Eger - hetilap, 1889

1889-07-16 / 29. szám

233 de föl nem fedezhető, annál kevésbbé, mert polgármesteri ideje alatt a pénzkezelő mellett nem volt ellenőr, a képviselőtestület nem akart választani. A pénztárvizsgálat gyakori megtartására a szabályrendelet őt nem kötelezi, mert az csak annyit mond, hogy a polg. mester időn kint vizsgálatot tart. De ha minden hó­napban akart volna is tartani, akkor sem födözhette fel a csalást, az árvák vagyonának egyénenkinti kezelése miatt, mert minden árva vagyonának állását az árvaszéki aktákból s a könyvekből külön-külön kellett volna kiokoskodni. Egy ilyen vizsgálatot még a szakközegek is egy esztendeig végeztek. A takarékpénztári sikkasztásokat sem födözhette fel, mert L-fi hamis végzésekkel (pl. a Shcwartz Irma 20 ezer írtját) vagy végzés nélkül (pl. a Szilvásy-árvák 2200 írtját) szedte föl a pénzt s az elsikkasztott takarékpénztári könyveket újakkal pótolta. L-fi ellen volt fegy. vizsgálat, de csak rendetlennek tartották, konkrét panaszt ellene nem tettek, számadásait felülvizsgálták a szakközeg, alispáni hivatal, ministerium, s mindnyájan jónak találták, egyikök sem fedezte föl bennük a csalást. Mindenről jelentés tétetett a képv. testülethez, alispánhoz s mindketten tudomásul vették, a felügye­letre pedig az alispán van kötelezve s 20 évig e kötelességét soha nem gyakorolta. Ha nyugodt és megelégedett volt az egész világ, mért ne lett volna ő is ? Az összes kártérítési czimen ter­hére rótt s táblás kimutatásba foglalt összegek ellen tiltakozik, mert azok a részletes árvatár-rendezéskor véle nem közöltettek. Lürinczli dolgaiban neki semmi terhelő része, nem palástolt, az ügyrend 12-ik §-ában megirt kötelességeit teljesítette. Végül hi­vatkozik arra, hogy polg. mesteri ideje alatt mintegy 200.000 frtot meghaladó vagyonosodást eszközölt a város javára. 2. Csiky Attila szintén a vizsgálat kiegészítését kéri. mert tanúit nem hallgatták ki, mert nincs konstatálva, hogy az ő ro- vancsolásainál az árvaszék a számtételekhez csatolta-e az okmá­nyokat. Csatol egy végzést, mely őt, tisztán a számtételek össze­gezésére utasítja s minden más bírálattól eltiltja. A pénz bevétel és kiadás az ő ellenjegyzése nélkül történt. A vizsgálatnál szak­közeg nem szerepelt. 0 az ellenőrzésből ki volt zárva, amennyiben soha egyetlen utalványt sem látott. Mindenért Tavasy Antalt kívánja felelőssé tenni, akiről azt sem tudja, hogy a törv. ható­sághoz a számadásokkal együtt az ő észrevételeit, felküldte-e ? Tavasyt okolja, amért a már felülvizsgált számadásokat kiadta L-finek, aki azok meghamisításával sikkasztott. Törvényellenesnek deklarálja az ügyészi indítványt, mert az árvaszéki kezelés és elügyeletről nem az 1886: XXII-ik községi törvény, hanem az 1877: XX. külön árvatörvény intézkedett, mely pedig a vagyon­kezelést és felügyeletet a gyámhatóság kezeibe teszi le. Kártérí­tési felelőséggel ezek szerint tehát csak is az árvaszék s annak diszmagyarba öltözött levente-vezérekkel, a megyei gentry, a fő­nemesség legkiválóbb, a megyei élet terén is vezérszerepre hiva­tott ifjaiból. Érdekes és nem köznapi látványt, nyújtott a lovas bandérium elején, a zászlós lovag előtt, két trombitás, két, csehmuzsikus choralista: Y e p c s e k, egy hórihorgas, vörösképű sovány legény, meg az öreg Laud át, egy alacson, hordónyi terjedelmű, nagy tokája, csaszlaui hazafi. Mindketten jámbor mokányokon ültek, lobogós kék ingbe, lábbelibe, s tulipiros pitykés mellénybe voltak bujtatva, nagy árvalányhaj-bokrétás süveggel fejőkön, s úgy fúj­ták a lovas-seregnek a huszár-indulót, — természetesen illő honoráriumért. A megyeház előtt pedig ott húzta hatalmasan az országos hírű rimaszombati czigány-banda, díszes egyenruhában, élén a banda feje- és prímásával, a derékig érő ősz szakállú Domby Marczival. Akkori időkben a czigány-bandák is másként voltak szer­vezve, mint a maiak. A régi czigány-bandákban rézfuvók: trom­biták, vadászkürtök, harsonák (pozaun), bombardonok, dobok, réztányérok, csengetyű-szerek stb. is voltak alkalmazva. Beszél­ték akkor, hogy az ősz Domby Marczi bandájának hétországra szóló hires szárnykürtöse (flügelhornistája) volt. No hát, ennek az adminisztrátori diszbevonulásnak a tiszte­letére a Foglárintézet ifjúsága is kivonult az intézeti épület elé, még pedig fegyveresen, élén a foglárintézeti ifjak zenekarával, s mikor az adminisztrátor a megye-huszárok által környezett fényes hatlovas batárján a Foglár-intézet előtt elvonult, az intézeti ifjak diszlövéssel üdvözölték, a banda