Eger - hetilap, 1889
1889-10-29 / 44. szám
354 könyvből az intézet múlt iskolai évi beléletéből közöljük a következő jelentősebb adatokat: A lefolyt iskolai évben az egri érs. joglyctíumnál a hallgatóság létszáma volt az I. félév elején 56, a félév végén 54; a II. félévben általán 53; és pedig I. éves 16 — 13; II. éves 14; államtud. szakf. 6; jogtud. szakf. 20. Csupán vizsgatételre jelentkezett összesen 13; a bejegyzett hallgatók száma átlag 5-el, az intézetet igénybe vevők száma 9-al tett többet, mint az előző tauévben. Az előző isk. évben is itt tanult 37 ; más intézetből jött 19. A hallgatók közöl illetőségre nézve volt egri 31; más megyebeli 25. Vallásra nézve r. kath. 48, ev.- ref. 2; mózes-vall. 6. Anyanyelvre nézve mindnyájan magyarok. Egyéves önkéntes szolgálatot teljesített 3. Ösztöndíjas volt 7; 569 frtnyi ért. ösztöndíj-összeggel. Az Eger város kezelése alatt álló Kovács János féle segély-díjban részesült I. félévb. 9. II. f. 8 hallgató, összesen 446 frt 25 kr. értékben. A Rajner-féle alapból 4 hallgató részesült összesen 18 db. cs. kir. arany szorgalmi jutalomban. Ekként az ösztöndíjak, jutalmak és szorgalmi jutalomdijak átlagos összege 1015 frt 25 kr. és 18 db. arany. — Akad. irodalmi pályadijakra kitüzetett összesen 25 db. arany, melyből 20 dbot dr. Samassa József egri érsek, intézeti kegyur óexja, 5 dbot pedig Babies János apátkanonok int. igazgató ur őusga volt kegyes a tanári kar rendelkezésére bocsátani. A lefolyt tanévben vizsgálat volt 39, a következő eredménynyel: képesittetett ki tű nőle g 9; névszerinti Tariczky Jenő I., Biró József, Csup- pay Ferencz, Hellebrorith Pál, Ivotrba Nándor, Vámossy Mihály II., — Békefy Lajos, Roth Dávid állarnt. Ury Lajos jogtud. szkt. hallgató; — egyszerűn képesittetett 29; felfüggesztetett 1. — Szorgalom s magaviselet az összes hallgatóságnál átlag dicséretes. Fegyelmi eset nem merült fel. Az intézet tanárkara Babies János, egri fóegyházmegyei prépost-kanonok őusga, mint igazgató vezetése alatt, 11 tagból állott. Ezek közt volt: képesített egyetemi magántanár 5; tudor 9; köz- és váltóügyvéd 6; nyilv. r. tanár 6; rendk. tanár 1; helyett, tanár 1; magán-tanár 3. —- Az intézet fentartási költségeinek előirányzata volt 14,500 frt (250 írttal több, mint az előző évben), mely költség legnagyobb részben érsekle egy nr dr. Samassa József ő nm Igának, és a m élt. egri főkáptalannak minden tiszteletre és hálára méltó nemes áldozatkészségében bírja födözetét. — A kari könyvtár a lefolyt isk. évben részint vétel, részint ajándékozás utján 158 művel gyarapodott 79 köt. és 87 füzetben. A könyvtár ez idő szerinti állása: 1727 mű 2466 kötet- s 1018 füzetben. Folyóiratot és szaklapot 7-et járatott a kar, s ezekkel az évi gyarapodás összes értéke mintegy 450 írtra rúg, mely nyámon ül, sohasem hagy békében. Tudom, hogy szeret; de hát minek ismétli örökké. S ha elhallgat, csak azért teszi, hogy én folytassam az általa kezdett éneket. Ezerszer esküszik naponkint, hogy szeret, hogy imád s azt akarja, hogy én is mindig eskü- dözzem neki, hogy mennyire szeretem! Kezdetben tetszett ez a mulatság, de most már nagyon untat!“ A szegény nagyvezér most már csakugyan kétségbeesett. Elvesztve minden reményét, hogy Bagdadban boldog asszonyt találhasson, nyergeltetett s elhagyta Bagdadot azon szándékkal, hogy a vidéken próbál szerencsét. De bár könnyen megmagyarázható buzgalommal kutatta össze az egész birodalmat, sehogy sem sükerűlt megtalálnia azt a kincset, melylyel a Kalifától visszaválthatta volna elzálogosított fejét. Az adott határidő már vége felé járt s már csak egyetlenegy falu volt hátra, melyben a nagyvezér még nem próbálta meg szerencséjét. A mint ennek a falunak közelébe ért, asszonyi sirás hangja üté meg füleit. Egy paraszt verte a feleségét; az jajgatott oly keservesen. A nagyvezér odament hozzájok, kiszabadította az asszonyt férje kezei közül s szemrehányólag monda ez utóbbinak: „Nem szégyenled magad, egy asszonyt, a feleségedet verni? Szegény boldogtalan asszony!“ „Boldogtalan. Én?“ — kiáltott fel az asszony. „Ki mondta azt neked? Az bizony nem igaz! Sőt inkább nagyon is boldog vagyok!“ „De hiszen most is megvert az urad!