Eger - hetilap, 1889
1889-12-03 / 49. szám
49-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. Deczember 3-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozo.f péti sorhely után 6, helyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A megyei tisztujitás küszöbén. A folyó év végével a megyei törvényhatóságok tisztikarának 6 éves mandátuma lejár, s ez évi decz. hó folytán hazánkban mindenütt uj választás alá fognak esni a megyék ama köz- igazgatási tisztviselői, kikre nézve a Tisza-kormány kegyes grá- cziája, az uj választási törvények értelmében, a megyei önkormányzat választási jogát még eddig föntartani kegyeskedett. A megyei tisztujitások máskor is élénkebb mozgalmakkal jártak. De ama szokatlan, szembetűnő élénkség, ama, mondhatnék lázas tevékenység, s izgatott érdeklődés, mely a küszöbön álló megyei tisztujitás előtt, pár hét óta országszerte tapasztalható, csak ama rendkívüli mozgalmakkal hasonlítható egybe, melyek az alkotmányos élet visszaállításával, a legelső megyei tisztujtást előzték meg, melyet Hevesmegye akkori örökös főispánja, bold, eml. Bartakovics Béla egri érsek oly találólag nevezett „kenyérmezei ütközetnek.“ S ez igen természetes. Mindenki érzi nemcsak, hanem tudja, hogy ez lesz az utolsó megyei tisztujitás, s az alkotmányos jogok gyakorlatában edzett, s azokért lelkesülő hazafi bus szívvel gondol rá, hogy e tisztujitás után a megyei autonómiának, a magyar alkotmányosság e védőbástyájának utolsó fala is lehull, hogy azontúl — mint a régi várromok hazánk egykori harczi dicsőségének, — ez is csak rombadölt tanúja legyen az utókor előtt az egykori megyei önkormányzatnak. Mert hogy a kormánynak határozott czélja a közigazgatásban is behozni a kinevezési rendszert, s ez által az önkormányzat utolsó sallangjától is megfosztani a megyei képviseletet, az ma már több, mint bizonyos, s keresztülvitele is csak rövid idő kérdése. Az operáczió, a kormány részéről, apró amputácziókkal már korábban megindult, s az újabb választási törvények értelmében, a közelebbi megyei tisztujitás alkalmával, már több megyei tiszti állás, melyek ezelőtt szintén választás utján töltettek be, — kormányi, s illetve főispáni kinevezés által fognak ezúttal betöltetni. Hogy a közigazgatásban a kinevezési rendszer egészben való behozatala már csak rövid idő kérdése, s hogy még eddig nem érvényesíttetett, annak oka az, mert a dolog a küszöbön álló tisztujtásig, az idő rövidsége, s a bonyolult politikai viszonyok miatt a kormány kebelében nem juthatott teljes megérlelődéséhez, — tanúsítja, egyebek közt, ama leirat, melyet a belügyminister közelebbről a megyék főispánjaihoz intézett, s melyben figyelmezteti ezeket, hogy a küszöbön álló tisztujtás alkalmából, a kandi- dácziónál, a kvalifikaczionális törvény szigorú megtartása mellett, a tisztviselőjelöltek tisztességére is kiváló figyelemmel legyenek. Ha e figyelmeztetés alatt a belügyminister azt akarja érteni, hogy a legközelebbi tisztujitásnál minél szigorúbban eleje vétessék a nepotism ásnak, hogy a kandidácziónál úgy a főispán i protekczió, mint a megyei klick-uralom befolyásának kellő gát vettessék, nehogy a tiszteletreméltó képességet, s becsületes rátermettséget leszorítsa a küzdő térről az üresfejű léhaság: akkor a minister ez intenczióját csak helyeselhetjük. De ha a belügyminister e leiratával csak újabb fegyvert akar adni a kezébe a főispáni omnipotencziának az eddigelé úgy is jól megnyirbált megyei autonom-jogok ellenében, akkor a megyéknek, különösen ezen — minden valószínűség szerint utolsó — megyei tisztujitás alkalAz „EGER“ tárczája. A keresztnevek és vezetéknevek történetéből. — Olvasva volt nov. 30-án, a főgymnásiumi első „felolvasó és zeneestélyen.“ — Bátorság kell hozzá, mélyen tiszt, hallgatók, hogy Haydn, a nagy zeneköltő szellemének bűvös-bájos zenei beszéde után, mely imént oly édes hangulatba ringatta kedélyünket, én köznapi szózattal álljak elé, s a hideg értelem, a prózai ismeretek száraz vidékein próbálkozzam meghordozni a t. hallgatókat. De sietek is mindjárt kijelenteni, hogy a keresztnevek- s a vezetéknevekről, — tehát mindeníkünk egyik legdrágább vagyonáról szándékozom röviden szólani, — azon vagyonáról az embernek, melynek kiválóan köszönheti, hogy a földön sem hal meg egészen . . . Midőn itt elmúltunk, a földszinén csak a név marad fenn belőlünk s utánunk, hogy folytassa életét az élők emlékezetében. * Neve minden embernek van, és volt már az emberi nem legelső családjában; de a messzebb hajdanban csak egy neve mindenkinek, mely mindig jelentett valamit. A legrégibb könyv, Mózes könyve, már ezt mutatja, és azt egyszersmind, hogy a név rendszerint annak eredetét, vagy valami tulajdonságát, hivatását, méltóságát jelzé, a ki azt viselte. így, Abrahám annyit tesz, hogy „sokaság atyja“. S ugyanez áll a többi bibliai nevekről is. Dávid annyi mint: kedves, kedvelt; Lázár: Isten segítsége; János: kegyelem gyermeke; Eszter: titokzatos; Mária: felmagasztalt, keserűség tengere. A' bibliai személynevek értelméből az tetszik ki, hogy mély vallásos érzületnek kellett azok legnagyobb részét sugalmaznia, annyira, hogy számos héber személynévbe „Isten“ neve is be van foglalva. így: Dani-el am. Isten Ítélete; Gábri-el: Isten férfia ; Ráfa-el: Isten orvossága; Emmánu-el: Isten velünk stb. S a személynevek iránti kegyeletes érdeklődés az ó világnak még pogány népeinél is előtűnik. Isteneik s hőseik neveit szerették ezek is gyermekeiknek adni, mikép ezt az istennévvel szerkesztett Je hu, Belsazzar s több más pogánynevek is mutatják. Idővel elterjedt szokás lett Palestinában, hogy apja nevét vegye föl a gyermek, de úgy, hogy ahhoz bar, vagy ben szócska is járuljon, a mi azt teszi hogy: f i vagy fia. így támadtak ezen nevek: Bar-jona azaz Jónás-fia, Ba r-tholo m a eo s: Tholomeos fia. S ez a bar v. ben aztán néha más szóhoz is csatlakozók, mint: B a r-n a b a s am. vigasztalás-fia, B e n-j amin: Isten-jobbjának a fia. S átmentek az ily nevek utóbb az arabokhoz, sőt — mint odább látni fogjuk — a német népekhez s hozzánk is (V. ö. Adamson, István-fi.) Nem volt ritka a régi népeknél az sem, hogy a születésekor feltűnt jelenségről, vagy eseményről nyert a gyermek nevet, így a rómaiak egyik legnagyobb embere is, ki üstökkel, teljes hajzattal (caesaries) jött világra, Caesar, azaz hajas, üstökös, nevet nyert. Ki hitte volna ekkor, hogy ez az üstök fog nevet adni utóbb a világ összes caesarjainak azaz császárjainak. Az a ma is fenálló szokás, hogy az ember nevezetes életesemények alkalmából nevet változtat, szintén a régiektől szál
