Eger - hetilap, 1889
1889-10-15 / 42. szám
338 mázasánál nagy fontosságú kérdés az, hogy mikor trágyázzunk ? Az iránt úgy látszik már tisztába kezd jönni az elmélet, hogy legczélszerübb: midőn a nedvkeringés szünetel, de azért hatalmas pártolói vannak a korai októberi trágyázásnak is. (Különösen a íillokszéra elleni védekezésnél.) Gruyott a gazdálkodásnál az „elmélet“ és „gyakorlat“ jelszót használja. Azért nem helyesli a korai trágyázást, mert az gyakorlatilag alig kivihető kár nélkül. Sokan azt állítják : a korai trágyázásnál a jövő év termését hozandó rügyekbe lerakodik a keményítő anyag; ez azonban még kétséges. Legczélszerübb tehát a trágyázást a szőlők befedése után novembertől márcziusig eszközölni, midőn a gazda legjobban ráér; a hol 1 méteres sorokba van a szőlő ültetve, mikor a hó engedi, kis kézi szánkával vagy kocsin vitessék a sorok közé a trágya, egy trágyás hordóból kimerítvén a két kilót, igy legkevesebb költséggel lehet a trágyát elosztani. A fedés alkalmával fellazított földbe a hó közvetítése és egy kis hézag nyitással szépen beszivárog az értékes trágya lé, vegyesen a nedves trágyával, a fennmaradt sűrűbb trágya pedig nyitáskor betakarittaíik, tárházát képezvén a jövő évi bő termésnek. A ki elkésett, az tavaszszal is trágyázhat, inkább akkor, mint sohasem. Chambrez franczia szaktudós elbeszélése szerint Bordó vidékén nagy sikerrel használták a Íillokszéra ellen a szénkéne- gezést, de 69 frankba került 2000 Q öles terület, mely költséget a kisebb birtokos nem bírta elviselni; igy a legyakorlatibb módhoz folyamodtak, a marhatrágyával és szalmiákkal kevert trágyáié használatához, és ezt következőleg alkalmazták a lehető legjobb sikerrel: A kiszáradt szülőtő októberben egészben kivágatott, a még élő pedig tövében körülárkoltatott és 2 kiló lehetőleg friss marhatrágyával körülrakatott s következő vegyületü trágyalével megöntöztetett: Oltatlan mész 2 kiló. Szalamia só 2 kiló. Viz 15 kiló. Egy olajos kőkorsóba vegyítve légmentesen beköttetett. Naponkint kétszeri felrázás után egy öntöző kannával meritteíett 3 liternyi, mely mintegy 16—20 szőlőtő meg- öntözésére elég. A fentebb leirt nedv csak 80 —lOO krba kerül a trágyalén kívül. A megöntözés után a szőlőtő azonnal befedetik. Ezen vegyületet és vegyes trágya-keveréket használta Csep- reghy István, kádári birtokos is, (lakik Buziáson Temesmegyében.) Saját meggyőződése szerint sikeresnek állítja, a még életben levő szőlőtő megmentésére. Trágyázzunk tehát, gazdák, friss marhatrágyával, novembertől márcziusig, hogy szőlőink feléledhessenek ; a ki pedig a fillok— A borbély gyorsabbkezü,, mint én, s a meggazdálkodott idő kétszeresen hozza be borotválkozási kiadásomat. — Az már más! De nini, ön brandys bütyköst vesz elő oldal- zsebéből. Szereti ön a szeszes italokat? Nem tagja a mérsékleti egyesületnek ? — Sajnos, e fényüzési kiadást nem tudom megvonni magamtól. Egyébként ez kitünően van égetve, nem az a közönséges. . — Ah! föl ne nyissa! Irtózom a szagától is! — Világért sem akarok terhére lenni. Akkor inkább majd dohányozom. Kitűnő czigarettjeim vannak. — Brrr! Szédülök a füstjétől. — Illatos szantakruxi szivarjaim . . . — Tengeri betegséget kapok, ha csak egy szippantás is történik közelemben. — Nem gyújtok hát rá. Legyen nyugodt. — Pedig bizony maga a köztársasági elnök sem szív különbeket a fehérházban! — Majd mulatni fogom magamat egy kis rózsa-bagóval. — Ah! Ön bagózik is ? És rózsa-bagót ? — Parancsolja, hogy azzal se legyek terhére? — És lemondana ön a kedvemért még ez élvezetről is ? — Le. — Tudja mit? . . . Adjon nekem is egy szeletet abból a rózsabagóból. — A legszívesebben. Tessék