Eger - hetilap, 1889

1889-01-22 / 4. szám

27

adó, a magyar haderő fölött való rendelkezési jogán újabb erős csorbát üt, s e feladott jogot az osztrák hadügyministernek szolgáltatja át. Pedig megmondta Deák Ferencz, hogy: „A fegyverrel elvett jogot, fegyverrel ismét vissza leltet szerezni; de amely jogáról a nemzet önként lemond, az többé nem szerezhető vissza.“

Hasztalanul támadtak föl a törvényjavaslat általános tárgyalásakor, a javaslat ellen, hatalmas, megdönthetien érveikkel, az ellenzék legtekintélyesebb szónokai. Hiába merítette ki Appo n y i Albert gróf. e, kiváló államférfin, remek beszédében, a javaslat ellen, a nemzeti jog, s a hazafiság minden érvét, — szavai a kormánynál. s hunyászan-engedelmes pártjánál süket fülekre találtak.

De néma nemzetnél, mely aggodalommal várja a sorsát ama törvényjavaslatnak, mely fiaink vére s élete fölött akar áldatlanul rendelkezni. Nem különösen azoknál, kiknek vére és élete fölött akar e végzetes törvényjavaslat, rendelkezni: a magyar ifjúságnál. melynek kebelében élénk mozgalom indult meg, hogy tiltakozzék a t ö r v é n y j a v a s 1 a t ellen.

Az ifjúsági mozgalmat a budapesti két egyetem összes ifjúsága indította meg. s az összes magyar felsőbb iskolák ifjúságát csatlakozásra szólította fél. E végből küldötteket menesztett az illető tanodák ifjúságához.

Az egri jogakadeniia polgárságához a bpesti egyetemi ifjúság küldötte, Be zs ill a Nándor, jogegyetemi polgár, a múlt csütörtökön, f. hó 17-én érkezett meg.

Jogakademiánk polgársága a bpesti egyetemi polgárság küldöttét üatal lelkesedéssel fogadta, s nyomban meg is választotta a segítő-egyesület, tiszteletbeli tagjává. Estve aztán, a Taucsaféle ismert- vendéglő helyiségeiben, az egyetemi küldött tiszteletére „fecerunt magnum áldomás“, mely alatt, egyebek közt — mint mondják. — lelkes, hazafias dikeziók is tartattak az ifjúságra nézve annyira sérelmes véderő-törvénvjavaslat ellen. Másnap pedig az ifjúság népes értekezletet tartott a „Korona vendéglő“ helyiségeiben, hol Bezsilla Nándor bpesti jogegyetemi polgár, röviden előterjesztvén a fővárosi egyetemi ifjúság szándékát, és az ő küldetése czélját. jogakademiánk polgársága egyhangúlag elhatározta, hogy a tárgyalás alatt levő uj véderő-törvényjavaslat, ellen a bpesti egyetemi ifjúság által megindított mozgalomhoz testületileg csatlakozik, s az e tárgyban Bpesten. f. hó 27-én, a magyarországi összes felsőbb tanintézetek ifjúsága által tartandó nagygyűlésen öt tagú küldöttség által fogja magát képviseltetni. E küldöttség tagjait pedig azonnal megválasztotta. Küldöttségi tagokul megválasztattak: Biró József. Osoőr Gáspár, Érti Gyula, Hellebronth Pál, és Horváth Gyula. Az értekezlet Apponvi Albert gróf, Polouyi Géza, Ugrón Gábor és Irányi Daniel ország- gyűlési képviselők, valamint Bezsilla Nán or küldött lelkes éltein i n t előbb. A jobboldali mellékszobából hosszas csikorgó hang hallatszik be, mintha valami ki vagy bezárt pudli vonítana, pedig csak hegedű hangja az: a 13 éves házi kisasszony igyekszik a Stradivarius-utánzaton tagatokat, játszani. A papa s a mama mit sem hall belőle. Balról is hangok hallatszanak, a fiatal népség országgyülésdit játszik s csak épen most zártak ki egy heves ellenzékit parlamentellenes kifejezésért, A papa s mama ezt sem hallja. A kizárt, tag, a legfiatalabb hajtás a családfán, méltó elkeseredettségében a zongorához ül s ököllel demonstrál rajt. A papa s mama ezt sem hallja. Megnyílik az ajtó s a konyha királynője kérdő arczczal tekint be. Hiába: „Nagysága“ sem nem lát sem nem hall. De hirtelen megjő mind a látás, mind a hallás tehetsége, a heves csengetés s az arra következő gyors léptekre.

— 0 az ! kiált fel egyetértőn a házaspár.

De mi volt ez az „ő az'?“ Voltál már szerelmes, édes olvasóm '? vagy, többet mondok, éhes'? Nos gondolj vissza arra, midőn végre megjelent „ő“, akár ingadozó léptű s „viharban remegő liliom-alkatú“ leányka, vagy kaczérul fátyolozott n e m leányka, vagy — levesestül alakjában, ez mind semmi ahoz az „ő az“-hoz. De hogy nézett ki ez az „ő az“ ! Kétségtelen dolog, rendetlenség illeti meg a művészt, de az a rendetlenség . . . No. ne vágjunk elébe az eseményeknek.

— Raphael! hogy nézesz ki? kiált a mama.

Raphael nem felel, ziháló mellel dobja magát a díványra s törli le arcza verejtékét. Hja, nehéz kenyér a művészet! A papa okosabb, egy pohár cognacot nyújt fiának. Szemmel látható a hatás.

