Eger - hetilap, 1889

1889-01-15 / 3. szám

19 sággal, gyakran még anyagi áldozatokkal is — „isten nevében“ végez. S a „szabad stóla“ intézménye nemcsak a katolikusoknál, hanem más hitfelekezetieknél: reformátusaknál, izraelitáknál stb. is divatban van. Mikor az öreg K . . . Illést, az e . . i izr. hit- felekezet e nagy tekintélyű s gazdag fejét temették, két rabbit, hoztak el a gyászszertartáshoz, gyászbeszédet tartani: a hevesit, meg a gyöngyösit. A hevesi magyar, a gyöngyösi német be­szédet tartott az elhunyt ravatala fölött. Beszélték akkor, — nem tudom igaz-é, vagy nem, tehát nem is állítom határozottan, csak hallomás után, — hogy a gyöngyösi hírneves öreg rabbi, az ő német beszédéért száz darab aranyat kapott stóla fejében. Egy csöppet se ütköztem meg rajta. Tegyük föl tehát, hogy az állí­tólagos száz aranyos (akkori értékben körülbelül 585 fit) stóla igaz. Annyi bizonyos, hogy azt a család gavallér osan kifi­zette, s nem akadt t'ogadatlan prókátor, a ki fölszaladt volna a tekintetes vármegyére bevádolni a gyöngyösi öreg rabbi­nust azért a „hallatlan zsarolásért“, hogy egy -- különben jó hosszú — német gyászbeszédért száz darab sárga csikót merészelt zsebre dugni. Az is köztudomású dolog, hogy néhai tisztelet es Prágai uram, volt makiári reform, lelkész is megkö­vetelte a maga tisztességes stóláját, valahányszor fiókegyháza, Eger hívei közé jött papi tünetiét teljesíteni; de azért soha se akadt, delator, aki ót, gyakran ugyancsak busás stólájáért a vármegyeházán feladta volna. így állván a dolgok, a kir. főmérnöknek a megyei közigaz­gatási bizottság jan. 7-iki ülésében történt, s fönebb előadott föllépése — jól ismerve a kir. főmérnök urnák különben is g a- v all ér természetét. — egészen megfoghat lan volt előttünk, s akárhogyan töprenkedtünk fölötte, nem tudtuk más magyará­zatát kisütni e különös „a propos“-nak, mint a következőt: „Véderő-tiirvényjavaslat“ *— Tisza K.; „német nyelv“ — Osáky; — stb. — A meglepetések korát éljük; ergo: Baross Gr á b o r, az uj közlekedésügyi miniszter, tudva­levőleg rendkívül erélyes és munkás ember. S ugyanily munkás­ságot követel alantas közegeitől is. Miután most minden garas hadi készületekre fordittalik, s így állami s különösen me­gyei építkezésekre nincs pénz. nehogy a megyei építészmérnöki hivatalok unalmukban a fogukat piszkálják, s hiába szedjék föl a busás fizetést és diurnumokat — munkáról kellett számukra gondoskodni. A hevesnmgyei kir. főmérnök stóla-föllépéséből te­hát azt kell gyanítanunk, hogy a megyei mérnököknek már a zsebükben van a közlekedési miniszter titkos rendelete, melylyel telep, hol az erődített laktanyán s ennek mellék-épületin kívül más ház, s katonán kivül más ember nem létezik. A kaszárnya körülbelül ezer méter magasságban fekszik a tenger színe felett, erős védfalakkal körülvéve s lövési résekkel ellátva. Dél felől gyönyörű kilátás nyílik az adriai tengerre, különö­sen a Böcche di Cattaro-ra, mely Castelnuovonál kezdődik s ezüst­szalagként húzódva Pattanónál végződik. Mindkét partján elszór­tan hevernek a csinos s olasz stylben épült falvak s városkák, melyek fehér házaikkal élesen emelkednek ki a sötét-zöld olaj­faligetek. a pirosgyümölcsű narancsfák s a pyramisalaku czipru- sok közül. A többi oldalról a magas Karsztliegyek környezik, melyek legfelsőbb csúcsain erődök vehetők ki, mind megannyi őrszemek, éjjel-nappal szemlélve a vidéket, melyen rendesen néma, siri csend uralkodik. A Krivosije lakosságának egyrésze az ellenünk folytatott makacs küzdelemben hullott el, más része a szomszéd M . . .-ban bujdosik. Csak itt-ott lehet valamely félre eső völgyben, néhány nyo­morúságos kunyhót találni, melyekben piszkos, meztelen gyerekek, lesoványodott, vén arczn asszonyok laknak. Fiatal, csinos leány­zó vagy mennyecske, s fegyverfogható férfi a ritkaságok közé tartozik. Néha egész üres falvakra bukkanunk. A háztetők le van­nak égetve, a falak kormosak, nagy repedéseket mutatnak, melye­ket a zöld folyondár sűrűén betakar, helylyel-közben rést hagyva, hol a napsugarak kíváncsian kandikálnak be s megvilá­gítják a romok belsejét., mit durva bozót s paréj hónalj-magas­ságig nőtt be. Órákig elbolyongtam legényemmel s puskámmal vállamon e vidéken, de vadászatra nem is gondoltam. A vadászat ez időben különben úgy is szigorúan meg volt tiltva, s egy lövés — mint vészjel — a közel fekvő erődöket föllármázta volna, azonkívül — mint Csáky miniszter a német nyelvre vonatkozó ukázával, — egyszerre csak meg fogják lepni a bámuló publikumot, s melyben meg lesz parancsolva, hogy ezentúl a lelkészek stóla-költségjegyzékét a megyei kir. építészmérnökük fogják „c o 11 a u d i r o z n i“, vagy, mint mostani magyarsággal mondják: „helyesbíteni.