Eger - hetilap, 1889
1889-07-30 / 31. szám
31-ik szám. 28-ik év-folyam. 1889. Julius 30-án. Előfizetési dij: Esész évre . 5 írt -kr Félévre . . 2 „ 50 V Negyed évre. 1 „ 30 Egy hónapra — „ 45 Egyes szám — * 12 n Hirdetésekért minden 3 hasábozoit- petit sorhely után 6, hélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy peűt- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Hevesmegye közgyűlése. Hevesmegye közönsége nyári évnegyedes rendes közgyűlését, gr. Keglevich Béla főispán elnöklete, s aránylag kevés számú megye-bizottsági tagok részvéte mellett, tegnap, hétfőn, f. 1 ó 29-én kezdte meg. A közgyűlésen megjelent megyebizottsági tagok között erősen képviselve láttuk a debreczen-tiszafüred-füzesabonyi vasút érdekeltségét. A közgyűlést a főispán pont tiz órakor nyitotta meg, s a szokott moraj között lemorzsoltalak a szokott tiszti évnegyedes jelenések. Ép ily figyelmetlenség kisérte gr. Telekinek a megyéhez intézett, s felolvasott ama leiratát is, melyben tudatja a megye közönségével, hogy a belügyministeri széket elfoglalta. A megye állandó választmánya, előzetes értekezleten, elhatározta, hogy az uj belügyminiszter leiratára, a szokásos chablon- szerü tudomásvétel helyett, érdemleges fölirattal válaszol, melyben a megyei autonómia sarkalatos elveinek szükséges föntartása melletti nézeteinek s meggyőződésének kifejezést ád, s e válasz- föliratának megszerkesztésével Zalái- József megyénk aranytollú főjegyzőjét meg is bizta. A válaszfeliratot, mely már megelőzőleg a lapokban is annyi port vert föl, hogy a „Pesther Lloyd“ is szükségesnek látta fölötte félreverni a harangot — mindjárt a belügyminiszteri leirat után fölolvasta a főjegyző, de bizony sajnos, e nagyszabású s kiváló figyelemreméltó remek elaborátum sem részesült a közgyűlés részéről több figyelemben, mint a megelőző tiszti jelentések úgy annyira, hogy egy megyebizottsági társunk méltó bosszúságában odaszólt hozzánk, indítványozzuk hirlapilag, hogy a megye közgyűlése szervezzen egy felolvasó állást, s töltse be egy oly harsányhangú felolvasóval, akinek stentori szava az egész megyebizottság moraját túlharsogja. — IVIiután az elaborá- tumból ép e miatt magunk sem hallhattunk egy árva szót sem. kénytelenek vagyunk annak bővebb ismertetését akkorra halasztani, mikor majd hozzájuthatunk. Isaak István megyebizottsági tag azonban, ki a munkálat felolvasását, a főjegyző közvetlen szomszédságában, nagy figyelemmel hallgatta, s azt már alkalmasint más utón is ismerte, — ez idő szerint nem látta opportunusnak, hogy a belügyministeri leiratra, szokásos tudomásul vétel helyett, fölirattal válaszoljunk, s mielőtt még ismernők az uj belügyminister elveit és terveit a közigazgatás reformjára nézve, mindjárt okot szolgáltassunk arra, hogy úgy tűnjünk fel, mint a régi megyei autonómia megrögzött hívei s a közigazgatás államosításának határozott ellenségei. Az ügyet a főispán felszólalása hamar elintézte. Miután, úgymond, többek nézete szerint is. addig, inig az uj belügyministernek a közigazgatás reformjára vonatkozó tervei nem ismeretesek. idő előtti e dolog fölött érdemleges vitatkozásba bocsátkozni, indítványozza, hogy a felolvasott elaboratum egy 20 tagból álló bizottsághoz utasittassék, mely e munkálatnak mily alakban való fölterjesztésére nézve a jövő évnegyedes közgyűlés elé terjeszszen javaslatot. Az indítvány, valamint a főispán által ösz- szeállitot.t névsor alapján az e tárgyban intézkedő bizottság is közfelkiáltással elfogadtatott. A tegnapi közgyűlésnek még két