“ „No az igaz, hogy el-eltángál néha, de az nem baj; meg is véd ám erős karokkal, ha más akar bántani!“ „Tehát valóban boldog vagy?“ „Persze hogy az! Tökéletesen boldog vagyok!“ „No végre valahára!“ — szólt a nagyvezér s megkünnyebköltség részben a beiratási dijakból, a múltból felmaradt pénztármaradványokból, s az int. kegyuraság által e czélra utalványozott 200 írtból födöztetett. — A joghallgatókat segitő egyesület a lefolyt évben 31 tagot számlált. Beadatott 92 segélykérvény, melyből 77-nek hely adatván, ezekre összesen 619 frt 50 krnyi segély utalványoztatok ki. Legmagasabb havi segély- összeg volt 22 frt. Legkisebb 2 frt. Az évi segély maximuma egyeseknél 82 frt, minimuma 5'frt. A lefolyt év jövedelmi forrása, tagdijakból s adakozásokból tett összesen 257 frt 60 kit; ehhez hozzáadva a segitő választmány által tartott matinéé 126 frt 20 kr tiszta jövedelmét, az összes jövedelem tett 747 frt 11 krt. Kiadás 711 frt 45 kr. Maradvány 35 frt 66 kr. A segitő egylet alaptőkéje 6503 frt s ennek folyó és régibb kamataid A tanári kar kedves kötelességének ismeri hálás köszönetét fejezni ki az egylet jótevőinek, s azt a közönség becses pártfogásába továbbra is ajánlja. — A jogakad. olvasókör a lefolyt évben 30 tagot számlált. A körnek az igazgató úr képviseletében felügyelője s vezetője, dr. Szolcsányi Hugó, jogakad. r. tanár úr az °isk. év elején 2 db. arany irod. pályadijat tűzött ki, melyet Lichtner Ignácz és Barchetti Károly joghallgatók nyertek meg. A kör összes bevétele volt 100 frt 8 kr. Kiadás 91 frt 14 kr. Maradvány 8 frt, 94 kr. — A többi irodalmi versenyek eredményét annak idején tüzetesen ismertettük e lapokban. — A vizsgálati bizottság, az akadémia tanárain kivül, összesen 12 kültagból áll. — A hevesmegyei honvédegylet, szövetkezve a helybeli jogakademia polgárságával, az 1849-iki szabadságharezban Kápolnánál elvérzett és a hatvani temetőben nyugvó hősök emlékét ez évben is gyász-szertartással fogván megünnepelni, ezen alkalommal f. é. nov. hó 1-én délutáni 4 órakor a Lyceum előtti téren gyülekezni és onnan testületileg az említett temetőbe, az ott fennálló, és körülkerített honvédszoborhoz, hol alkalmi beszéd is tartatik, ünnepélyes menetben ki fog vonulni; ez okból tehát mind a helybeli, mind a vidéki honvédegyletek tagjait szintén úgy, valamint a hősök emléke iránt kegyelettel viseltető, mindkét nembeli közönséget tisztelettel a részvételre ezennel meghívja. Egerben, okt. 26-án 1889. A rendezőség. — Az egervidéki jótékony nöegylet rendes évi közgyűlését, melynek tárgyát a tisztikar és választmány választása, az évi jelentés előterjesztése, pénztárosnő részére a fölmentés megadása s netaláni indítványok képezik, folyó hó 30-án (szerdán) d. e. 11 órakor alólirt lakásán tartja, melyre az egyesület alapitó és rendes tagjait tisztelettel meghívja és szives megjelenésre kéri öze. Mészáros Istvánná, elnöknő. hülfen sóhajtott fel. Végre mégis találtam egy boldog asszonyt! Hanem ugyan soká kellett keresnem, mig ráakadhattam !“ S diadallal vitte magával Bagdadba. Amint megjelent az asszony nyal a Kalifa előtt, ez már mesz- sziről kiáltott felé: „Nos, hát mégis találtál egy boldog asszonyt?“ „Igen uram! — ime itt van!“ „0 hatalmas Kalifa“ — kiáltott a parasztasszony a Kalifa lábai elé vetve magát — „könyörülj rajtam, irgalmazz egy szegény boldogtalan asszonynak!“ „Mit hallok?“ — kérdé a Kalifa fenyegetőleg fordúlva a nagyvezér felé. „Mit mondasz?“ kiáltott halálra rémülten a nagyvezér. „Hát nem azt mondád nekem, hogy tökéletesen boldog vagy?!“ ..Igen ! Boldog voltam otthon, férjemnél s gyermekeim között. De tőlük elszakítva mint lehetnék boldog?!“ „Nyugodjál meg,“ — szólt Harun al Rasid maliciosus mo- solylyal a sápadozó nagyvezérhez. „Megbocsátok neked s megkegyelmezek életednek, mert mig te távol voltál Bagdadból, nekem sikerült egy valóban boldog asszonyt találnom.“ „Itt Bagdadban?“ — kérdé a nagyvezér a bámulattól nagyra nyilt szemekkel. „Itt Bagdadban; s e boldog asszony a t e f e 1 e s é g e d! Hozzá küldtem egyik udvari emberemet, ki tőle nevemben megkérdezte, ha vájjon boldog-e ? „S mit felelt rá?“ „Hogy ne volnék boldog?!“ — ez volt feleséged válasza, — „hiszen úton van az uram!!“ Ford. Szabó Samu.