pedig rázendítette a Rákóczy- indulőt. elnöke (Tavasi) terhelhető. Sehol a törvényben számvevő felelős­séggel megnevezve nincs. De az ügyészi indítványban hivatkozott ministeri ügyrendeletet vele soha nem is közölték, neki arról tudo­mása nem volt; ő csak oly határok között, vizsgálhatott, aminő­ket, az árvaszék neki megengedett. E határok között s a divatban volt vizsgálati nemmel pedig absolute lehetetlenség volt bármi hiányt is fölfedezni. De különben is a sikkasztás legnagyobb része árvaszéki végzések alapján eszközöltetett; ő pedig nem leltet felelős sem a polgármesterért, aki aláírta, sem a bankért, amely kiadta. Hivatkozik, mint Tavasi, az egyénenkinti kezelésre, mely még nagyobb bűnök könnyed elkövetését is lehetővé tette; már pedig neki nem volt módjában a törvényeken változtatást tenni; de nem is volt árvaszéki, csupán közigazgatási számvevő­nek választva 3. Babócsay Sándor legrövidebben, de legokosabban s legszebben nyilatkozik. Mindenekelőtt megjegyzi, hogy a közigaz­gatási hatóságok a kártérítési felelősséget nem, csu­pán azt állapíthatják meg, hogy bizonyos összeg erejéig a kár­térítés iránti per az illetékes bíróság előtt megindítandó. Nincs alapja a főügyészi indítvány azon argumentumának, hogy felelős­sége megállapítandó, mert a pénztár-vizsgálatok szabályszerű megtartását az összes födözetre és követelésre nem kivánta. Elő­ször is nincs szabály, és nincs törvény, mely a pénztár-vizsgálat mi­kéntjét meghatározná. Másodszor a kivánatok elmulasztása kár­térítési kötelezettséget nem eredményez. Harmadszor 1200 árvá­nak anyagi viszonyait s 4—5 száz pénztári könyvet egy nap alatt teljesen átvizsgálni annyira lehetetlenség, hogy a gyámpénztár valódi állapotát egy felfogadott és későbben egy másik kirendelt, par excellence szakértők is mintegy két évi ez irányú működésük után tudták csak megállapítani; amig pedig a hivatalos pénztári vizsgálat tart, a forgalomnak szünetelni kell, ami alatt a pénztári hivatal működésének felfüggesztését kell érteni. Ezt tenni nem állott jogában. Nem kívánhatta tehát, hogy az egyes pénztárvizsgálatoknál minden követelés és födözet ki- mutattassék, s igy nem győződhetett meg a kimutatás helyessé­geiről. Negyedszer az ügyészek teendőjéről az említett ministeri ügyrendnek csupán a 28 §-a intézkedik, eléggé röviden igy: „az ügyész az árvapénztár időszakonkénti megvizsgálásánál jelen van.“ De hogy jelenléteién kívül, tartozott-e vagy jogában áll-e ott valamit tenni, arról nem szól. É mysztikus §-ról az a vélemény, hogy a gyámpénztári vizsgálatot a polgármester mint árvaszéki elnök teljesiti, az ügyész pedig simpliciter jelen van, hogy mintegy törvényes bizonyságul szolgáljon, és ha e rendeletnek megfelelően hatáskörét túllépni nem akarja, egyéb funktiókba nem árthatja magát. — Nem foghat helyt a főügyészi indítvány Helyén valónak tartom itt megemlíteni, hogy a Foglár- intézet akkor abban a házban lakott, melyben most az egri angol- kiasszonyok kolostora, leánynövelő belső intézete, tanitóuő-képző- intézete, s 6 osztályú polgári leány-iskolája van elhelyezve. De az akkori időben a homlok-épület még csak egy emele­tes volt, s a középpárkányzat fölött, egész hosszában, arany betűkkel ez a fölirat vada olvasható: Ne pudeat, quae nescieris, te velle doceri. Scire aliquid laus est; turpe est nil discere velle. A keleti s déli rész két emeletes volt. A második emeleten voltak elhelyezve a városi elemi (normális) iskolák. Elemi tanítók voltak azon időkben: Burik, Strecsko, Viklida (Vértesi Arnold jeles beszélyirónk édes atyja), Andrássy Ferencz; — utóbb: Reintz Ferencz, Derszib Rudolf, ez a derék veterán paedagog, ki innen-onnan félszázad a szolgálja már a magyar tanügyet, mintaszerű s a legnagyobb elismerésre méltó buz­galommal. Azután az épület egyik, — pár szák szobából álló — föld­szinti helyiségében elfért még az egri egyházmegyei ajtatos ala­pítványok (az úgynevezett „fundatio“) hivatala is. Hogy az „úszás“ szintén gymnasztikai tanulmányaink közé tartozott, talán fölösleges is említenem, valamint azt is, hogy csaknem mindnyájan, mint kitűnő úszók kerültünk ki a Foglár- intézetből. Nem állhatom még, hogy itt ismételve hálával ne emlékezzem meg a Foglár-intézetnek az ifjak növelése körül e tekintetben is tanúsított előrelátó bölcs gondoskodásáról. Az 1860- dik évben Tisza-Beőn a Tiszában leltem volna síromat, ha a Fog­lár-intézetben kitűnő úszóvá nem képeznek vala. De hogy a Foglár-intézetben a 40-es évek folyamán, a spár­*

Next

/
Oldalképek
Tartalom