fontosabb tárgya volt. Egyik az egri kaszárnya-építés ügye, mely szerint az építés a szakosztály jelentése alapján Hirsh 1 és Bachra eh vállalkozóknak adatott át. Grünwald testvérek, kikről állítólag az a hír volt elterjedve, mintha utólagos számítás (?) alapján ők lettek volna a legkevesebbet ígérők, — beadott fölebbezésüktől, valamint a versenytől is, a gyűlés folyamán visszaléptek. Helyesen. A versenytárgyalás eredménye szerint, mint azt lapunk legutóbbi számában említettük, csakugyan Hirschl és Bachrach voltak, mint legolcsóbb vállalkozók, az építés megnyerésére jogosulva. De ettől eltekintve is, a szakosztály ez ügyben igen nagy körültekintéssel járt el, miután Bachrach és Hirschl vállalkozókkal szemlen, kik a miskolezi kaszárnyát is az illetők legnagyobb megelégedésére építették föl, — oly bizonyítékokkal birt, melyek a nevezett vállalkozók megbíz hatóságár a, s szolidságára a legtöbb garancziát szolgáltatták. Legérdekesebb tárgya volt azonban a tegnapi közgyűlésnek a debreczen-tiszafüred-füzesabonyi vasút érdekeltségének a megye közönségéhez intézett, s lapunk egyik utóbbi számában egész terjedelmében ismertetett azon kérvénye, melyben a megye közönsége által az eger-nádasdi vasútvonal részére megszavazott 50,000 frtot szintén a debreczen-füzesabonyi vasútvonal építése számára kéri átengedtetni. A kérvény élénk, s helylyel-közzel éles vitát idézett elő, melyből különösen kiemelkedett, nagy tetszéssel kisért s hangos helyeslések által többször megszakasz- tott mintaszerű beszéde Szmrecsányi Pál egri apát-kanonoknak, ki e vasúti válalattal szemben az egri tőkáptalan helyzetét igen eleven vonásokkal világította meg. A vita vége az lett, hogy a kérdésben utóvégre is szavazás döntött, melynek eredménye az lón, hogy az egernádasdi vonat részére a megye által megajánlott 50,000 forintot a megye közgyűlése szótöbbséggel szintén a debreczen-füzesabonyi vasútvonal kiépítési költségeihez csatolan- dónak mondotta ki. A főispán azonban kijelentette, hogy miután a megyének nincs jogában a mái- Egernek adott 50,000 frtot más czélra fordítani, nem jó szolgálatot tesznek a debreczen-füzesabonyi vasútnak azok, kik e törvényileg lehetetlen dolgot akarják átvinni, mi által e vasút ügyét csak halogatják. Ez okból felebbez. — A gyűlés tovább foly. Aláírási felhívás. Midőn a szőliőszeti s borászati egylet megalakult, ama testületi szellem utalt erre, mely ma az erők egyesítésével az érdekek védelménél csodás eredményeket mutat fel. Nem mondhatjuk, hogy egyleti működésünk eddig nagy eredményű alkotásokkal dicsekedhetnék. De erre talán mentségül szolgálhat azon körülmény, hogy alakulásunk első éveiben ütötte fel nálunk fejét a philloxera-vész, mely borászatunk létalapját támadva meg, a figyelmet teljesen magára vonta, a nélkül, hogy a védekezésre csak részben is tájékozható módokkal rendelkezhettünk volna. lg}' volt ez akkor Európaszerte. Tanácstalanul állott mindenki, hogy mit tegyen. Ma már tisztultabb viszonyokkal állunk szembe, melyek ha nem is évtizedek tapasztalata biztosítékaival, de még is emberileg megállapítható védeszközökkel kínálkoznak bortermelésünk megmentésére. Ezen védekezési módok egyike a szénkénegezés mellett az amerikai közvetlen termő szőllővesszők ültetése, vagy saját szollö- fajainknak az úgynevezett „riparia“ szintén amerikai vesszőbe ojtása. Az eddigi tapasztalat három amerikai szőllőfajt igazolt, melyek ellenállának a philloxerának, s élvezhető bort adnak. Ez a Herbemont, Jaquez, és York Madeira. Ezek bora nem vetél-
