Eger - hetilap, 1889

1889-11-12 / 46. szám

372

tani. Ugyanezt mondotta a kereskedelmi miniszter; az ipar- és kereskedelmi kamarák évi jelentéseiről több Ízben megírtuk, hogy késő megjelenésük miatt nem felelhetnek meg czéljuknak. Most a kereskedelmi miniszter is azon óhaját fejezi ki. hogy a jelentések, ha röviden is, de kellő időben jelenjenek meg, mett a gyakorlati czélnak csak igy felelhetnek meg. A kereskedelmi miniszter azt is kilátásba helyezi, hogy a kamarák jelentéseit el fogja olvasni. Ez Ígéretet feljegyezzük magunknak, mert a kamarák évi jelentéseinek ösmertetésénél ismételve is kiemeltük, hogy a legnagyobb báj az, miszerint a jelentések megszerkesztetnek ugyan, de illetékes helyen még el sem olvastatnak, mert különben annyi javaslat, mely ceak az utóbbi években is a kamarák által feljesztetett az évi jelentésekben, még sem maradhatott volna minden tekintetbevétel nélkül, örvendeni fogunk, ha e tekintetben változást fogunk konstatálhatni. Végül még egy pontot kell kiemelnünk a kereskedelmi miniszter beszédéből, mely egészen úgy hangzik, mintha azt a „Magyar Kereskedők Lapja“ valamely számából kiollózta volna. Egy vaskos kötetet tennének ki azon közlemények, melyekben reá mutattunk amaz anomáliára, hogy iparosaink még mindig azt követelik a fogyasztóktól, hogy hazafiságból vegyenek magyar ipar- czikkeket, nem pedig azért, mert azok jók és az árak megfelelők. Most a legilletékesebb helyen jelentették ki, hogy „ne kívánjuk, hogy a rosszat és drágát a közönség csak azért vásárolja, mert az hazai“. Baross beszédével tehát meg vagyunk elégedve, de beszédet, szép beszédet is, már annyit hallottunk, hogy senki sem veheti tőlünk rossz néven, ha Ítéletünket majd csak a tettek után mondjuk el. E sorokat talán bizalmatlanságnak fogják tekinteni a kereskedelmi miniszter iránt. Pedig távolról sem az, de ha van bennünk némi kétely az iránt, hogy az utolsó enquete is eredménytelen marad, — ezt a múltak tapasztalatai után bizonyára senki sem veheti rossz néven. Eddig az volt szokásban, hogy minién beszédet megtapsoltak. Változtassuk meg e szokást, és tartsuk denn e tapsokat a tetteknek.

— Öngyilkosság kisérlete. Papanek István, telekkönyvi betét szerkesztő, ki e hivatalos minőségeben csak nem rég került Egerbe, tegnap, f. hő 11-én, a hatvani temetőben, ismeretlen okból, öngyilkosság szándékkal fegyvert fogott maga ellen. A boldogtalan öngjilkos jelölt lapunk zártáig még élethalállal küzd.

— Rendőri hírek. Kablás. Szerencsétlenül járt e hó 4-én Szaka János gyöngyösi illetőségű kapás, a ki a helybeli kir. törvényszék elé végtárgyalásra volt megidézve. Nevezett, ugyanis a tárgyalás befejezése után azon szándékkal indult a vasúti állomáshoz, hogy ott az éjjeli vonatot megvárja s rajta haza utazik. De miután az idő még nagyon korán volt, útközben egyet gondolva betért Kertész József Hatvan 1-ső negyedben lévő korcsmájába, hol több órai időzés után annyira leitta magát, hogy onnan kijőve a közel fekvő indóház helyett bement vissza a városba s egészen a „Szarvas“ kaszárnyáig botorkált. E helyen azonban már végkép elhagyta emlékező tehetsége és sehogysem tudta kieszelni, hogy tulajdodképen hova került; igy tépetődött magában, mig végre egy arra haladó barna kabátos főldmives emberrel találkozott, a ki látva ittas állapotát, megkönyörült rajta s felajánlotta neki hogy elkíséri a vasúti állomásig. Szaka János az ajánlatot, örömmel fogadta s nem sokára karonfogva haladtak a „Makiári“ külvároson keresztül egészen a közvágóhidig, miközben Szaka jó akarójának elbeszélte sorát s egyszersmind azt is, hogy tömött tárczával rendelkezik, mert Egerben sertéseket akart vásárolni. Az ismeretlen jóakarót valószínűleg az bírta arra hogy őt a rendes útról a közvágóhíd mellett elterülő rétre vezette, hol egy kis pihenőt tartottak, mialatt az ismeretlen csizmáit is levetette. Kis idő múlva újból fölkerekedtek, de alig tettek egy pár lépést, midőn a barna kabátos ember Szakát hirtelen megragadta s kigombolt mellénye belső zsebéből félig Mlátszó tárczáját, mely 672 forint készpénzzel volt megterhelje, kikapva, futásnak eredt. A szerencsétlen ember egy pillanatig megkövülve állott, aztán jajveszékelve utánna rohant, de csak rövid ideig üldözhette, mert a koromsötétben a közvágóhíd előtt szemei elől nyomtalanul eltűnt. Károsult másnap az esetről jelentést tett a rendőrségnek, mely a nyomozatot tüstént megindította, mi azonban rendkívül sok nehészségbe ütközik, minthogy az illető oly ittas volt, hogy arra sem emlékszik, hogy voltaképen hogyan nézett ki megrablója.

— Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r tudósitónktól.) Heti vásári terménybehozatalunk az előhaladt évadnak megfelelő, ennek daczára az irányzat folyvást lanyha. Jegyzett áraink: t. búza mátravidéki 7.40—7.60; tiszavidéki 7.60 — 7. 80; rozs és kétszeres 6.30—6.50; árpa 6.—6.40; kukoricza 4.20 —4.50; zab 6.70 — 6.80; bab (fehér) 6.—6.20 mmkint.

Tutti frutti.

Kutya diskurzus az egri húsos piaczon.

Id. Murányváry Jánostól.

Szellő, a hires alföldi futó agár, megunván a falusi élet egyszerűségét, elhatározó, hogy tapasztalás végett utazni fog, és meglátogatja a közel lévő fővárosokat. Elhatározását csakhamar tett követte. Ugyanis tudomására jutott, hogy gazdája Egerbe készül: — úgy intézte tehát dolgát, — tudván azt, hogy ha észre veszik szándékát, vissza fogják kergetni, — hogy szándéka feltűnő ne legyen, a szalmakazlak mellett ólálkodott mindaddig, miglen a kocsi az udvarból ki nem robogott s ő lőtávolságban kisérte a kocsit egész Füzes-Abonyig. Meg volt győződve, hogy onnan már vissza nem kergethetik. Úgy ic történt, mert itt gazdájához csatlakozván, együtt érkeztek meg Eger városa első fogadójába, a „Király sipkájába“, ahol P. Antal, az elővigyázatáról ismeretes portás, figyelmeztette a megérkezett uraságot, hogy bizonsági tekintetből jó lesz Szellő nyakát a rendőrség által kiadott rendelet értelmében salvus conductusi nyakravalóval ellátni, nehogy baj történjék. Eme figyelmeztetés folytán csakugyan fejér agarunk egy szép vörös nyakékkel diszittetett fel.

Más nap Szellőnk a város megtekintésére indult, s m;nt afféle telivér arszlán-kiilsejű agár, sebesen, senkire se ügyelve, ide s tova járkált a húsos-piaczon.

— Megállj! hej ! Szellő megállj ! — kiáltott egy izmos kis pudli a mellette elhaladó agarunkra.

Szellő megállt és szájtátva bámult az őt per-tu szólító úri kinézésű pudlira.

Pudli. Hát nem ismersz bród-kamerad? rövid az eszed, mint a szőröd.

Szellő. Nem emlékszem, hogy valahol lett volna szerencsém uraságolboz.

Pudli. De fenhéjázol! Gondolkozzál csak barátom!

Szellő (lábát hosszú orrára fektetve) Mondom, nem emlékszem, ha csak nem a vesszösi agarászaton.

P iidli. (egész erejéből kaczagva) Ha, ha, ha. —Agarászat és én ! En, és agarászat! — Mintha engem valaha az ily prózai dolgok érdekeltek volna! — Könyv, hírlap, regény; ezek valamik kedvenczeim, mióta szemem kinyílt. — Hanem majd eszedbe hozom én találkozásunkat. Emlékezzél csak vissza ez előtt néhány évre, midőn még gazdám űzte mesterségét és ökröket mentünk vásárolni le az alföldre uradhoz. — Jó úr volt; szives házi gazda, igazi telivér magyar érzésű ember, sallangos kostök, debreczeni makra-pipa, darutollas kalap, magyar nadrág, sarkan- tyús csizma, csati nagy bot, ezek valónak kedvencz felszerelvényei. — No hát most már csak rám ismersz pajtás!

Szellő. S te volnál az, Czampi? — Ejnye teregő-lobogó kis tányérnyalója, de felvetted magad! Czifra beszédű vagy, mint valami tudós, — akkor pedig vizet sem tudtál zavarni, legföljebb, a vereshajú zsidó árendásné leányával németül fecsegtél.

E párbeszédet hosszas ölelkezés azután csattanó csók fejezte be.

Czampi. Hogyan tudtál a falusi levegőn is ily csappant maradni barátom? Külsődről Ítélve városi utczataposónak vagy kéjencznek gondolna az ember.

Szellő. Es te a városi levegőn is, hogyan tudtál igy elhízni? Úgy nézesz ki, mint egy hentes; borköves pofád majd kicsattan a kövérségtől. Talán oly szolgálatban vagy, hol az eb szorosabb viszonyban áll a házi asszonynyal, mint a házi úr? Azaz hogy jobb falatokat kapsz?

Czampi. Hát nem hallottad híremet? Városomban a legelső udvarlónak tartanak a házi cziczák, hizelegni ügyesebben tudok bármely macskánál, s nem egy érzékeny szivü dámácska puha bársony kacsói simulnak végig hátamon. Különben magam ura vagyok barátom, hivatalom nincs, eszem után élek.

Szellő. Ész után nem lehet igy elhízni. Hol láttál még a világon elhízott okos embert? A tudomány csak magamfajta száraz tagokban gyakori. De hagyjuk abba e vitát, és légy szives megmutogatni Eger nevezetességeit. (E szavak után karöltve útnak indulának.)

Czampi. Barátom! kutya-meleg van. Ki nem állhatom ezt a nyári évadot. Szeretném a téllel úgy összekeverni, mint a ka- labriásznál szoktam a kártyákat, mert megvallom, igen tüzes vérü vagyok s ilyenkor megmarok mindenkit, ki ellenemre tesz s utamba áll. Ezt a csúnya természetet magamban is utálom.