Eger - hetilap, 1889

1889-12-03 / 49. szám

392

mából, önkormányzati jogaik megvédésében, az illetéktelen s törvénytelen beavatkozások ellen, erősen talpra kell államok. Mert ki merné azt kétségbe vonni, hogy a megyék, az eddig lefolyt restauráczióknál, tisztviselőik kijelölésében s megválasztásában nem voltak figyelemmel az illető kandidátusok tisztességére?

Megengedjük: szórványosan fordulhattak, sőt fordultak is elő esetek, midőn egyik-másik vármegye, egynémely megválasztott tisztviselőjénél az előzetesen belé helyezett tisztesség suppozitumában utólagosan csalódott. De — mellőzve azt, hogy egyes kivételek még nem döntik meg a szabályt, — ha a megye, egy egész testület csalódhatott e részben a személyekben: ki biztosit bennünket arról, hogy egyes gyarló ember, egy főispán, kit megyéje érdekein kivül még egyéb magán- és melléktekintetek is befolyásolnak, — nem fog-e nagyobb csalódásoknak kitéve lenni, s még nagyobb botlásokat elkövetni ?

A megye, ha csalódott embereiben, megválasztott tisztviselőiben, volt módja s alkalma rá, hogy tévedését rövid időn repa- rálhassa, — a legközelebbi tisztujitáson, — miként ezt számos esetben teljesítette is. De ha a legközelebbi jövőben már a főispán fogja oktroyálni a megyére a tisztviselőket, akiknek egyikéről másikáról utólag ki fog tűnni, hogy tisztesség dolgában nem váltak be, — hol lesz útja a reparácziónak, ha a restua- ráczió már közelebbről el lesz törülve, a politikai adminisztrá- czió a kormány kezébe lesz konczentrálva,ez pedig — mint a szállongó hírek szerint szándékban van, — életfogytig tartó kinevezéssel átveszi a megyéktől most megválasztandó tisztviselőiket?

Meggyőződésünk szerint a megyei főispánoknak, a belügyminiszteri leiratban foglalt tisztviselői tisztesség megóvásának örve alatt, a kandidácziókba való illetéktelen beavatkozása, vagy pláne, esetleg, erőszakoskodása, nemcsak semmi hasznára sem, sőt határozottan kárára lesz a megyei tisztujitásnak. Erőszaknak kétségkívül erőszak fog szembeállani, s ez mindig csak kárára van az ügynek. A megye törvényhatósági testületé, a megyebizottság tagjai kétségkívül legjobban ismerik, s legjobban meg is választhatják saját embereiket, kikkel úgyszólván mindennap érintkeznek. Sokkal jobban, mint a főispánok, kiknek némelyike még a megyéjében sem lakik, s a megyei tisztviselőket leginkább a képviselő-választásoknál tanúsított maguktartása, de legkevésbbé azoknaknak hivatalos munkássága után ismeri s Ítéli meg.

S hogy a megye, most, midőn sejti, érzi, s tudja, hogy ősi önkormányzati jogar, tisztviselőinek szabad választását a küszöbön álló restauraczió alkalmával fogja, amint a jelek mutatják, leg utói jár a gyakorolni: a lehető legynagyobb körültekintéssel, óvatossággal, s tárgyilagossággal fog eljárni, hogy minden tekintetben korrekt ti s z tvi sei ő k et válasszon, kiknek múltja, egyéni jelleme, képessége, s a tisztviselői pályán tanulóit reánk. Egyiptomi Józsefnek, midőn hatalomra léptette, más nevet adott Fáraó. Dániel is Boldizsár nevet kapott, mikor a babiloni királyi udvar szolgálatába állt. Ez történik, a mint tudjuk, ma is. A fejedelmek gyakran, a római pápa pedig mindenkor más nevet vészén föl, midőn uralkodásra lép. így a mindkét nemű szerzetesek is, midőn rendjükbe lépnek.

Az izraeliták egyiptomi számkivetésök alatt kezdték csak eltanulni nevűk megrövidítését s azelőtt ismeretlen nevek fölvételét. A görög uralom befolyása alatt Nikodemos, Philippe. And- reas-fele görög nevekkel, a rómaiak ala't pedig Paulus, Niger, Aquita, Priscilla stb. római családnevekkel vegyit ék ősi héber neveiket, úgy. hogy a később beállott kereszténység mind a három ősnép neveiből választhatta és választotta már gyermekei részére a keresztnevet. Innét van, hogy a mi keresztneveink jobbadán héber, görög és római nevekből vannak átültetve.

Az ó-héber egynevüség az őshajdanban megvolt minden keleti népnél, s meg van többnyire e napig. De megvolt a művelt görögöknél, s elejénte a rómaiaknál is, kik, csak midőn hatalmukkal együtt büszkeségük is nőtt, kezdtek két, három s néha több nevet viselni. Egy névvel érték be a germán és szláv fajok; valamint őseinknél, már a pogány korban, csakis egy neve volt, mindenkinek, még pedig jobbadán olyan, mely a gyermekeknek jövendő életfeladatára, vagy valamely testi tulajdonára, vagy a születésével kapcsolatos eseményre vonatkozott. Ilyenek voltak nálunk: Álmos — állítólag e fejedelmi vezér születését megelőző anyai álomról nevezve; továbbá Béla azaz romboló; Géza: íjász stb. Más népeknél: Bazil azaz királyi, Henrik: a haza fejedelme, Hermann: hadfi, Ferencz: szabad; Tamás: ikertestvér s mélység.

sitott buzgalma, ügyszeretete, kifogástalan társadalmi reputácziója, s hivatalos érintkeséseiben szerzett közbecsüBetése teljes garan- cziát nyújt arra, hogy a megye kormányzásának sorsát hosszabb időre is teljes megnyugvással bizhassa kezeire: igazolja amaz országszerte megindult, s hetek óta tartó élénk mozgalom, mely a küszöbön álló tisztujitás érdekében minden megyében folyamatban van.

