Eger - hetilap, 1889
1889-11-12 / 46. szám
370 kedélyesen folyt le. Továbbá f. hó 10-én a kuglizók tartották meg szokásos liba-vacsorájokat, me yen, Egedy, Kaiser és Kontz urak lettek felköszöntve, mint ezen vacsora fáradliatlan rendezői. Ez alkalommal a szegény árva gyermekek felruházására gyűjtés is rendeztetetr. szép eredménnyel; a kedélyes mulatságnak a közeli éjfél órái vetettek véget. — Esküvő. Eisenmann Ákos kereskedő, szombaton tartá esküvőjét Miticzky János köztiszteletben álló polgártársunk kedves leányával, Mariskával. Tartós boldogságot! — Hatalmas piros plakátok hirdetik az utcza-sarkokon, hogy: „Éljen Biró József, a jogászból elnöke“, — ami annyit tesz, hogy jogakadémiánk derék fiatalsága élénk mozgalmat indított meg, hogy az idei farsangon a korábbi évekéihez fényben és síik erben méltán sorakozó jogászbált rendezzen, — tánczkedvelő egri szépeink nagy örömére. — Szavalat! estély. Strakosch Sándor tanár, az európai hirü declamátor és recitátor, ki a múlt évben városunkban már rendezett egy igen érdekes szavazati estélyt, — mint hozzánk intézelt levelében Írja, — „elragadtatva ama kedvező, barátságos és vendégszerető fogadtatás által, melyet a lelkes Eger müveit közönsége részéről az alkalommal tapasztalni szerencsés volt, elhatározta, hogy Egerben, a törzskaszinó nagy-termében, f. é. deczember hó 2-án ismét egy felolvasó estélyt fog tartani, még pedig egészen uj, s érdekes műsorral, mely a következő számokból fog állani: 1. „Uriel Acosta“, Gutzkow drámájának kiválóbb jelenete'. 2. „A gránátosok“, költemény Heine Henriktől. 3. Schiller „Stuart Mária“ tragédiájának kiválóbb jelenetei. 4. „A rémkirály“ (Erklőnig) költemény Goethétől. — Müveit közönségünk még élénken fog emlékezni ama nagy hatásra, melylyel Strakosch, e ritka tehetségű deklamátor szavalata azoknál találkozott, kik a valódi drámai művészet iránt érdekkel viseltetnek, s hisszük, hogy e közönség ismét magasabb élvezetet fog találni Strakosch drámai művészetében ez újabb szavalat! estélyén is, és azt tömegesen fogja látogatni, annál is inkább, mert Strakosch Sándor születésére nézve magyar, s igy egyike ama jeles hazánkfiainak, kik, mint Liszt, Joachim, stöbb mások, a művészet terén messze körben dicsőséget szereztek a magyar névnek. Strakosch Sándor hazánkfiának, a nagyhírű declamá- tornak viszontagságos és rendkívül érdekes életrajzát rövid vázlatban, lapunk mai Tározójában találják t. olvasóink. — Papier Róza k. a. világhírű énekművésznő, ki nemcsak rendkívüli szépségének, de rendkívüli énekművészeiének ama magaslatán áll, melyen nem rég Patti Adeline, a diva, állott, — közelebbről hazánkban hangversenykörutra indul s ez alkalommal — mint hozánk intézett leveléből értesülünk, — nálunk Egerben is szándékozik hangversenyt rendezni. E rendkívüli műélvezetre azonban alig lehet kilátásunk, miután a diva itteni lianggymnásiumot tanulni. Akadt itt hitsorsosai közt egy pár könyörületes ház, mely a hét néhány napján ellátta egy kevés ebédfélével. A hét többi napjain aztán — koplalt. Szegényes lakását azzal fizette meg, hogy szállásadójának csizmát tisztított, vizet hordott, meg — fát vágott. A gymnásiumi osztályokat végezve Strakosch könyvvezető lett. De a kereskedőház, hol alkalmazva volt. két év alatt megbukott, nagy örömére Strakoschnak, aki az összeadás és kivonás számtömegei közé is gyakran bebecse.mpé- szett egy-két verssort Schillertől, Chamissótól stb., s ki ez által természetével teljesen ellenkező nagy nyűgtől szabadult meg. Addig t. i. mig üzleti könyvekkel vala egész nap foglalatos, csupán az étkezésre jutott déli 12—1 óra közti rövid időt fordíthatta arra, hogy szenvedélyének áldozva, Findeisen nevű drámai színésznél a szavalásban gyakorolhassa magát. E czélra fordította könyvelői fizetésének egy részét, mig a másik részszel teljesen elagott szüleit segítette; magának pedig a délebédje egy darab fekete czipóból, meg egy-két gyümölcsből állott. Sajnos, hogy e nyomorúságos életmódnak megvolt a maga hátrányos következménye, mert — mint egy életírója megjegyzi. ha Strakosch fiatal korában jobban táplálkozik vala, valószínű, hogy legalább egy lábnyival magasabbra nő, s akkor ma a földkerekség első drámai színésze lesz vala, — amiben azonban alacson termete nagy akadályául szolgált. Deklamáló szenvedélyétől űzve, Strakosch holdvilágos éjen- kint bebarangolta Bécs nyilvános kertjeit, s amint egy éjjel egyszer valamelyik hidon nagy hévvel szónokolt, egy irigyen beledúdoló szél elkapta egyetlen kalapját, s a vízbe dobta. De e fatális körülmény egy cseppet se zavarta a fiatal embert passiójában, s fedetlen fővel hazafelé