Eger - hetilap, 1889
1889-01-22 / 4. szám
28 fásának magaslatán áll, s nemes czéljáuak megfelelni képes, — nemcsak egyesekre, hanem széles körbe terjed ki, s e kedvező hatás az egyesülettel érintkező közönség gazdasági s anyagi viszonyainak emelkedésében, javulásában évről-óvre érezhetőbbé leszen. Igaz, hogy nálunk, Magyarországon, a vidéki gazdasági egyesületeket, az ötvenes években, mikor keletkeztek, nem annyira a gazdasági érdekek s jólét emelése, mint inkább politikai czélok hozták létre. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a magyar szabadságban^ után, az abszolút kormány idejében minden társulási szándék osztrák hatósági s rendőri akadályokba ütközött; találni kellett tehát, a hazafiak egyesülésére valamely jámbor, ártatlan czélt, illetve ürügyet, melybe az absolut hatalom semmikép se köthetett belé. így jöttek létre a vidéki gazdasági egyesületek, hol aztán a hazafiak, az illető megyék tekintélyei s vezérférfiai, nagyobb veszély nélkül összejöhettek, közvetlenül érintkezhettek, s alkalmilag a haza szomorú állapotai, s egy jobb, szebb jövő lehetsége fölött, társadalmi s politikai eszméket válthattak egymással. Ismeretes dolog, hogy ez egyesületek közöl a legelsők közé tartozott a hevesmegyei gazdasági egyesület, melyet annak idején Hevesmegye és a Jászság közbirtokosságának legnagyobb tekintélyei alakítottak, s élén a két megye hazafiainak legelső celebritásai s vezérférfiai állottak. Az egyesület később, a magyar alkotmányos élet visszaálltával, midőn polit kai tendencziája megszűnt, s egyedül bevallott czéljára szorítkozott, mint köztudomású, évtizedeken át igen szép. s folyvást emelkedő virágzásnak indult, s az okszerű mezei gazdálkodás előfej lesztésére megyénkben igen sok hasznos és czél- szerű intézkedést léptetett életbe; s hogy még többet és fontosabbakat nem vihetett keresztül, nem az egyesület s azt vezérlő férfiak jó akaratán s buzgalmán múlt. így tudjuk, hogy az egyesület Gyöngyösön egy derék és terjedelmes mintagazdasági telepet hozott létre, melyen a két megyében Hevesben, és a Jászságban, legfőképen a szőlő- és gyümölcs-tenyésztést nagy mértékben előmozdította. Az egyesület ugyanis központjául s mintegy székhelyéül Gyöngyös városát állandósította, részint azért, mert az egyesületet megteremtő nagy birtokosok megyénk e városához közelebb laktak, részint pedig, s főleg azért, mert az egyesület tnlajdonképeni létrehozója, lelke, mindene, s az egyesületnek évtizedeken át fáradhatatlan elnöke, visontai Kovách László, Gyöngyös szomszédságában (Vámos-Györkön) lakott, s igy magán-érdekei is inkább Gyöngyöshöz kötötték. Tudtunkkal, soha nem is jött szóba az egyesület fönállása óta, hogy annak székhelye a megye fővárosába tétessék által. rant dugójával s kocziut a mamával: „az első konczert sikerére, s Raphaelünk művészi jövőjére.“ A nagy nap elérkezett. A hirdető oszlopokon Raphael kon- czertje is olvasható óriás hetükkel. A piros hirdetés első felét egyik oszlopon eltakarja ugyan félig egy sárga lap, melyen még nagyobb betűkkel bogárirtó port hirdet a feltaláló, de szerencsére egy másik oszlopon szabadon hagyta felső felét egy kék papirosos fogpaszta-hirdetés. És ha a harmadiknak egyik oldalát álarezos bál ragasztja le, a negyedik viszonzásul ráfekszik egv- elüljárósági hirdetésre. A közönség reátekiut s „megint konczert“ morogja s odább megy. Szerencsétlen népség, nem tudja mit tesz. Hideg publikum, irigy publikum, — döriuögi fogai közt a papa s elolvassa — a mennyire lehet — valamennyit s megveszi mindazon újságot, mely hirdeti Raphael konczertjét, azaz. mind azt, a melyiknek ő beküldte s melynek minden soráért fizetett 6 krt., bélyegadó fejében meg 30 krt., s olvassa ő. olvassa a mama, olvassa az egész család. A papa mutogatja a kávéházban, a mama elküldi megvörösezeruzázva barátnőinek, a gyerekek elkésnek az iskolából, mert mutogatják a pajtásoknak, a szakácsnő betűzi a szolgálónak s leviszi a házmestereknek. És Raphael, ez édes izgalom hőse? Olvasóim, mentetek körösztül ily izgalmon ? Jelent már meg nevetek, mint fő hősé az újságban, a plakátokon ? Ha igen: értitek Rapliaelt, ka nem, — nem tudjátok mit tesz az, ha az ember saját nevét először olvassa. Ha nem, nem értitek Raphael izgatott boldogságát s boldog izgatottságát. Meglátogatott minden zene-referenst, hogy kegyes elnézésért könyörögjön (mire azonban szükség nincs, vélekedik a mama), gondoskodott annouce-ok s kártyákról, bejárta a zenemü-keresA hevesmegyei gazdasági egyesületnek néhány év előtt