— Édes szüleim, kezdi, — tudjátok, ma reggel azért mentem el oly korán, mert szándékom volt termet bérelni a konczertra, melyet még e hóban akarok rendezni, beleeg}’ezéstekkel. Jaj, ez

tésével oszlott szét. Arról azonban, mintha az egri jogakadeniia igazgatósága, „felsőbb rendeletre“ tiltakozott volna a jog- akademiai polgárság ezen értekezletének megtartása ellen. — mint ezt a Bpesti Hírlapnak Egerből siirgönyözték, — itt aligha bírnak tudomással, miután az ifjúság e mozgalmáról az akadémia igazgatósága sem hivatalosan, sem magánúton nem értesült, s igy abba nem is avatkozott.

A hevesmegyei gazdasági egyesület.

Nem csekély megdöbbenéssel s méltán elszomorító, lesújtó aggodalommal olvastuk Hevesmegye központi közigazgatási bizottságának, januárhavi közgyűléséből, a megyei főszolgabirákhoz és polgármesterekhez, a hevesmegyei gazdasági egyesület érdekében intézett átiratát, melyben nem kevesebb foglaltatik, mint az, hogy a hevesmegyei gazdasági egyesület, a megye közönsége részéről mindegyre nagyobb mértékben nyilvánuló indolenczia. s a tagok számának évről-évre való csökkenése, a tagdijak nagy hátraléka, s a befizetések lanyhasága miatt ma már azon kényszerhelyzetbe jutott, hogy az egyesület legközelebb tartandó közgyűlésén a lét vagy nem lét kérdését lesz kénytelen fölvetni. Az átirat fölhívja az illető hatósági közegeket, hogy saját hatáskörükben, kellő erélylyel s jó akarattal figyelmeztetve az illetőket a gazdasági egyesületek fönállásának s virágzásának szükségességéről, s közgazdászat! tekintetben nagy fontosságáról, oda hatni törekedjenek, hogy úgy egyesek, mint községek, az egyesületbe való lépésük által a hevesmegyei gazdasági egyesület további fönállását. biztosítani siessenek.

A dolog annyira fontos és sürgős, hogy a czél sükeres elérésére nem tartjuk elegendőnek a fölhívott hatóságok bármily, jó akaratú, de rendszerint kevés eredményt biztositó eljárását, hanem legfőképen kívánatosnak, s a czél biztosítása tekintetében meilőzhetetlennek Ítéljük azt, hogy a hevesmegyei gazdasági egyesület további fönállása, sőt virágzóvá tétele érdekében, társadalmi utón. megyeszerte általános mozgalom indittassék meg. legfőképen megyénk közbirtokossága, -s ebben főleg azok részéről, kik addig is az egyesület élén állottak, kik annak ügyeit vezették, kik legelső sorban hivatva voltak az egyesület fölvirágzását előmozdítani, annak hanyatlását minden áron megakadályozni. s kiket az állítólagos elhanyatlásért első sorban ér a felelősség.

Mert egy, bár vidéki gazdasági egyesület fönállása, s virágzása. nemcsak megyei, par ez iái is, hanem országos érdekű intézmény, melynek jótékony hatása, ha az egyesület liivaa konczert! Arról a fáradozás, remény, kétségbeesés, haragról, inig működőket, találtam, nem szólok. Oh hisz tudjátok! De a mai nap! Papa még egy pohárral! A két első konczert-terem már az egész konczert-saisonra le van foglalva, egyetlen egy este sem szabad. Mentem hát a harmadikba. Már a bejáratot tömve láttam a konczertozók mindkét nemével, azok rokonaival, kik mind egy estére áhítoztak. Minő lárma, lökdösődés, tolakodás, sikoltozás, sirás! Két álló óráig lökdöstek, lökdöstem. mig végre elértem ehhez a külsőhöz és az irodához.

— Nos kaptál estét? kiáltott egyszerre a papa s a mama.

— Igen, az utolsót e hónapban.

— Hogyan ? az utolsót, — méltatlankodik a papa.-— De papa, hova gondolsz! Ezt is alig kaptam. Előttem volt ott 14 „kitüntetett“ conservatorista s conservat-oristanő, kik mindannyian egy-egy estét kértek; volt azután egy negyedfél éves zongorázó leányka, egy 7 éves fiú, aki bekötött szemekkel játszik. 2 estén át tart konczertet egy zongora-iskola tanítónője 18 tanítványával, ez után következik 4 zongorázó nőtestvér, kik egyszerre négy zongorán játszanak, azután 3 zeneszerző, kik saját szerzeményeiket mutatják be, utánnuk 6 tanár, különböző zeneiskolából, tanítványaikkal, azután — de mit tudom én elszámlálni valamennyit.

A papa s mama elégedett; hisz az első lépés a jövendő művész-pályához már meg van. Az első konczert! Hát nem bizo- nyitéka-e ez fiuk, Raphaelük, genialitásának. kitartásának, akadályt legyőző erejének? 8 a mama kiadja a rendeletet az ebédhez, a hegedű elhallgat, az országgyűlés feloszlik, a zongora elnémul, örvendve sietnek az asztalhoz. Az ételek ugyan nem a legjobbak, a tészta elázott, a pecsenye kiszáradt de ki törődik ezzel? A papa s mama nem, Raphael izgatott, a többi, az éhes.

Ebéd végével a papa előhoz egy pezsgős palaczkot, nagyot dur*