Eger - hetilap, 1889
1889-07-23 / 30. szám
241 ur, a philloxera-ügy főnöke, Lehóczky Dezső úrral 15-én Egerben lesz, a szénkénegezési eljárásra útmutatást adandó. Az említett urak 15-én csakugyan megérkeztek, s a legnagyobb szívességgel fogadtattak, hogy oktató tanácsukat meghallgassuk. Dr. Horváth Géza ur 17-én innen a Hegyaljára utazott, Lehóczky ur vasárnap távozott körünkből. A szénkénegezés immár egész erővel foganatba vétetett, s több szőllőben meg is történt már eddig. Dr. Horváth Géza ur személyes vezetése alatt is láttuk a szénkénegezés módját, melyet néhány napig folytatott még Lehóczky ur, ki azzal távozott körünkből, hogy kívánatra körünkbe bár mikor kész — a minister meghagyása folytán — lerándulni, természetesen állami költségen. Ebből azt látjuk, hogy végtére is kezdenek a minísterium körében is mozogni, s a védekezés eszközlésében segélyül lenni a közönségnek. Egy kis vigaszul szolgál még az is, hogy a kormány körében kezdik belátni azt is, hogy ily drága védekezés, aligha megfelel a szőllőtermelés mai csekély jövedelmezőségének, s így kilátásban vau, hogy jövő évre a szénkéneg métermázsáját 25 frt helyett 15 írtért kapjuk. A phylloxera elleni védekezésnek egyik módja, a szénkénegezés most már megindult határunkban is. A gépek több helyen most is mozgásban vannak. Csak rajta. Veszteni való időnk nincs. Más irányban is folyamatban van a tevékenység. Az egyenes termelő amerikai fajokkal s az ojlássál való védekezésre a szől- lőszeti egylet körében indult meg a mozgalom, mely hivatva lesz e téren a mulasztást nagy arányú tevékenységgel pótolni. Jövő számunkban már közleni fogjuk a közönséghez szóló ez irányú felhívást. Csak rajta! Czifraparti uborka-levelek, i. Rozmaring-utcza 999. sz. jun. 21. 1889. Aki egy jó hetet akar magának csinálni, házasodjék meg. Aki egy jó napot akar átélni, öljön disznót. A ki pedig egy kellemes délutánt akar eltölteni, az menjen a „Petőfy-csárdába.“ Én is ott voltam vasárnap, vecsernye után. S ha nem is annyira csárdás uram borától — bár ez is kifogástalan, mint pompás paprikás csirkéje és túrós csuszája, — de attól az ott ragyogó két csillagszempár lángoló, mámoritó sugarától annyira megittasodtam, hogy úgy elaludtam, mint a juhászbunda. némelyik a száját is megnyalta, mintha valami különös Ízletes falatról lett volna sz%. — No természetesen a kis Supné! — Kiről is lehetne másról a szó '? — Holló, az nehéz kenyér! — folytatta a dörmögést a Viktor miatt vesztő fiatal úr, mert még nem tudta elfeledni a veszteségét, s azért oppozicionális kedvében volt. Viktor fáradt pillantással emelte mandulavágású szemeit a szólóra. — Miért ? — Mert — mert hát — vad. — Pali! A vadból lesz a szelid. — Én nem hiszem. Viktor nem szólt. Kényelmesen hátradőlt karosszékében és közönyösen hallgatta a körülte fecsegő pajtásokat. — Nem hiszed ? Hallod Viki, nem hiszi, hogy czélt érj. Fogadni, vagy hinni. — No, ezer darab havanna. A fiatal úr odanyujtóttá kinyitott tenyerét a hitetlenkedő elé, hogy csapjon bele. A társaság többi tagja kérdő, kiváncsi tekintettel fordult a székében szokatlanul hátradülleszkedő Viktor felé, mintha faggatták volna. — Nos, te mit szólsz mindezekhez? Viktor kecses kimerültséggel fordította érdekes fejét a tamás- kodó ur felé s nyájas leereszkedéssel szólt : — Ne fogadjon! — Ezer havanna, az sok. Nem azért, mintha meg nem nyerhetné a fogadást — istenem! ki tudja? — hátha éppen a kis Nelli az, aki épenséggel meg nem hódítható ? — De hát látják, ilyesmire fogadni mégis bajos. ... Oh szívesen megengedem, hogy én nem érek czélt, talán nem is igen igyekszem ! rest vagyok már az efféle vállalatokra — meg talán nem is alkalmas, — s hatalmas lábszárait kényelmesen benyújtotta az asztal alá s pompás karjait keresztbe fűzte a melle fölött. — Nem alkalmas! — Az az ember nem alkalmas, akinek ilyen Álmodtam is merész és nagy álmokat. Az érsek-kert közepén pompás kioszk állott, összeköttetésben a legnagyobb comforttal berendezett 0 helyiségekkel. A pavilion előtt gyönyörű park remek szőnyegpázsittal, melynek közepéből kiemelkedő bronz-ezüst nimfa lövelte magasba a kristály-tiszta szökő kutat, melyhez a vizet az egri nagyszerű vízvezeték szolgáltatta. Ettől némi távolra állott a cliinai pagóda mintájára épült tribün, melyben Bunkó Feri redivivus hatalmas bandája játszotta szebbnél szebb magyar dalainkat, a csinos asztalokat teljesen elfoglaló egri elite-közönség mulattatására, melyet fagylalttal, jegeskávéval, s egyéb hűsítőkkel alig volt képes kellőkép ellátni, Buday és Zander egyesült czukrászata. Mindezekben pedig egész kedvteléssel ott gyönyörködött dr. A. Dávid t. barátunk, s kedves megelégedéssel mosolygó arcza azt látszott mondani: „Nézzétek! Mindezt nekem köszönhetitek !