Eger - hetilap, 1889
1889-01-22 / 4. szám
26 előtt, aminek aztán az országra nézve beláthatatlan rósz következményei lennének. Egy ország helyes kormányzásához és ahhoz, hogy egy nemzet helyét jól betöltse a népek nagy családjában, igen is szükséges az. hogy kormánya mind befelé mind kifelé tekiutélylyel bírjon. Ámde e tekintélyt, mely erőt kölcsönöz neki és súlyt ad szavának, csak úgy szerezheti meg és tarthatja fenn, ha a nemzettel. melyet kifelé képvisel, befelé kormányoz, egészen eggyé olvad, ha a nemzettel együttérez, ha a kormányban jut legélesebb kifejezésre a nemzet minden kívánsága, eszménye és aspi- rácziója. Ha azonban ellentétbe helyezi magát egy kormány nemzetével, ha nem a kormány indul a nemzet kifejezett összgondo- lata után, hanem azt akarja, hogy a nemzet induljon az ö gondolkozása szerint, más szóval : ha oda törekszik, hogy a nemzet legyen a kormányért és nem a kormány a nemzetért: az ily kormány már e ténye által eljátszotta erejét és tekintélyét úgy népe, mint a külföld előtt; az ily kormány már csak kárára lehet nemzetének. Ha már most ezeket szem előtt tartva, a jelen concrét esetben a kormány oly törvényjavaslattal lép a nemzet szilié elé, mely csaknem minden pontjában sérelmes a nemzetre, és igy mindenütt visszatetszést és elégiiletlenséget szül, de más részt kötelezte magát annak keresztülhajtására, — az ily kormány ne panaszkodjék tekintélye csorbítása miatt, ha javaslata megbukik, s ne igyekezzék az ily javaslatot reá tukmálni nemzetére, hanem vonja le belőle a helyes konszekvenciákat: távozzék helyéről s adja azt át másoknak, kik egyrészt óvatosabbak, más részt a nemzet akaratát jobban kifejezésre juttatják. Ez a valódi parlamentarizmus követelménye; ez következik a parlamenti kormányforma természetéből. És mégis mit látunk? A kormányelnök reá ijeszt pártjára, felállítván a famozus dilemmát : vagy elfogadjátok a javaslatot, vagy én megyek, s velem együtt ti is a semmiségbe sülyedtek! Erre a többség megfélemlítve mea culpázik, s kijelenti, hogy ha már igy áll a dolog, akkor megadjuk. Moriamur pro rege nostro — Tisza. Ez a beteg Parlamentarismus; ez azon elfajulása a modern kormányformák legjobbikának, melyet Tisza produkált először Magyarországon, melyet, mint czikkem elején mondám, takargat 15 éve, s melynek valódi neve: miniszteri absolutizmus. Dr. Csutorás László. Az „EGER“ tárczája. Kanyari kanászné. Kanyari sík földön gyékényes Halásztó, Oda járt úsztatni a körei szántó. Arra delelt a nyáj, oda járt ki délbe’ A kanyari öreg kondás kaczki felesége. Lovát Hali Péter mikor ott úsztatta, Heveri puha fűben, subája alatta, Kanyari kanásznét csak nézte e.pedve, Egyszeribe szívét-szemét rajta felejtette. „Réti Panna, édes. gyönyörű virágszál, Megölsz a szemeddel, szivemmel ne játszszál ; Édes, puha kebled lesz fejem párnája, — Vagy meghalok teutánnad hajnal hasadtára.“ Kanyari kanászné alig-alig sejti. Hogy szívét a legény rabigába ejti. De megérti mégis, suttogó szavát is: „Nem hoznál-e az öregnek még ma vacsorát is?“ Kanyari kanászné hallgatagon tér ki, De az a felgyűlt szív a másikat érti, S pajkosan kiált rá jó öreg urára: „Kijövök tán kigyelmedhez még ma vacsorára.