Hevesmegyében e mozgalom a lefolyt héten több kerületben történt népes előértekezleteken öltött nyilvános jelleget.

E magánkonferencziákon (Gyöngyös, Heves, Kápolna, stb.) melyeket megyénk kiválóbb vezérférfiai hittak össze, s vezettek, — nem csupán elvi szempontok képezték megbeszélés tárgyait, hanem a megyei tisztségekre aspiráló személyek is szóba kerültek. Bár ezekre nézve az értekezletek megállapodásairól részletes tudósítások fekiisznek előttünk, tartózkodunk ezidő szerint azok személyi vonatkozásainak nyilvánossá era hozatalától annál is inkább, miután rendkívül komoly és nagvfontosságú tisztujitás küszöbén a kedélyek fölizgatását sem opportunusnak, sein helyesnek nem tartjuk. Csupán csak általánosságra szorítkozunk tehát.

Az előértekezletek közhangulata a mostani megyi tisztikar személyzetében, általánosságban véve, alig talál kifogásolni valót. A konferencziák nagy többsége oda nyilatkozott, hogy a központi megyei tisztikar egészben véve megfelel feladatának, s igy kivétel nélkül újból megválasztandó. Csupán szórványosan hangzottak föl egyes nyilatkozatok, melyek egykét megyei központi tiszti állomás betöltésénél személycserét, s illetve az erők fölfrissitését hozták javaslatba.

A külső megyei tisztviselők újból megválasztására nézve azonban már szétágazóbbak voltak a vélemények. Nem volt ugyan ellene kifogás, hogy a mostani külső t sztviselők is kan- didáczióba hozassanak, de ezekkel szemben az értekezletek lie- lyenkint újabb üatal erők s tehetségek fölléptetését s kandidálá- sát is javasolták, ami el is fogadtatott. Erősebb, s általánosabb kifogás, s újból való megválasztatása ellen határozottabb s általánosabb ellenszenv s tiltakozás a konferencziák folyamán csupán egy régibb tisztviselővel szemben nyilvánult, ki ellen több oldalról hivatalos hatalommal való ismételt visszaélés súlyos vádja hozatott fel, s ki az által, hogy egy képviselőválasztás alkalmával a kormánypárti jelölt előnyére hivatalos minőségében is erősen exponálta magát, a megye közönsége előtt reputációját nagy mértékben eljátszotta. E kifogásolt tisztviselő megválasztatása érdekében azonban, — mint pozitív forrásból értesültünk, de másként is köztudomású, — maga a megye főispánja fogja saját befolyását s hatalmát latba vetni, s ha esetleg valamikép komp- romisstnn nem találna létrejönni, — e részben a választásnál a megye és főispánja közt erősebb konfliktus és összeütközés is

A mint a nyugati római birodalom felbomlott, a régi előkelő nemzetségekkel együtt itt is megszűnt lassankint a több- nevüség, úgy hogy a nyugoti népek megkeresztelkedésével európa- szerte csak egy neve lett mindenkinek, s ez most már a kereszt n é v volt. S itt kezdődik sajátképen a családban a személynevek függetlenitése, minélfogva a gyermek nevének a nemzetség, a család s a szülő nevéhez semmi vonatkozása nem volt többé. Minél több tagból állott hát már most a c-alád. annál több véd szén tje vala a családi háznak, mely tekintetre oly sokat tartottak a jámbor elöidokben. hogy az előkelőbb házaknál egy-egy gyermek nevét néha 8—10 keresztnévig is fölvitték, mint, teszem, a spanyoloknál e napig is történik.

A keresztneveket a. különböző népek és családok jobbadán mind ugyanazon forrásból vették. Nem hiányzoltak, kik keresztény létökre még mindig a régi pogány, vagy barbár nevekhez ragaszkodtak. Ily nevek voltak a keresztény kor elején a Konstantin, Fülöp, Helena, Iduna stb. A mint azonban a kereszténység erősebb gyökereket vert. a vallásos lelkű szülők nemcsak hogy a bibliai nevekre s a kereszténység bőseinek, a vértanúk- és hitvallóknak neveire szorítkoztak már, hanem a régi héberek módjára, az áhítatnak egy-egy eszméjét, sőt egész intelmét adták keresztnév gyanánt kisdedeiknek, milyenek: A deoil a tus azaz Istentöl-adott; Theophilos v. Gottlieb: Isvent- szerető; Fürchtegott: féld az Istent (Istenfélő). L ebrec ht: élj-tökéletesen (igaz-életű.) A spanyoloknál még a Deogratias: hála Istennek, — férfi keresztnév is szokásba ment.

A mennyiben a keresztnevek jelentésével többé-kevésbbé tisztában lehettek a szülők, kétségkívül befolyt ez azoknak megválasztására. Föltehető t. i. mikép minden szülő, vagy kegyelet-