebb, mert véreinek oszthatja az azon hitben való megerő­sítés kegyelmét, melyet őseiktől örökölve mindenkor hűséges ra­gaszkodással megőriznek; s köszönte a szives testvéri fogadtatást. Csak lassan haladhatott a menet a város felé s a városban a roppant nagy népáradat között. A város szélén felállított első diadalívnél 24 fehérbe öltözött hajadon állt sort, kik közül egyik csinos verset szavalt el; a második diadalkapunál Polnik Fe­rencz városi jegyző mondott hosszabb üdvözletét. A házak kivé­tel nélkül fellobogózva, felkendőzve, az út virággal hintve. Templomi ajtatosság után a plébániára vonult a püspök ur, hol újból egy kis leány mondott gyermekded bensőséggel irt versecs- két. Másnap, pünkösd első ünnepén délelőtt 1490 hivő részesült a bérmálás szentségében. Estve 400 lampionnal fényes menet rendeztetett, mely alkalommal a dalárda több szép dalt énekelt el, s elszavaltatott Száva János, nyomtatásban is megjelent „Üd­vözlő hangok“ czimű sok melegséggel és költői szépséggel irt költeménye. Hétfőn a bérmálás ugyancsak Ladányban folytattatott. — Ezüst menyekzö. Szápáry Gyula gróf, földművelésügyi minister, mult máj. hó 30-án ünnepelte meg, szűk családi kör­ben, taksonyi birtokán, ezüstlakodalmát, nejével, szül. Festetich Karola grófnővel. — Magy. kir. belügyminiszternek, Teleki Géza gróf, erdélyi mágnás, országos képviselő van kiszemelve, s mire lapunk napvilágot, lát. már ki is lesz király ő felsége által nevezve. — Ft. Füzy Szaniszló a magyarországi irgalmasrend főnöke, a múlt csütörtökön, f. hó 6-án, az egri irgalmas rendház megte­kintésére városunkba érkezett. A t. tartományfőnök a múlt szom­baton, f. hó 8-áa már eltávozott Egerből. — Személyzeti. Jászdósai lelkészszé a község egyházvédnöki kijelölése alapján Bozóky János pásztói káplán neveztetett ki. Pásztora Balássy János, Hevesre Ragó Ferencz és Kömlőre Huszár János rendeltettek káplánokul. — Érettségi vigzsgálatok. Az egri. cist.-r. főgymnásiumnál aszóbeli érettségi vizsgálatok, dr. Homann Ottó bpest-tankerületi kir. főigazgató ur elnöklete alatt, ma, f. hó 11-én vették kez­detüket. — Tíz év után. Az egri cist. r. főgymnásium azon növen­dékei, kik az 1879-ik év junius hó elején együtt végezték a VIII. osztályt, s tették le az érettségi vizsgálatot, s különösen a kiket közülök, a tanulói évek során át, bensőbb barátság köteléke fű­zött egymáshoz, bucsúvételök alkalmával elhatározták, hogy tiz év múltán, az 1889-ik évi pünkösdi ünnepek alatt itt Egerben találkozni fognak. A találkozás a múlt vasárnap, f. hó 9-én csak­ugyan megtörtént, s a régi jó barátok, kiket tiz év alatt sorsuk a szélrózsa minden irányában elszórt, s kiknek nagyrésze azóta nem is találkozott egymással, most a viszontlátásnál a régi szo­ros barátság s a tanulóköri együttlét, visszatért kedves emlékei­nek hatása ala+t a bensőség melegével szorítottak újra kezet s ölelték meg egymást. Összejöttek pedig a viszonttalálkozásra szerződött ifjak közöl összesen tizen. Kettőjüket: dr. Kassát, és Gyurkovicsot elhárithatlan akadályok gátolták a megjelenésben. Valóban érdekes és megható látvány volt találkozása a derék ifjaknak, kiknek mindegyike a társadalmi élet különböző pályáin iára nézve becsületes csizmadia, — két kapulácziót kiszolgált katonaviselt ember. Járt az óperenczián túl; volt Talián ország­ban. Még Veronában is. Látnátok csak öt, a dali férfiút, midőn papendekliből készült s aranyos papírral borított, sisakját, melyen egy egész szürke lófark pompázik, kopasz tarkójára hegyezi Kiborotvált állal, Szép pofaszakállal, Daliás termettel, Kidülledt hasmellel, amint aranyos sípját megfujván, a diszcsapatot maga előtt elde- filiroztatja, s két ujjúval oda csattant az ugrók parancsnoka, az udvari borbély felé, — tökéletesen úgy, mint mikor ez a szappan­habot csapja le ujjairól, — s megvetőleg nézi, mintha mondaná: „Mi vagy te, hitvány Stuczli, hozzám, nemes Csiriz Mihály főpa­rancsnokhoz képest ?“ — Ez aztán az igazi tűzoltó fóparancsnoki majesztás. — Segédtisztje, Pennási Laczi, nótárus bojtár. Jeles és hóditó fiatal ember, karcsú termettel. A kántorék legnagyobb lánya, Katicza, fülig szerelmes belé. Aztán ott vannak: Énekes Pista, a kiskántor, Kötél János, a harangozó fia, különben faczér szabólegény, -a takács, a kolompáros, a görcskötő, a szürszabó, lakatos, az urasági kerékgyártó, meg a kovács, mindannyian de­rék, buzgó tagjai nemes tűzoltó egyletünknek, —- hogy magamról szerényen hallgassak. De majd megfeledkezem egyletünk legnevezetesebb tagjáról: Szappan Miskáról, az udvari borbélyról. 0, mint ugró tűz­oltó, unikum a maga nemében. Neki a bécsi Szent-István-torony tetejéről leugrani kis-miska voll. Aszongya. Annyi bizonyos, hogy mikor a petákfalvi torony tetejéről leugrik, kétszer is bukfenczet vet a levegőben. Akár egy czirkuszbéli pojácza. „Ezt tegye meg valaki, aki tüzoltó-lelke van!“ — szokta volt mondani Szap­pan Miska barátunk, mikor bicskájával a pofánkat irgalmatlanul végig karistolja. Igaz, hogy ezt a produkcziót még soha se lát­tuk tőle; de szentül megígérte, hogy egyszer majd bé fogja mutatni. No hát, azt még csak megengedem, hogy személyzet és föl­szerelés dolgában akadhatnak imitt-amott, jeles tűzoltó egyletek, amelyek velünk, petákfalviakkal egy vagy más tekintetben még kiállják a versenyt. De van ám nekünk egy olyan intézményünk is, amelyhez hasonlót nem hiszem, hogy akármelyik hírneves tűzoltó egylet is képes légyen felmutatni. Ez pedig nem más, mint a petákfalvi- tűzoltó-banda. Tetszik tudni: Petákfalván nincs mindenfiap tűz. Isten

Next

/
Oldalképek
Tartalom