Eger - hetilap, 1889

1889-06-11 / 24. szám

194 ma már mind tiszteletre méltó állást foglal el, s nemes törekvés­sel s ambiczióval halad kitűzött szép pályáján. A összejött barátok a következők: Csáky Alajos, m. kir. államvasuti pénz­táros Debreczeu; Elek Árpád, m. kir. pénzügyi fogalmazó, Bpest; Kelemen Ernő, kir. törvényszéki aljegyző, Szolnok; Kovács Dörujén, cist. r. áldozár, fogynm. tanár, Eger; d r. Kovács József, Erzsébetkórházi orvos, Bpest; dr. Kozma E n d r e ügyvéd, Egei-; Petiik János jegyző, Ostoros; R á z g h a J. Balduin cist r. áldozái' főgymn. tanár, Eger; Serfőző Géza urad. titkár, Sárköz; Zalay Mihály cist. r. áldozár, főgymn. tanár, Eger. — Amint a derék fiatalok a viszontlátás örömein túlestek, első kötelességüknek tartották a hála és ke­gyelet adóját leróni. Mindenekelőtt regg. 10 órakor a cisterci rendház templomában sz. misét hallgattak, melyet egyik paptár­suk a főoltárnál olvasott. Ezzel egyidejűleg másik két paptár­suk a mellékoltároknál olvasott sz. misét, és pedig egyikök az élő, — másikuk az elhunyt pályatársakért. — Ennek végeztével tes­tületileg tisztelkedtek egykoii igazgatójuk: ft. Szvorényi József egri főgymn. igazgatónál, s még itt levő egykori tanáraiknál : dr. Maczky Valér, és Szabó Ignácz egri főgymn. tanárok­nál. — Azután szintén testületileg kimentek a sirkertbe, hogy kegyelettel emlékezzenek meg amaz egykori pályatársaikról, kik az egri temetőkben örök nyugalomra helyezve, immár a sir örök álmait aluszszák, s a kegyelet koszorúit helyezték el sírjaikra néh. Énekes Imrének, és Szabó Gyulának, kiket, a szép reményekre jogosító ifjakat, pályájuk küszöbén sza­kasztott ki baráti kötelékükből a kérlelhetlen halál. — S mikor aztán a hálának és kegyeletnek meghozták nemes szivök áldoza­tát, — akkor a régi benső barátság megujitásának s örömeinek engedték át a kedves együttlét szűk határok közé szabott idejét s a „Korona-kert.“ helyiségeibe gyűltek össze, hogy szivvidámitó zene által fűszerezett, fesztelen, derült lakoma közben újból meg­kössék, s még szorosabbra fűzzék a régi barátságot. Szükségtelen említenünk, hogy a derék ifjak lakomája, lelkes pohárköszöntők által is élénkítve, egyre fokozódó vidor hangulatban, a késő éji órákban ért véget. — A találkozó ifjak, tegnap hétfőn, testületi­leg, s több jó barát kíséretében a szomszéd Ostorosra ráudultak ki, ahol is Petiik János pályatársuk páratlan, s feledlietlen magyar szívességgel látott vendégei valának. — A hevesi lakoma. Kégi, nagyon régi óhajtása volt már Hevesmegye érdekelt közönségének, hogy Donnáiul, a hanyi pusztán, s ennek oázisán, az árnyas enyhet nyújtó kedves és kellemes tenki ligeten át Heves városával, s ez ismét a szom­széd Jász-Apátival országos kőut által köttessék össze. Nos, e régi óhajtás immár javarészben valósult, amennyiben a dormánd- hevesi országút, egész Hevesváros piacztereig közelebbről telje­sen elkészült, s rajta a forgalom meg is indult. S hogy ez a hevesi ut nem pium desiderium többé, hanem «immár valóság, azt legelső sorban, és legnagyobb mértékben Szerelem Alfréd, p.-tenki nagybirtokosnak köszönhetjük, ki a dormánd-hevesi ut ügyét különösen fölkarolva, annak ily gyors létrehozásában ritka ügybuzgalmat s fáradhatlan munkásságot fejtett ki. Szerelem Alfrédnek, megyénk ez egyik kiemelkedőbb vezérférfiának, a őrizz. E szerint nem is igen van mit oltani. Hogy azonban vala­hogyan ki ne jöjjünk a gyakorlatból, gyakorta megcselekszük, hogy oltunk — szomjúságot. Mert szomjúságunk — hál isten­nek, — mindig vagyon. Még pedig bőven. — Mikor aztán ked­vünk szottyan, — gyakran szottyan, — estendén beállítunk az őrtanyára, az udvari szakácsunk, — már mint a Miska borbély, vagy mint magát diákosan nevezni szokta: „Mikhaélus Saponárius, chirurgus, et arczidomárius officinális,“ — mert a szakácsmüvé- szethez is ért. készít nékiiuk pompás gulyásos húst meg túrós csuszát, amelyekre aztán rendkívüli mértékben izük az öt gara- sos karczos. Mikor aztán jól lakozánk, s szomjúságunk oltogatá- sába is kellőképen belejöttünk, annak utána eléáll, hogy magát illendőképen produkálja, a petákfalvi tűzoltó banda. Miska arczidomár-szakács kezébe vészi a főzőkanalat. Ez a karmesteri pálcza. Mert ő a kapelmajszter. 