menet, folyvást fönhangon deklaversenyéhez kötött feltételei — ha esetleg azokat nem lesz hajlandó mérsékelni, — oly tulcsigázottak, hogy azok ami műértő közönségünk részéről alig lesznek teljesíthetők. Egyébként megkíséreljük. *** Nagy József kiváló tehetségű ének- és zenetanár, megyénk szülötte, Hódmező-Vásárhelyről a napokban városunkba érkezvén, a jelzett minőségben nálunk szándékszik megtelepedni. Azon tekintélyes családok nyilatkozata után, melyeknél ének- és zongora-tanár minőségben megérkezése óta is már közmegelégedésre s általános dicséretet érdemlőleg működik, mint kitűnő szorgalmú és szakavatottságu, müveit, finom bánásmódu, szerén}' és gyöngéd modorával mindenkit megnyerő egyént, melegen ajánljuk intelligens, müveit közönségünk pártfogolásába. — Szakáll Antal, Schakespeare recitátor felolvasó estélye a múlt szerdán az ó kaszinó nagy termében, véghetetlen gyér közönség jelenlétében folyt le. Alig volt 10 ember, az is elpárolgott lassankint úgy, hogy mire az előadás végére ért alig volt kettő, s éppen azért csak dicséret illeti Szakáll urat, hogy mindezek daczára is teljes lelkiismerettel és nagy patkóssal szavalta el programmjának egyes számait, hanem azért valószínűleg Szakáll úr is örökre Isten hozzádot mondott vig Egervárosának. Elég- kár, mert inkább megérdemelné a pártolást, mint holmi „Abra- kadabrá-kat mutogató csepűrágó. — A mechanikai színházból. Kis Adolfnak világ-szinházát érdemes megtekinteni ismételve is, mivel kellemesen szórakozva és hasznos ismereteket s fogalmakat szerezve, tölthetjük el esti óráink egy részét. Maga a színpadi berendezés is meglepően csinos, Ízléses. Érdekes a színpad gépezetével mozgásba hozott bábuk, állatalakok mozdulatait figyelemmel kisérni, mert igen hű utánzásai azok az emberi és állati mozgásoknak. Az egyes világrészek tájainak ismertetése mellett az ottani népéletet és népszokásokat s forgalmi eszközöket is elénk tárja a sürgő forgó ember- és állatvilág mechanikus bábutánzataiban. — Igen szép látványt képez egy kivándorlókkal terhelt hajónak villám általi meggyújtása, elsülye- dése, az utasoknak a vihar-korbácsolt tenger hullámaival küzdése, és menekülési igyekezete. Jó képek: Egy őserdő belseje a mozgó vadállatokkal. Egy karavánnak a saharai homoktölcsérek elől menekülése. — Alexandria bombáztatása az angolok által, a katonák összeütközése, amint egymást leöldösik, ütik, vágják stb. Igen kellemes jelenet a „15 perez falun.“ Téli estén, a hó esik, lassankint elsötétedik, a házak elejét söpörgetik. A munkások hazafelé sietnek, egyes urak sétálnak; az ablakokból egymásután gyertyavilág sugárzik ki, — jönnek a lámpagyujtogatók, s a főtér lámpáit meggyujtják. A háttér kovács-műhelyében a fújtató szítja a tüzet, a pörölyök lapítják az izzó vasat Lassankint minden elcsendesül, s mire a bakter a 11 órát elkiáltja, az utolsó mécsvilág is kialszik, s a falut csöndes éj szárnya takarja be. máit a Schiller „Haramiáit“, mit sem törődve az éjjeli őrök fenyegetéseivel, kik utóvégre is kénytelenek voltak az éji csendzavarót a rendőri fogházba kisérni. De csak a saját bajukra fogták el, mert a fiatal Strakosch még a dutyiban is folytatta, még pedig folyvást erősebb hangon Moór Károly hatalmas monológjait, annyira, hogy a rendőrök, kik az ifjú deklamátor harsány szavalatától magok se bírtak aludni, utoljára is kénytelenek voltak őt szabadon bocsátani. Strakosch 1861 ben jött először Laubehoz, a bécsi udvari színház akkori intendánsához, aki a fiatal embernek szabadjegyet adott a legutolsó karzatra, s szerepeket másoltatott vele, hogy mégis legyen miből élősködő e. Végre nagynehezen kapott egy nyomorúságos szerződést Reichenbergbe s itt lépett föl legelőször a világot jelentő deszkákra. Itt azonban a fiatal Strakoschnak a plasztikus művészet nagyon sok ágában kellett magát kitüntetnie, mert nemcsak intrikus szerepeket volt kötelessége játszani, hanem azonkívül a kórusban énekelni, s a balletban tánczolni. Egy operai előadás alkalmával, midőn az első tenorista épen azon erőlködött, hogy a magas C-ét kivágja, Strakosch a kulisszák mögött az egész dallamot hangosan együtt énekelte vele, miért előadás után a tenorista, hálából, amiért kisegítette, nyakon verte a fiatal Strakoscht. Ez időtől fogva megtiltották neki, hogy a kórusban énekeljen, aminek igen megörült. Másodízben a troppaui színházban szerepelt Strakosch, mint jellemszinész, kórista és ballettánczos. Később a hannoverai színházhoz szerződtették. Megfordult még több kisvárosi színházaknál is; végre mint szereplő színész 1864-ben a bpesti német színházban fejezte be ez irányú művészi pályáját.