“ Egyszerre változott álomképeim gyönyörű kaleidoscopja, s hipp-hopp! ott termettem a Mecset-téren. Épen akkor gyűlt ki az egri villany-világítás, hatalmasan besugározva az irgalmas-ren- diek nagyszerű három-emeletes kórházát, mig a mináret remek arany-gömb alakú kupolájából messze kilövellő elektrikus sugarak nappali fényt árasztottak az egész mecset-térre, melynek gyönyörű parkjában nagy számú elegáns közönség sétált, áhitatos csöndben hallgatva megható esti énekét a tegnap Ázsia belsejéből, Samarkandból Egerbe zarándokolt tánczoló dervis-csapatnak, mely az Eiffeltorony mintájára készült legújabb szerkezetű felhúzó gépen emelkedett a mináret legfelsőbb aranyos erkélyéig. Mert hát országszerte ismert dolog, hogy a végpusztulástól féltett e becses hazai műemlékünk, az egri „csonka-mecset“ renoválására Kapácsy Dezső t. polgártársunk, a „gyűjtők királya“ ritka buzgalmából összeszedett ezer forinthoz, a bőkezű (?!) közoktatásügyi ministe- í'ium korlátlan hitelt csatolt, minek folytán, a mi dnledező csonkamecsetünk, eredeti magasságába emelve, pompás aranyozott mináret-kuptetővel, fényes erkélyekkel, és remek párkányzatok- kal diszlik ott ma, stilszerüleg restaurált pompájában, hirdetve az egri városi képviseletnek e restauráczió körül kifejtett ritka buzgalmát, s gyors intézkedését. S ime, ott látom Kapácsy Dezső t. polgártársamat, nagy lelki gyönyörbe merülve, mintha sugárzó arcza azt fejezné ki: „Lássátok, egriek ! Ez az én müvem.“ De haliga! . . a dervisek most lépnek ki a felső erkélyablakon. Ősz szakállukat az esti fuvalom lengeti, s exaltált arczu- kat fényárban fürösztik a kupolatető viliamsugárai. lábszárai és karjai vannak? hát akkor ki az alkalmas asszonyt csábítani, ha az az ember nem, akinek ilyen lábszárai és karjai vannak ? aki, ha állást foglalva, megveti lábait s markába szorítja a kardot, olyan, mintha az egyptomi gúlák valamelyikét állítanád a megbolygatott férj elé. — Látja kedvesem, — folytatja Viktor — ez esetben nem az én szerény személyem miatt veszélyes önre nézve a fogadása, oh nem! hanem mert a helyzet nagyon kedvezőtlen. Gondolja csak meg. Sup Tamás ur a történelmet tanítja. Hiszen ez pompás tudomány, de—de azok a poros régi okmányok, melyeket az archívumokból kutat ki az ember, meggörbítik a lábat, roskadókká teszik a lábszárakat, s pápaszem használatára kényszerítik a tudós kutatót. — Az asszonyok nem rajonganak a pápaszemért! — Ha az ilyen tudományos ember azt a hibát követi el, hogy negyven éves korában szép, húsz éves szőkét vesz feleségül — hm, annak az bizony baj, s ha esténkint- az aszonyka helyett a Hunyadiak korával töltjük az időt. . . . Egy szó mint száz, — ne fogadjon. Valamennyien gúnyosan nevettek. — Nézze! — folytatta Viktor, udvarias mosolylyal. En nem a magam tapasztalatából beszélek; hiszen én olyan visszavonult életet élek! (Szerény szemrehányás a beszélő részéről, a társak hangosan kaczagnak.) De elméletből elmondom önnek: mit kellene annak tenni, aki a kis szőke Nellít minden áron el akarná hódítani az érdemes Sup tanártól? Egy hétig minden nap utánna kellene mennie az utczán. Eleintén fenhangon ilyen megjegyzéseket kellene tennie: „Micsoda csodálatos arany-haj!“ — „Óh, azok a fényes kék szemek!“ „Egy csók arról a kívánatos szájról!“ Később merészen melléje kellene lépni s találkozót kellene tőle kérni. — S ha arczul-ütéssel felelne ? —- No azt nem tette . . . akarom mondani, nem tenné. A pajtások most még hangosabban kaczagtak. — Nem tette! — Nem tette! Tehát már meg van próbálva, *
