Eger - hetilap, 1889

1889-01-29 / 5. szám

— 38 —

katonaság, európai munkások stb. Mikor aztán Csetevájó zulu- kaffer király elkezdett, ellenségeskedni az angolokkal akkor Tajtliy barátunk jónak látta nagy és hosszú fáragságának gyümölcseivel haza indulni, azon reményben, hogy öreg napjait majd itten Magyarországban, még pedig szülő-földjén Egerben fogja eltölteni. Tajtliy barátunk itt is volt köztünk, jól érezte magát, kezdett is szétnézni, nagyobb épületekre alkudni, midőn egyszer egy jó ösmerősétől a legsértőbb kifejezést kellett hallania! Akkor fájó szívvel, keserű tapasztalással, Isten hozzádot mondott Egernek, az ő kedves szülő-földjének, elment a sok kincseivel. Nem is volt visszatartható. Vissza utaztában az egyenlítő alatt találkozott az ő hajójok, a fiatal Napoleon herczeget szállító gyászos hajóval; visszament a Zulú-földre, vissza oda a vadak közé, hol megint jól érezte magát. Heidelberg-ben ismét üzleteit nyitott, onnét többünknek levelet is irt; később megnősült, elhalálozásával özvegyét és egy gyermeket hagyott hátra, s hisszük hogy a legjobb anyagi viszonyok között.

— Jótékonyczélu hangverseny. A „Tiszafüred és Vidéke“ írja: Egyeken Kiss János esp. plébános ur védnöksége alatt, az ottani szegény sorsú iskolás gyermekek javára f. évi február 2-án az olvasókor helyiségében hangversenyt rendeznek. A műsorozat érdekesnek mutatkozik; lesz férfi-quartet, zongorajáték, magándal, fuvola- s hegediijáték. Közreműködnek: Bertha Mária úrnő, Énekes Endre, Csirmaz Jgnácz, Rések L. György és Kimer Elek urak. A hangversenyt tánczmulatság fogja követni. Belépti dij 1 frt lesz.

— Az „egri ifj. olvasó kör“ választmánya elhatározta, hogy a kör helyiségében (ó-kaszinó-épület 11-ik em.) minden héten egyszer szavalattal egybekötött felolvasó estélyt rendez. Ezen estélyek akkép lesznek beosztva, hogy minden héten felváltva nyílt és zárt estélyek rendeztessenek. — Ily estély tartatott e hó 25-ikén is, nagyszámú közönség jelenlétében, mely alkalommal Braun Armin „Kereskedő-segédek“ czimű sükerűlt felolvasást tartott. Majd Beiger Vilmos szavalta el Coppeenak „Hajótörés“ czimű monológját. Az előadók viharos tetszést és sűrű tapsokat arattak.

— Az „egri ifj. olvasó-kör“, több oldalú felhívásnak engedve, elhatározta, hogy a jövő febr. hó közepe felé az ó-kaszinó összes termeiben zárt-körű tán ez estélyt rendez. Mihelyt az estély napja el lesz határozva, a meghívók azonnal szétküldetnek.

— „Itt nem árulnak patikákat! Ez a közbekiáltás hallatszott csengő tiszta hangon a baloldalról, telt. házban, egy kormány-párti képviselő beszéde elején, mit legutóbb a véderő-javas- ... ~ ~ ^—.----1.--------------------- ==

A karcsú termethez olcsó szövetű, fekete ruha simul; a hölgyek egyik legszebb ékessége: a gazdag haj, tömött tekercsekben koszorúba van feltiizve s a gyönyörű koszomból könnyű gyász-fátyol hull alá.

A kezek összetéve s a ragyogó szemek az oltárképre emelve, mig az ajkak buzgó imát rebegnek az érzelmek és a minden- ség Alkotójához. Es az a könyörgés, mely ajkaikról elszáll, any- nyival forróbb, mert az egész élet boldogsága függ a mai naptól. Ma válik meg, hogy az imádkozó hajadon továbbra is apátlan- anyátlan árva maradjon-e, vagy pedig felkeresi-e őt az, kinek láttára gyorsul a szívverés és szűzi szemérem égeti az arezot ?

A lelenczház neveltetjei ezek. kik csak másoktól tudják, hogy nekik is voltak szüleik. Ezek gyöngédségét, szeretetét ők nem érezték soha.

Azt az agg szerzetest ismerik atyjoknak, a ki felnevelte őket s a ki aggódva őrködő szemekkel figyel a térdelő leányokra a sekrestye ajtajából.

