Eger - hetilap, 1889
1889-09-10 / 37. szám
299 ábrázolja. Tudomásunk szerint ezen gyönyörű kép festőművészünk 63-ik oltárképe. Miután közelebb rendeltetési helyére szál- littatik, ajánljuk megtekintését. Látható a festőművész műtermében saját házánál. Az „Egri Dalkör“ által 1889. év aug. 6-án a szegedi hangverseny költségének fedezése czéljából —- a megtartott Dal- estélyen — a nevezett czélra felüladakozni kegyeskedtek: Imre Miklós 6 frt, Szele Gábor 5 frt, Zsendovics József 5 frt, Dr. Veintraub 1 frt, Sajóssy Alajos 2 frt, Gáspárdy Géza 2 frt, Fischer Soma 2 frt, Póka Zsigmond 1 frt. Összesen 23 forint. Ugyanezen czélra az érsekkertben megtartott Népünnepélyen pedig felülfizetni szíveskedtek: Babies János 5 frt, Ludányi Antal 10 frt, Begovcsevich Róbert 5 frt, Nagy Péter 2 frt, Paxy tábornok 1 frt 40 kr., Stephanovszky Sándor 1 frt 70 kr., Imre Miklósné 5 frt, Dr. Bayer 1 frt, Adamcsek György 1 frt, Barta- los Gyula 1 frt, N. N. főhadnagy 2 frt, Kállay Sándor, Kállay Sándorné, Marhovszky Vazulné, Csiky Sándor, Irgalmasrendi gazda, Zander Nándor, Veisz Géza, N. N. hadnagy, N. N., Zalár József, Hám Gyula, Remenyik, Beniczky főhadnagy, Bayer Henrik 70—70 kr. X. úr, özv. Nánásyné, Göndör Sándor 80—80 kr., Dr. Pátz Ferencz, L'pcsei Péterné, 50—50 kr., Reiner Dávid 40 kr.. Sztupka János 1 frt, Káposztássy tanár 40 kr., Diviaczky K. 1 frt, özv. Papné 40 kr., dr. Danilovits Pál 1 frt 10 kr., N. N. 40 kr., N. N. 10 kr. N. N. 10 kr., Balkai 20 kr., Erdélyi 40 kr., Hanák Józsefné 40 kr., Fenyvesi 1 frt, Barna 10 kr., Hutter 10 kr., özv. dr. Frantzné 40 kr., Éliásy 40 kr., Smidlné 30 ki1., Kovács Kálmán 3 frt. Összesen 59 fit 60 krt. A nagylelkű adakozóknak ez alkalommal is köszönetét, fejezi ki a dalkör nevében Búzáik Lajos, pénztáros. Fógel Ágoston, ellenőr. — Jutalomjáték. A jövő hétfőn szept. 16-án lesz jutalomjátéka Kövessy Rózának, a Csókaféle szintársulat egyik prima- donájáunak, mely alkalommal Genée R. „Kapitány kisasszony“ ez. kedves zeuéjű operettje fog szinre kerülni. Ha Kövessy Róza kisasszonyt nem ismernék is úgy, mint az itt működő szintársulat egyik legtehetségesebb s legkedveltebb énekesnőjét: már csak azért is, mert tegnap a „Troubadour“ operában, szívességből, Azucena szerepét oly szépen s annyi hatással énekelte, megérdemli, hogy jntalomjátékán legalább is oly telt háza legyen mint pályatársának Ledofszky Mariskának. — Színházi műsor. Kedden szept. 10-én a bérlet 5-ik számában e szinpadou először „Konstantin Abbé a 1 on g e v a 1 ei plébános“ H. Cremieux és Decourelle franczia Írók 3 felvonásos remek vigjátéka Paulay Ede fordításában. E remek vígjáték a nemzeti színházban a múlt évi színi évad alatt osztatlan tetszés mellett számtalanszor lett, előadva. — Szerdán, szept. 11-én A helybeli színkör alap javára jótékonyczélu előadás bérlet szünetben „Akoruevilleiharangok“ nagy operette4felvonásban. Csütörtök szept. 12-én bérlet 6-ik számában itt először „A kis menyecske.