választani. így barátságosan együtt bagózva, hamarább fog múlni az idő. — Kínáljon meg azokból a szantakruxi szivarokból is; magam is szoktam néha dohányozni. — Ezer örömmel! — De mégis inkább talán a czigarettekből. — Azokból is. széra ellen is védekezni akar, kérdést intézhet a fent hivatolt földbirtokosnál. Ez a legolcsóbb védekezési mód. Védje meg minden szőlőbirtokos saját szőlőfaját, mert alig remélhetjük, hogy az ezer éves ünnepélyen, az amerikai szőlőoltásból termett borral kösz ön tjük fel a honszerző ősapák dicső emlékét!!! Szabó János, 1849. honvéd osztály-parancsnok. Czifra-parti csicsóka-levelek. Eozmaring-utcza 999. sz. okt. 5. 1889. . Az uborka-évadnak vége. Az uborka-levelek elszáradtak; az uborkát besavanyították. Az egri „szép nem“ pedig, az „Egeidben Írott „uborka-leveleimért“ engem is Laposan „besava nyitott.“ Szentül meg is fogadtam, hogy iobbé nem irok „uborkaleveleket.“ De hát van-é olyan szerkesztő, amelyiktől szabadulni lehet? Nincs! A múltkor megint lekenverezett egy egész — Ker- kápoly-szivarral. Mig elszittam, kínomban még a lelki üdvösségemet is eladtam volna neki. De ő csak a — toliamat kívánta. Ézsau egy tál lencséért apai örökségét adta el. Miért ne adhatnám én el a toliamat egy darab — Wekerle-szivarért ?- Jól van! írni fogok ! - - mondám mély rezignáczióval, — s miután most épen a csicsókának vagyon évadja, a csicsóka pedig igen Ízletes gyümölcs annak, aki szereti (én soha se ettem életemben!), Írni fogok „csicsóka-leveleket.“ A szerkesztő tiltakozott. Miután most nem csicsóka-, hanem szüreti saison vau, — úgymond, — Írjak a szüretről. Hiszen ha én Lévay József volnék, a poéta, én is tudnék a szüretről olyan szép verset Írni, amilyet ő irt. De hát szeretném én azt a poétát látni, aki az idei egri — nem borral, hanem vízzel és sárral folyó — szürettől költői lelkesedésre képes hevűlni! Mert hát amióta a nemes városi tanács megeresztette a szüretet, nap-nap után folyvást szakad az eső. S hogy az idő annál jobban gúnyolja a szerencsétlen egri szőlős gazdákat, — éjjelre pompásan kiderül az ég, — hogy reggelre ismét beborulva, annál bővebben ontsa áldását. Hiszen a jó „Schiller“ (nem a bor, hanem a hires német költő) régen megénekelte, hogy: Aus den Wolken Kommt der Begen, Kommt der Segen. . . s ha nem lesz „bikavér“ borunk, az „ég áldása“: az eső, majd gondoskodik róla, hogy legyen bőséggel borunk „siller“ — — így ni! Hanem most már, mielőtt rágyújtanék, nem fog ártani egy kortyantás brandy. Nyissa csak föl a brandys üvegjét. — Ah! Hiszen ez igy együtt valóságos élvezetes utazás lesz! Mindenben ugyanazt szeretjük ... No lám! ... De hát miért is ellenszenvezett az imént? . , . — Tanulmányozni akartam az ön gondolkozásmódját, szokásait és természetét, ha vájjon tud-e ura'kodni a szenvedélyein ? Mert újabb és határozottabb választ óhajtottam adni iménti kérelmére. — Melylyel kezéért esedeztem? — Igen. És most a tapasztaltak és hallottak után . . . — Ah! szabad tán reménylenem ? — Teljesen bírja vonzalmamat. — Ah! én boldog halandó! . . . s mégis boldogtalan . . . — Hogyan ?! — Nem kelhetünk össze. — És miért ? Az ég szerelméért. — Éppen az imént hagytuk el azt az állomást, amelyen fél órai időzés alatt egybekelhettünk volna. Most én a következő állomásnál kiszállok és végzem teendőimet. Az állomásnál már egy sereg megrendelőm vár. — Mit tegyünk? — Várnunk kell, amig véletlenül ismét találkozunk s lesz felesleges időnk, melyet az egybekelésre fordithatuuk. A három Kohn. — Bohózat a bíró előtt. — Mi lesz ma itt, a bíró előtt? A folyosó zsúfolva mindenféle alakkal: a sorokban egész csapat fináncz, görbe hátú, beesett