Mikor a toronyban délre kondid meg a harang, a hajado- nok sietnek bevégezni imájokat, s azután felállva, az előre hulló fátyolt hátra vetik, hogy ne takarja el az arezot és lassú lépésekben vonulnak a sekrestyébe, hol félkört képezve állanak meg az öreg szerzetes, a még mindig életben levő Angelicus atya előtt, ki rövid beszédet intéz hozzájok. A közönség egy része szintén betódul a templomba s mire a beszéd véget ér, mindegyik hajadonnak egy-egy ifjú nyújtja a karját és ha a leány ezt elfogadja, karonfogva léphet az atya elé. Angelicus atya — a jelentkezés sorrendje szerint, — még egyszer megvizsgálja a fiatal emberek által már előzetesen beadott és előzetesen már rendben talált iratokat; majd ennek megtörténtével, — a karonfogva haladó párok élén, — az oltár elé járul, ott kihirdeti ez egymást eljegyzett párokat és mindjárt össze is esketi őket. Ez a gyors eljárás a lelenczház előjoga és kiváltsága.

lat mellett mondott. A gyorsírók följegyezték, az „0. E.“ kiadta, de a lapok kihagyták. Péchy Tamás, ki máskor még arra is felszólal, ha valaki körmét rágja, volt oly tapintatos, hogy rendreu- tasifással nem állította élére a kínos incidenst, sem enquete, sem bizottság nem fogja tehát megvizsgálni és megtorolni a közbekiáltó vakmerőségét. Kicsoda tehát Magyarországon az a boldog ember, ki patikákat árul? Hisz már az is meggazdagszik, ki csak árul patikában, hát még az, ki eladhatja a patikust a patikával együtt! Mert aranybánya ám az a kizárólagos jog: pénzért adni vizet és port. A múlt hónapban engedélyezett Tompa-utczai uj patikának jogát az engedély birtokosa 40,000 írtért adta tovább. A Tö rö k-féle Andrássy-uti gyógyszertárt félmillióra becsülik. Természetesen az engedély ér ennyit és nem a faállványok és téglik tartalma. Nos. az a kormánypárti képviselő, kit ez engedélyek kieszközlésével gyanúsítottak nyilvános parlamenti ülésben, az a Tisza-család erkölcsi Benjáminja, Tisza László. Tisza Lászlónak még abból az időből, midőn felügyelő igazgatója volt a hírhedt kisbirtokosok földhitelintézetének — mely körülmény talán szintén tekintetbe jöhetett az ez intézet ellen megindított bűnvádi eljárásnak nem rég történt, beszüntetésénél — nagyon hasznos konnivói maradtak. Végh lgnácz és Nagy György egykori igazgató-tanácsbeli kollegák; — Nagyot időközben temesvári állami jószágigazgatónak nevezték ki; — szerepelnek még jelenleg is mint a honi gyógyszerészek jóltevői, kik befolyásos pártfogójuk közbenjárásával zárják és nyitják a gyógyszertárakat a vidéken úgy, mint a fővárosban. Mindezek köztudomású dolgok, s senkisem csinál titkot belőlük. Mi nem is annyira ezt a manipulácziót, mint azt a parlamentáris gyakorlatot akartuk jellemezni, mely ilyen incidensek után egykedvűen folytatja a napirendet. L. K.

— Kérelem. Alulírott, az üresedésben levő hegybírói állásra pályázik s a város t, képviselő tagjainak becses pártfogását kéri. — Kelemen Antal, hatvan I. negyedbeli lakos.

— A parádi uradalom szerződésre lépett a magyar állam- vasút igazgatóságával 5 év alatt 100,000 méter fa-szállitásra, s igy évenkint 20,000 méter vagyis 5000 öl fát köteles szállítani.

— Szerencsétlenség. A Stern Alajos verpeléti birtokos által bérelt szentmariai vár oldalban lévő kőbányában igen sok olasz munkás dolgozik s a követ dinamit-, meganit- és puskaporral re- pesztik, mely alkalommaltöbb lyukat fúrva egyszerre vettetik fel. F. hó 25-én puskaporral vettettek, s mikor jel által előbb tudtúl adták a munkásoknak a távozást, történt, hogy Szakhetta Lajos olaszországi, kasztellováczi illetőségű, 58 éves, családos munkást, ki

Némelyik évben megtörténik, hogy egyik-másik leánynak nem akad párja; az vár tovább a jövő évig.

Ezúttal, amint az egyik ifjú karját nyújtva a legszebb leánynak. a legszelídebb teremtésnek, az atya elé járul, ez némileg megzavarodik s huzamosabb ideig vizsgálja az ifjú iratait. Majd kutató tekintettel néz az ifjú arczába és félrevonva őt. kérdést, intéz hozzá.

— Az ön neve az, a melyet irata mond ?

— Igen ; — válaszol az ifjú izgatottan és komoran összevonva szeműidéit.

— Önnek czimei is vannak ?

— Letettem.

— Miért?

A kérdezett indulattól villámló tekintettel méregeti Angelicus atyát és elfojtott hangon válaszol.

— Nincs rá joga, hogy ezt is kutassa.

— De van rá jogom; mert a karján tartott hölgy atyrja után rokonom. Én neveltem fel s atyja után én vagyok az atyja.

— Tehát, — válaszol az ifjú vontatottan, — letettem nevemet és czimemet, mert nagy okom volt rá.

— Van-e erre joga?

— Nagykorú vagyok.

— De ön ezáltal elveszíti igényét családja vagyonára is.

— Azt elkobozták és én már két év óta élek ügyvédi keresetemből.

— Atyja megengedi-e?

— Nem kérem engedélyét.

— De ő önnek nemcsak atyja, hauem fejed ....

— Nem, — siet az ifjú a szerzetes szavába vágni. Elhagyott és hat éves korom óta mit sem tud rólam. Egyébiránt — ismétlem, önnek nincs joga engemet fakgatni. Ha Mercedes meg van velem elégedve és ha tisztességes módot, biztos kényé-