Eger - hetilap, 1889
1889-07-30 / 31. szám
248 kedhetik a kadarkáról szűrt borral, de a nagyfogyasztásra alkalmas lesz, buján terem, s így értékesíthető. Kadarkánk s egyéb becsesebb fajaink művelésére az ojtási mód alkalmazható, a fent- emlitett ripariára, mely teljesen ellenáll a philloxerának. Egyleti életünk találhatja-e nemesebb feladatát ez időszerűit másban, mint azon törekvésben, hogy egyéb érdekeink gondozása mellett borászatunk létalapját megmentse. Az egri szőllőszeti s borászati egylet jul. hó 7-én tartott közgyűlésében alulírottakat bizta meg, hogy az uj alapszabályok értelmében a tagságra való felhívás szerkesztésében járnánk el, s a meghatározott tagsági dij indokolása s a bizalom megnyerése szempontjából költségvetést készítenénk, s terjesztenénk a tiszt, közönség elébe. Az egylet rendelkezése alatt, mint tudjuk, az epreskerti telep áll, mely a további működésre elég térrel rendelkezik. Ez irányban a költségvetést van szerencsénk ezekben előterjeszteni. E telepen ez időszerűit van mintegy 3500 Riparia-tőke, mely ojtási alanyul szolgálni lesz hivatva. Az ősszel ezen 3500 tőke megmetszetik, s erről 5—6 ezer sima vessző, már a tavaszon kiosztható lesz az egyleti tagok között. A telepen van még egy tábla kadarka, óportó, carbenet, merlop, burgundi, s egy csomó hazai faj tőke. Ezek a fentirt Riparia ojtásához fognak anyagul használtatni, melynek ojtott vesszői gyökereztetvén, szintén aránylag fognak a tagok között szétosztatni, évenként. Ezen 3500 töke után a jövő tavaszon, kedvező viszonyok s kellő munkaerő mellett, 6—8 ezer, s később több ezer vessző is ojtathatik. Közvetlen termő amerikai ez időszerűit a telepen nincs. Most az ősszel tehát, tavaszra megrendelendő lenne 4000 darab Jaquez. mely 40 írttal 160 frtot tesz; 2000 drb. Herbemont 100 írttal 200 fit; 2000 drb York Madeira 60 írttal 120 írt, mind két éves gyökeres vessző, ez szállítási költséggel 500 frtot tenne ki. Ezen nyolcz ezer drb vessző elültetési költsége 100 írtra irányoztatik elő. Ezen vesszőkből az 1890-ik évben, osztály alá még nd sem mehet, szaporítása csak az 1891. évben történhetik, úgy, hogy 1892-ik évre már mintegy 4000 drb gyökeres vessző, 1893-ban 8000, s a további években 20—40 ezer darab jöhet osztály alá. A telepnek jövő évi munkáltatási költségére, mintegy négy hold szöllö művelésére előirányoztatik 250 frt. Egy szakértő, az ojtásban is jártas vinczellérnek évi dija 250 írtra tétetik, ki a sikerrel ojtott darabok után ezenfelfelül külön dijaztatnék. Tehát összesen mintegy 1100 frtot tesz ki ezen előirányzat Az „EGER“ tárczája. Egy párbaj története. — Elbeszélés. — Irta: Margitay Dezső. (Vége.) Néhány pillanatra mély csend állott be a szobában. Viktor, alsó ajkát kicsinylőleg előre tolva, hangosan ve^ tette oda. — Nos, uraim mit mondtam ? — A tudós tanár úr dúl-fúl, de nem hiv ki. Gorombasággal akarja megvédeni feleségét, azt gondolván, hogy igy egyszersmind a nevetségessé válástól is megmenekül. De hát, fájdalom! nem jól számit! Sajnálom, uraim, hogy a „csonka fülű“ férj elég mulatságos czim lesz, hogy még a saját kis felesége is jót nevessen rajta, ha majd együtt találom vele ? — Timót és téged, kedves Aladár, titeket kérlek föl, hogy segítsétek a tisztelt tanár urat arra az útra, amelyen elveszti az ember az egyik fülét. — S amelyen a vesztett egy fül helyett két tisztességes szarvat kap a férj. — Hahaha! — Hja, biz ez igy van, ha az ember gorombáskodással akar menekülni a kellemetlenségtől. Szegény Sup. Szinte sajnálni kezdem — de hát minek volt olyan bolond, szép feleséget venni, ha nem tudja a kardot forgatni ? — Hja, hajh! — Most már vagy nem fogadja el a kihívást, akkor nevetsészerint a telep jövő évi kiadása, melyre, ha sikeres működést