0 dirigál. Köréje csoportosulnak aztán: a két tűzoltó-trombitás; egyikünk a gulyás­főző üsttel, másikunk annak a fedőjével, s megfelelő ütő szer­számmal. A nagy dobot képviseli egy kiürült hordó. Közénk áll Paki czigány, a prímás, Csicsa a kontrás, meg Zsiga, a nagy bő­gős. Egyik tűzoltó társunk, egy nagy tölcsérrel pompásan tudja a vadászkürtöt fújni, mig egy másik czimboránk páratlai? a borju- bőgés, és a bumberdó hangjának az utánzásában. Végül a kevésbbé zeneművész tagtársak a tüzoltó-sipokkal egészítik ki a petákfalvi jeles tüzoltóbandát. megyei központi bizottság egyik legszorgalmasabb s munkásabb tagjának, a megyei összes közügyek terén tanúsított sokoldalú, fáradságot nem ismerő, s minden irányú szakképzettséggel páro­sult tevékenysége megyeszerte sokkal ismertebb, semhogy ismert szerénységét e helyütt nagy hangú dicsériákkal érinteni akarnék. De annyit elmondunk, miszerint annak örömére, hogy az országút immár hires dinnyetermő Heves város kellőközepébe jutott, a he­vesi s környékbeli közbirtokosság szine-java a múlt héten, ked­den, f. hó 4-én a hevesi kaszinó helyiségeiben vidám lakomára gyűlt egybe, melyen számos lelkes pohárköszöntők hangzottak fel a dormánd-hevesi út ritka buzgalom létrehozójának éltetésére. — A lakomán Kaszap Bertalan, megyénk közkedveltségü alispánja is részt vett. — Az országút folytatásán Hevestől Jász­apáti felé serényen dolgoznak. — A gyöngyösi orsz. képviselőválasztás. — A néh. visontai Kovách László elhunytaval megürült gyöngyösi mandátum betöl­tése f. jun. hó 6-án történt meg. Gyöngyös város országos képvi­selőjéül megválasztatott Hentaller Lajos, a függetlenségi és 48-as párt jelöltje 378 szótöbbséggel. — A dolog — mint lapunk­nak Gyöngyösről Írják — úgy történt, hogy a választás napján Heutallernek, — kinek egyhangú megválasztását biztosra vették, — ellenjelöltje is akadt, egy gyöngyösi ismert úri emberben, még pedig ántisémita programmal. De a programra, úgy látszik, nem igen vonzotta a gyöngyösi választó polgárokat, mert párthi- veinek száma ugyancsak vékony volt. A gyöngyösi izraeliták semleges nézői maradtak a választásnak s nem szavaztak. — Gyászhir. Gyubek Lajos, egri polgár és birtokos, élete 50-ik, boldog házassága 26-ik évében, a múlt vasárnap, f. hó 9-én váratlanul elhunyt. A boldogult szakképzettsége, értelmessége, s ritka szorgalma által tűnt ki polgártársai körében, s e derék tu­lajdonainak köszönhette növekvő vagyonosodását. Városunk kul­turális, politikai s közgazdasági ügyeiben is folyvást élénk és te­vékeny részt vett, s kivált Eger város ipari érdekeinek előmoz­dításán nagy ügyszeretettel, s buzgalommal fáradott. A boldogult hült tetemei ma, kedden, délután 5 órakor fognak a hallottas házból a sz. Rókusról nevezett sirkertben örök nyugalomra tétetni. — Esküvő. Braun Károly f. hó 5-én 11% órakor vezette oltárhoz Sztupka János városunk derék polgárának, leányát Mariskát. Tanuk voltak: Radinovics Gábor és Zay Ábris; a nyoszolyó asszony tisztjét Würth Lajosné úrnő töltötte be. Nyo- szolyólány volt a menyasszony nővére/. Sztupka Matild kisasszony, vőfély Zander Nándor. Az esketési szertartást Luga László nyomda- igazgató végezte. Az esküvőt követő ebéd csak a legszűkebb körben tartatott meg. Sok boldogságot! — Figyelmeztetés. Akik a f. é. aug. hóban Szegeden tartan­dó országos dalverseny alkalmából, ez ünnepségekre az egri dal­körrel együtt Szegedre utazni szándékoznak, tisztelettel kéretnek, miszerint e végből, 2 frt részvételi dij lefizetése mellett Buzátli L. az egri dalkör pénztárosánál jelentkezni szíveskedjenek. — Az új kaszinó-egyesület, a helyben állomásozó cs. és kir báró Appel-gyalogezred zenekarának közreműködésével f. juuius Egyszerre Miska borbély, a regiments-tambour fölemeli a főzőkanalat, e kiáltással: „Arrsch!“ A banda rákezdi a Rákó- czyt, s körmenetet csinál Pétákfalva főutczájának egy részén, különös lelkesedéssel muzsikálván a kántorék háza előtt, hol három kisasszonyok orrocskája kandikál ki a salugáterok közöl. Kár, valóban nagy kár, hogy ez ékes banda lelkesítő mu­zsikájában csak a petákfalviak gyönyörködhetnek. De kilátás van rá, hogy e hires banda konczertját országvilág is meg fogja hal­lani s bámulni. Csiriz Márton parancsnokunk ugyanis, az utóbbi választmányban előterjesztette, hogy az idei országos tűzoltó-kon­gresszusra a petákfalvi bandát is elviszi, — mely előterjesztése közlelkesedéssel fogadtatott. Nos, hazám derék tűzoltó egyletei! Nem sokára nektek is alkalmatok lesz a petákfalvi jeles tűzoltó bandában gyönyörköd­hetni. Addig csak türelem! A türelem rózsát terem. Egri tűzoltó baj társainknak pedig azt üzenjük, hogy mig ilyen jeles tűzoltó bandájuk nem lesz, mint a mienk, — addig nem is beszélünk velők, csak lóhátról. Aszondom!

Next

/
Oldalképek
Tartalom