“ (Graciella) vig operette 3 felvonásban. Zenéjét szerzetté Lecocq. A budapesti népszínházban valamint a vidék minden nagyobb utódaink okulására s mulatságára. Csak azt sajnáljuk, hogy a társalgási beszéd hangját nem lehet papira tennünk, máskülönben magunk helyett Kapácsy Dezső derék költő barátunkat, ezt a páratlan beszédbeli hang- és modor-utánzót szólaltatnók meg, ki a sok számosak közt, Czakó Pál bátyánkat is a megszólalásig híven képes utánozni. Nem léven képesek tehát Czakó bátyánk beszédét t. olvasóinknak papíron fonografálni, megkíséreljük holt betűkkel, de amennyire lehet, Czakó bátyánk tulajdon szavaival visszaadni saját elbeszélését arról, hogyan lett ő egyszer — poétává? Czakó Pál, tudvalevőleg, élte utolsó éveiben törzsvendége volt a vásártéri „Arany szőlő“ vendéglőnek, holott jó ismerősei körében, kedélyes társalgás közt szokta volt estén kint elkölteni a maga három deczijét a kis palaczk „társas (parádi) vízzel“ együtt, melyhez mindig keresett „társat“ nehogy az egészet maga legyen kénytelen fizetni. Mert hát a városi vékony sallá- riumából nem igen futotta. — Hát ... én is voltam egyszer életemben poéta, — kezdő egy ilyen „társas“ estén Palkó bátyánk elbeszélését. — Hogy hát én is irtani egyszer verset. T h ó b e r barátom, a bak- tai plébános, régi czimborám, meg iskolatársam, többször meg- szóllitott már, ha Egerbe gyütt aztán meglátott, hogy mikor látogatom már meg? . . . Hát egyszer, ahogy hivatal után, a baktai utón sétálok, eszembe jut, hogy meg kék látogatni Timber barátomat. Holnap vasárnap van. Úgy is ráérek. Elindultam hát — Baktára. Mikor a baktai templomhoz értem, lehetett már színházaiban gyönyörű zenéjével óriási hatást keltett. Pénteken 13-án előadás nem rartatik. Szombaton 14-én Juhász Sándor jutalomjátékául bérletszünetbeu „Furcsa háború“ vig operette 3 felvonásban Strausz J. gyönyörű zenéjével. Vasárnap 15-én bérlet 7-ik számában Raymund 3 felvonásos tündér regéje dalokkal, knplék és csoportozatokkal „A tékozló.“ Hétfőn 16-án Kövessy Rózsa jutalomjátékául bérlet szünetben „Kapitány kisasszony“ vig operette 3 felvonásban Zenéjét szerzetté R. Geueé. Csóka Sándor, színigazgató. — A flaszter-lovag. — Nizelek Kálmán úrról, a vármegye egyik hajdani dijnokáról szói a mese, aki kifogástalan elegancziával öltözködött, fejével előkelőén bieczent Rt; a hajfodoritók az ő fején próbálgatták a tüzes vas koudoritó hatását, szabók nemes örömmel vetélkedtek mennél fantaáztikusabb szabású kabátokat készi- teni karcsú alakjára és próbabáli kis leányok sűrűn tűzdelték be mellét csillogó kotillon-ordókkal. Szóval Nizelek ur teljes lovagként sétálhatta be Eger flaszterait s még több önérzettel emelhette magasra fejét azon utczákon, amelyeken középkori kövezetei kellett koptatnia. Egy időben ezek az utczák voltak a lovag úr legkedvesebb sétahelyei és az előkelő chick ügyesen alkalmazott pillantásaival nem egy elhanyagolt menyecske gyúlékony szivecskéjében idézett elő némi forrongást. Mármár oda nőtte ki magát, hogy az „E11 e n á 