akarunk, az előadottak szerint szükség van. Ezt szem előtt tartva, határoztatott a fent jelzett jul. 7-iki közgyűlésen, hogy a jövő 1890. évre a tagsági dij 5 frt legyen, hogy a befektetések megtétethessenek. Az alapszabály szerint, a tagsági dij mindig csak egy évre határoztatik meg. Ez 5 frt dij is tehát egy évre, az 1890-ik évre szól. A következő év tagsági dija a jövő évben fog a szükséghez képest a közgyűlés által meghatároztatni. A tagsági kötelezettség különben három évre terjed, de bármely évben kiléphet az illető, kárpótlásra azonban igénye nincs. Egy egyén több tagságra jegyezheti magát, s a mennyit jegyzett, annyi lesz osztályrésze is, a közgyűlésen azonban legfeljebb két szavazattal rendelkezik. Ezen alapszabályi rendelkezés mellett nyitjuk meg jelen aláírási ivet, s kérjük a közönséget, hogy saját jól felfogott érdekükben tagokul aláírni méltóztassanak. Mintegy 220 aláíróra lesz szükség, hogy a fentebbi költség- vetés szükséglete fedeztessék, ha több aláíró lenne, ahhoz képest történnék intézkedés a közvetlen termő vesszők szaporítására. Ha kevesebb lesz az aláírás, ahhoz képest fog mérsékelteim a megrendelés. A tisztelt közönség ezen előterjesztésből láthatja, hogy itt ezúttal egy komoly átgondolt tervezettel áll szembe, s azon erős akarattal, hogy a fent jelzett siker elérését zavarni mi sem fogja. Városunk életkérdése forog szóban. Az egylet vezetésének úgy kell, s hisszük fog is történni, hogy ezen programra szerint, az egyleti tagok, tagdijuk arányában, megfelelő kedvezményben részesülnek. Az aláírás határidejéül aug. hó 31-ike tűzetik ki. Az év jau. 1-én veszi kezdetét. Azonban az alapszabály szerint az 1890- diki tagsági dij ez év decz. végéig befizetendő. Kelt Egerben, 1889. jul. 22-én. Matékovits Mór, Horváth József, Szederkényi Nándor, Polereczky Gyula, Bayer Henrik. Néptanítók harcza. Ki hinné azt, hogy a felvilágosúlt XIX. század messze nyargalt paripája, a civilisaczio — illetőleg ennek közrendet alkotó aerája, a testületi szervezkedés — a tanítói állás testületi szervezetébe a mai napig sem törhetett magának utat. Ma a soknemü hivatalos állásokon a- qualificált hivatalnok tudja, hogy hivatalos állásában fokozatos előléptetés folytán mennyire viheti. E tegessé lesz, vagy elfogadja s elveszti a fülét — akkor is nevetséges lesz. A feleségét pedig igy is, úgy is elveszti, mert az kell jutalmul a győzőnek. — Éljen a párbaj; a lovagiasság, mely kezünkbe adja a hatalmat. Éljen! — Vájjon elfogadja-e a kihívást? Némelyek meg voltak győződve, hogy nem fogadja el s a kihívó segédei másnap némi meglepetéssel vették tudomásul, hogy — elfogadta. De hát hogy merte azt tenni egy olyan vékony kezű, czinege ember — mint Sup tanai’, a kinek a háta igazán görbe a sok tudománytól, pápaszemet visel, és ha valaha volt kard a kezében, azt csak azért forgatta, hogy a kivésett betűket lesilabizálja a rozsdás pengéről. Az ismerősök, azok, akik tudomással bírtak a kalandról, fejcsóválva fogadták a hirt. — Mit gondolt az a szerencsétlen ember, mikor elfogadta a kihívást? — De hát mit csinálhatott? A neje üldöztetését tűrje s még meg is szégyenittesse magát ? — Persze, azt tennie nem lehetett! De hát most még ráadásul jól mégis vagdalják. Mindegy! legalább megmutatja, hogy lovagias ember. Jól tette! — Már akármi lesz a vége, bölcsen cselekedett! Mások a fejüket rázták. Miért vett olyan csinos feleséget? — Ott a hiba! — Voltak, akik nevetve jegyezték meg: Sup tanár bebizonyította a párbaj elfogadása által, hogy néha elsül a gereblye is. Lám, lám, ki hitte volna? \ aló, igaz, hogy senkise hitte volna — pedig úgy volt. Sup tanár elfogadta a kihívást s kijelentette, hogy kész lovagias utón elintézni a közte és ellenfele közt fenforgó ügyet.