“ Az egri kir. építészmérnöki hiva­tal már be is osztotta a munkát a személyzet közt. Keleti Izsó, derék fiatal barátunk, mint izraelita hitfelekezetű, tehát teljesen érdektelen és pártatlan tisztviselő, a katholikus és református „s t ó 1 a-e x p e n s-n ó t á k a t“ fogja k o 11 a u d i r o z n i. Reméljük, hogy mint szakértő, különösen az „esketési stóladijakra“ fogja legfőbb figyelmét fordítani, s a fiatal párok stóláját keresztülhúzza, mig ellenben, ha gazdag vén csoroszlya fog magának fiatal férjet, vagy kiaszott, kiélt aggle­gény csip el magának fiatal feleséget, — a stólát megtrip- lázza.— A rabbinusok stóla-árjegyzékét nem lesz szükség col- laudirozni, mert azok a stóla iránt előre megegyeznek hit feleik­kel, s a collaudirozásért járó honoráriumot inkább maguk vágják zsebre. — A b ú t e 1 k i uazarénus püspök s t ó 1 a-ár- jegyzékeinek „helyesbítését.“ azonban a hivatal-chef a maga számára tartotta fon. A" f y. J ogász-tánczestély. Eger, 1889. jan. 12. A főuteza ünnepélyes csendjét meg-megzavaró fogatok dü­börgése, az ó-kaszinó fényesen kivilágított s apró zászlócskákkal diszitett. kapuzata előtt bámészkodó nagyszámú kiváncsi néptö­meg — mely mohón lesi, amint egy-egy batár a kapu alatt megáll, a belőle kirepülőket, — tudatta, hogy tánczmulatság van a ka­szinóban. A jogakademia polgárainak egy része által az állandó szín­ház javára, az ó-kaszinó nagy-termében rendezett zártkörű tánczestélye (kränzchen) tartatott meg. Esti 9 óra lehetett. A főuteza alsó része felől nyitott kocsi robogott elő. A pom­pás két ló fényes szerszámmal, ügetés közben közben a aczéllán- ezokat. rázva, bizonyos elegantiát árult el. A kocsiból, melynek ajta­ját. e közben a gyorsan ott termett rendezőség egyik tagja föl­nyitotta. gyönyörű égszínkék toiletteben, mely még jobban kitün­tette arcza üdeségét. és bájos alakját, egy kedves kis szőke an­gyal repült, ki mamájával. meg bizonyos szomorú hangulat fogott el. mint a minőt az ember temetőben érez. De nem is csuda, mert a merre tekintünk, minden pontja e vidéknek szomorú nevezetességgel bir. lm’ itt van egy jókarban tartott sirdomb egyszerű fake­reszttel: pár lépésnyire tőle egy kiszáradt forrás medre. 188. * égető szomjtól kinoztatva öt katona visszamaradt a csapattól ku­lacsaikat megtöltendők. Éppen meríteni akartak, midőn leshelyük­ből orozva rájuk rohantak a bestiák s lemészárolják őket. Közöt­tük volt egy tiszti szolga is, ki pár lépésnyire futásnak indult, de nem tudott tovább, mert meredek sziklafalak zárták el útját, s nehogy kegyetlen halállal végezzék ki, szivén lőtte magát. A lövésre J . . . . erődből a mieink lesiettek, de már késő volt, csak megcsonkított hullákat találtak. Ott. egy főhadnagynak van szép sírkő emelve. J . . . erőd felé néz, hol hősiesen küzdve esett el. Arczképe a sírkő egy fül­kéjébe üveg keretbe van fölfüggesztve. Mindjárt megösmertem, hasonlított nagyon fivérére, ki szintén főhadnagy volt s velem az y . . . ezredben szolgált; úgy hiszem, hogy ikrek voltak, özvegy anyjuknak egyedüli támaszai s reményei. De ezt ugyanezen had­járat fáradalmai ölték meg. Herczegovina fővárosában, Mustárban typhusba esett s meghalt. „Hát a szegény özvegy, a mikor csak ráér, Bnzgón imádkozik két kedves fiáér’ Várja őket s boldog . . De térjünk vissza C ... be. Az említett januáriusi napon az idő hirtelen megváltozott. Három fok hidegből üt fok meleg lett. Megjegyzendő, hogy már november óta mély hó födte az egész vidéket le Knezlacsig. A pázna, vucsizub, az orient, a montenegrói loveen s a nagy kiterjedésű dragalj fensikság vastag fehér lepellel voltak beborítva, csak a hegyszakadékok s a me­redek sziklafalak tűntek fel messziről, mint fekete foltok. A tenger felől nagy erővel s bömbüléssel kergette a Sirocco *

Next

/
Oldalképek
Tartalom