11 h a t a 11 a n“ bizonyos, de határozott kifejezésit önérzetével nézegethette meg magát Barna Manó kirakatában. Fényes sejtelmei voltak, s nem egyszer adott kifejezést abbeli meggyőződésének, hogy Eger kevés, fölötte kevés az ő tehetségének. Budapest, vagy legalább is Miskolcz lészen ezután működésének színhelye. Egy pár, idején alkalmazott csábitó tekintet, suttogásba fuló szerelmi vallomás, egy pár merész czélu és merész kifejezésit, de előkelőén keresztül vitt elegáns gesztus — s egy dúsgazdag parthiet ölelhet kebelére. Ez teljesen biztosnak látszott előtte; de kivitelének útjában állott az a „ma már nem ismeretlen akadály“, amelynek neve a — pénzszükség. Ama hölgyecskék, akikben Nizelek ur csábitó tekintete idáig fölgyuj- totta a „legnemesebb“ érzelmeket, nem valának Dárius király utódai, sőt még postatakarékpénztári könyvecskével sem rendelkeztek. Világos volt tehát előtte, hogy működési terét időlegesen másüvé kell áttennie. Előkelő érdemei ugyan föllázadtak ellene, amikor a felnémeti pór menyecskére gondolt, aki fölött az élet, bimbós tavasza már rég elvonult; de czélját minden áron el akarta érni. Tehát kisétált Felnémethre „a szemérmetes Erzsók negyvenéves bájaihoz.“ Február 18-ának éjjelén kopogtatott be. „Ki az, mi az?“ — rezzent föl az asszony álmaiból. „A szerelem galambja“ — súgta vissza a lovag úr, „aki ezuppanó csókot hoz az ajkán, szájából étet majd tiszta búzával s fészket fog rakni a számodra maga mellett az egész életre.“ A szemérmes asszony elpirult a csábitó Ígéretre. Még egy pár esdő szó a lovag úr ajkairól, és özv. Kocsis Istvánná ajtaja kinyílt. Három teljes napig éltek ambróziával és nektárral. A leendő Nizelekné- uek sürgős dolga akadt Egerben, a heti vásáron, s tüntetőleg kaparászott a láda fiában, mintha csak mondta volna: van ám itt úgy vagy két óra éjfél után. No, mondok, most már nem verem fel őket. Majd bemegyek reggel, ha felkelnek. Leültem aztán a parochia előtt a padkára, s ott vártam hajnalig. Hajnalban kinyitotta a szolgáló a kaput, hogy majd ki hajtja a teheneket. Mert a csordás már elkezdett a falu végin kürtölni. A szolgáló épen akkor fejt meg. Ott volt a zsétár a kéziben, tejjel teli. Nagyon szomjas voltam. Oda mentem hozzá: — Kedves galambom, nem adnál egy kis tejet? A szolgáló meg, ahogy megpillantott, elorditotta magát: — Jézus Mária! Garaboncziás diák! Ezzel keresztet hányva magára befutott, s becsapta maga után az utcza-ajtót. Akkor jutott eszembe, hogy ma még nem is vasárnap van, hanem szombat. . . Mert tegnap csak Péntek volt. Túrós csuszát ettünk. Nekem pedig reggel 9 órakor már hivatalba kell menni. Nem tértem hát be Thóber barátomhoz, hanem visszafelé fordítottam a rudat. De hogy még is megtudja, hogy itt voltam nála látogatóban, ezt a verset Írtam a templom falára. Elindult ligerböl Czakó Pál Baktára, Thóber barátjának látogatására. Tejet kért de nem kapott, — Aztán haza ballagott. Aztán haza ballagtam. — Haza is értem úgy — déltájba. így lettem én poéta.