egyik legnagyobb fontosságú, s közgazdaságunk emelésére egyik legnagyobb korderővel kiró intézkedése am i rendkívül kedvező szerződéses egyezkedés volt, melyet az első magyar általános biztositó társulattal a községek, s egyesületi tagok tömeges biztosítására nézve kötött. Mig ez által az egyesület, egyrészt tagjainak számára, a biztosításoknál rendkívüli kedvezményeket ért el, másrészt az volt a czélja, hogy a kedvezményezett biztosítóknak az egyesületbe való lépése által, saját további főn- állását, fölvirágzását, s hatáskörének kiterjesztését is biztosítsa s előmozdítsa. E rendkívül kedvező körülményt azon időkben e lapok is tüzetesen ismertették, s melegen ajánlották a községeknek. s nagyobb külterjes gazdasággal biró testületeknek s egyeseknek. Mennyire sükerült a hevesmegyei gazdasági egyesületnek e minden magasztaláéra méltó törekvése? — nem tudjuk; miután erről sem magán utón, sem az egyesület választmányi, s közgyűléseiből nem értesültünk. De ha nem sükerült úgy, mint az, községeink s birtokosaink jó! felfogott érdekében, óhajtandó s várható volt, — annak oka nem az egyesület buzgalmának s törekvésének hiányában, hanem mindenekfölött a községek s érdekeltek iudolentiájában, és saját világos hasznukat és előnyüket föl nem ismerő csökönyös közönyükben keresendő. Aligha csalódunk abban a hitünkben, hogy minden valószínűség szerint a hevesmegyei gazdasági egyesület kezdeményezésére s javallatára léptette életbe a gyöngyösi takarék- és lii- t elegy let. saját kebelében a hitelszövetkezet eket. melyek hogy mily rendkívüli jótékonysággal bírnak fokép a kisebb föld- birtokosokra, az úgynevezett falusi gazdákra nézve, midőn azokat olcsó s könnyen törleszthet!) hitelhez juttatva, megszabadítják az uzsora megsemmisítő karmai közül, — jól tudják ott. ahol ily hitelszövetkezetek már régóta áldásos működésben s virágzásban vannak. Volt-e e kezdeményezésnek ily üdvös eredménye a hevesmegyei gazdasági egyesület működési körében is? — nem tudjuk. Es a hevesmegyei gazdasági egyesület, egyike a legrégieb- beknek, s egykor legvirágzóbbaknak hasonezélú intézményeink között, ma a válponton áll, s a lét vagy nem lét kérdésének Domokles-kardja függ feje fölött. „Tobe, or not tobe“ — „lenni, vagy nem lenni“ — mint Hamlet mondja. Ismételjük: a megyei közigazgatási bizottságtól a megye közigazgatási tisztviselőihez ez érdemben tett fölhívástól édes kevés eredményt várunk, bár az illető tisztviselőknek e fontos ügy iránt való meleg érdeklődésében, s buzgalmában egy pillanatig sincs okunk kétkedni; de hát már az emberi gyarlóságok közé tartozik az. hogy mindenben, amit tisztviselő akar kereszkedőket, összeállította a programmot, tartott próbákat. Az igaz, hogy a programm nagyszerű ; Raphaelen kívül, ki 12 darabot játszik (ráadásul még mindig eljátszhat valamit, vélekedik a papa), szerepel két énekesnő, egyik színházi tag, a másik a család egy barátnője, továbbá egy ismeretes orchester-tag, azután egy szaavaló a ki az X-i sziniiskolának tagja. — Csak már este volna, sóhajt Raphael. Az órák oly las- lan folynak. De midőn beáll az est, Raphaelünk hangulata meglehetősen nyomomott. Elfogultság, mely minden első szereplőt elfog, azon alkalmatlan érzés, melyet a frakk fehér nyakkendővel, okoz, de leginkább keserű fájdalom vesz rajta erőt, a megzavart programmért, mert halld és bámulj világ! megtörtént — és hogy épen ő rajta kellett megtörténnie! — az a hallatlan dolog, hogy a színházi énekesnő s az az ismeretes orchester- tag „hirtelen rosszulét“ miatt lemondtak. Gyönge vigasz Rap- haelra nézve, hogy a család barátnője önfeláldozólag késznek nyilatkozott, a színházi énekesnő árván maradt szerepét is elénekelni, s hogy a szavaló az ismeretes orchester-tag helyett is szavalni akart. A teremben lassan élénkség kezd uralkodni. Az elsőrangú székekre a hangversenyző családja telepedett s a család rokonai. A mama büszke megelégedettséggel tekintett az ismerősökkel telni kezdő teremben végig s csak fél füllel hallgatott a papára, ki most tért vissza a zenemű-kereskedők közt tett kőrútjából, hogy a fenmaradt kártyákat az esti pénztárhoz hozza el. Az eredmény a körülményekhez képest kedvező. A 300 kártyából, melyet a zenemű-kereskedőknek szives elárusitás czéljából adtak át, tényleg s elvitázhatatlanul elkelt 1 darab. Persze az esti pénztárnál mozgalmasabb az élet: 2 zártszék ára után tudakozódik egy ur, de meghallva az árt, visszavonul. Jönnek a szabadjegyesek, kérik jegyeiket, a pénztáros alig győzi kikeresni, jön