“ A véderő törvényjavaslat és az ifjúság. Az országházban most foly a vita hazánk egyik sarkalatos joga: a hadsereg-megajánlás, és a nemzeti véradó fölött. Jnnen-onnan két hete tárgyalják már a képviselők a kormány által beterjesztett uj véderő-törvényjavaslatot, melynek különösen két szakasza : a 14-ik és 25-ik, eddigi, törvényesen megállapított alkotmányos jogainkon erős csorbát üt. s jövőre nézve méltó aggodalmakat keltett az igaz hazafiak keblében. Az előbbi, a 14-ik §. a nemzet ujojiez-megajánlási jogát nyirbálja meg erősen, anélkül, hogy az e téren könnyen beállható visszaélések ellen kellő garancziákat nyújtana az országnak. A másik, a 25-ik §., nem kevésbbé sérelmes. Ez ugyanis, tudvalevőleg, azt tartalmazza, hogy a magyar értelmiség ama fiai, kik egy évi önkéntes katonai szolgálatra jogosítvák, ha ez egy év alatt a tiszti vizsgát németül letenni nem képesek, még egy évi katonai szolgálatra kötelezendők. E követelés méltatlanságát, s az értelmi pályán haladó magyar ifjúság előmenetelére nézve rendkívül hátrányos voltát mindenki méltó aggodalommal látta be, aki tudja, mily roppant nehézségekbe ütközik a magyar ifjúságra nézve a katonatiszti vizsgálatnak német nyelven való letétele, különösen akkor, midőn a közös hadsereg tisztikaránál az egy éves önkéntesi intézmény anélkül is annyira gyűlölt dolog, hogy, daczára a szigorú katonai rendeleteknek, sok helyütt, hol az egy éves önkéntesek száma csekély, tiszti képző tanfolyamét nem is nyitnak, s igy az ily egy éves önkéntesek a tiszti vizsgát letenni képtelenek, mig más részt, az is eléggé ismeretes, mennyi zaklatásnak és buktatásnak vannak kitéve a tiszti vizsgálatra jelentkező magyar ifjak azon vizsgáló osztrák tisztek részéről, kik a magyarság iránti ellenszenveikről széliében ismeretesek. .Maga a kormánypárt saját kebelében, tudvalevőleg, nem csekély aggodalommal tárgyalta a kérdéses törvényjavaslatot, s főleg az idézett szakaszok ellen többen felszólaltak, s kijelentették, hogy ha azok nem módosíttatnak, ellene fognak szavazni. Tisza Kálmán kormányelnök azonban kabinetkérdést csinált a dologból, s szokott imponáló merevségével a kérdéses szakaszok változatlan elfogadását követelte. Hatalma, mint egyébkor, úgy most is győzött, s az egy Horváth Gyula, a képviselőház alelnökinek kivételével, a többiek valamennyien beadták a derekukat, s készeknek nyilatkoztak a törvényjavaslat, s ebben a neheztelt szakaszoknak is, változatlan elfogadására. így tehát kilátásunk van rá, hogy ismét egygyel szaporodik ama szerencsétlen törvények száma, melyeket az uralkodó kormánypárt a nemzetre tukmált, még pedig ezúttal minden eddigieknél súlyosabbal és aggasztóbbal, mely a nemzetnek a vérCsöndes éj a tavon, vad madár se’ hápog, Széliében alusznak körei lovászok. Kanyari kanászné visszafelé lépdel: A Halásztó száraz erén ott áll Báli Péter. Karjaiba fogja szótalan gyönyörben, Zöld gyepes tisztásig úgy viszi el ölben, Es azután csend . . . csend . . . csak szél zizeg itt-ott . . . Körülöttük tavi gyékény, leveles sás suttog. Csillagh Mór. A zongora-koncert. Dél vau. Az ebédlőben már minden készen áll, a szakácsnő vizsga szemeit még egyszer körüljártatja s vezérbotját, a főzőkanalat, megelégedetten bocsátja le, várva a háziasszony vezérszavát. De hasztalan vár. A háziasszony egy ablaknál ül, szemben férjével, mindketten feszülten néznek le az utczára. Arczukra hosszas, aggodalmas várakozás rajzolja betűit, de mig a házi ur — legalább látszólag — nyugodtan ül, a háziasszony türelmetlenül kel fel koronkint s ideges gyors lépésekkel jár fel s alá. — Minő soká marad oda! Semmi válasz. — Vájjon sikerült-e neki ? Sokat mondó váll vonás és egy sóhaj a válasz. S újra csend Bemegő kívánság szive tüzet, hatja, Siet ki urához esteli harmatba, Bíboros hajnalt vált areza patyolatja . . . A suhogó tavi nád is bűnre csalogatja.
