Eger - hetilap, 1889

1889-01-15 / 3. szám

20

Aha! ez lesz a mai est királynője. Egy pillanat, s örömtől sugárzó arczczal s dagadó kebellel ugrottam utánuk. Egy négyes, egy csárdás vagy legalább egy újra ettől az angyali kis teremtéstől, azoktól a beszédes kis rózsaajkaktól, fölér a hét boldogság valamennyiével. De eltűnt. Mit volt mit tenni: megbámultam az egészen újonnan készült, kék és rózsaszín drapériákkal pompásan díszített lépesöházat, majd beléptem a csillárok által fényesen kivilágított terembe. Az elegáns, szemen-szedett, válogatott hölgy- közönség, mely már ekkor a teremben honolt, az egyszerű kis kränzchent valóságos bállá alakította át.

E közben rázendítitek a Balogh Gáborr talpalá való csárdásai. Mindenki tolongott a czigány elé. És épen azon törtem reported fejemet, (mert minden bálnak meg minden referádáuak a legszebb hölgy a kiinduló pontja,) hogy melyik lesz ennyi szépség közül az est királynője, mikor egy, a táuczolők tömkelegéből felém közelitő hajoló szőkeség vonta magára figyelmemet, föltűnően szép ízléssel és csínnal kiállított rózsaszínű toiletteben, amint táu- czosával együtt a czimbalmos elé törekedtek.

Ezt bizonyosan Margitnak hívják, mert ilyen szépek csak a Margitok lehetnek, — gondoltam magamban — miközben nem győztem eléggé csodálkozni sugár karcsú termetéhez illő méltóságteljes tánczában. Ilyennek képzelhették a régi görögök és rómaiak Terpsichorét, a táncz istennőjét.

Tévedtem.

Az ám! de hol is van csak az annyira istenített, aranyos Dianna kecses alakja ? Ott tánczol a prímás előtt, annyi bájjal, annyi kéjjel, hogy még Gábornak is megakad a szeme rajta s kiejti a vonót kezéből. Amint látszik, tánczosa is nagyon szeretné, ha ragyogó szép szemei rejtélyes mélyéből olvashatná ki jövő sorsát, de ezeket a szendeség megfoghatlan nemével süti le s igy csak a rózsaszín derék által félig fedett vakító fehér vállukról kinyúló alabastrom nyakon nyugvó pikáns arczon legeltetve éhes szemeit, gondol a menyországra. ... 0 volna tehát az estély királynője? . . . Ő, itt még nem állapodunk meg.

Apropos! kezdődik az első tour. Valzer. Ennek észbontó forgataga elől azonban jó lesz lehuzódni a karzat alá, s innen gyönyörködni az elsuhanó párok tánczkeve szülte lihegésében. Es ime az ajtó drapériái között egy szőke jelenség röppen újra a terembe, egy Psyche, angyali szárnyakkal, egy modern apocalipsis, telve vágygyal és szerelemmel. Ruhája hasonló a derült ég kék színéhez, szemeinek vakító fénye a napéval vetekedik, hattyú- fehér nyakát irigylésre méltó kék szalagocska öleli körül.

a nehéz felhőket, melyek a krivossai hegyeken lehűlve villám és dörgés kíséretében szórták tartalmukat. Kaszárnyánk reszketett minden izében s vas ablak-táblái csak úgy morogtak. Sötét este lett.

A katonák egyrésze már ágyban volt, más része baka szokás szerint, csoportokat képezve mesélgetett.

Engem harmadrnagammal ezredes urunk hitt meg theára.

— Már régen nem volt ily czudar időnk — szól az ezredes, Virginiáját igazgatva, mely sehogy sem akart égni.

— Czudar idő van itt mindig, jegyzi meg öreg L . . . kapitányunk, ki köszvényes lába miatt sokszor nyugdíjba menetellel fenyegetődzött, de némelyek bosszúságára csak a fenyegetőd- zésnél maradt.

— Nekem pedig érdekes — vágám közbe tboámat szörpölve, mert nem minden halandónak vau annyi szerencséje, mint nekünk: télben a magas hegyek között, a tenger közelében ily égi háborút szemlélni.

— Köszönjük doktorkám, kezdi az adjutáns, de önt sem véve ki, mi mindnyájan szívesebben tölteuök estéinket Pesten a Koronában vagy a Nemzeti színházban, mint itt e csúnya országban, hol a természet is oly vad, mint lakói s elhiheti, hogy egy kényelmes szobában, a kandalló nyájas melegénél e nagyszerű természeti tüneményt nagyobb élvezetnek tartanám .... olvasni, mint fejünk fölött tudni, nemde kapitány?

A kapitány bólintólag intett fejével csibukjából hatalmas fellegeket fújva, midőn egyszerre egy iszonyú robbanás mindnyájunkat fölzavart helyünkből, mintha közvetlen mellettünk ütött volna be a menykő, aztán zuhogott az eső, üvöltött a szél, bömbölt az ég, villám villámot ért, a társalgás megakadt s mindnyájan vártuk, hogy valami borzasztó történhetett.

De elmúlt vagy öt perez, nem jött senki s mi ismét helyet foglaltunk.

— Szegény bakák, kezdi az ezredes, bizony nehéz szolgáEnnél már szebb az angyalok között sem akad.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok között kerestem a legszebbet, mikor egyszer csak karon kap a „koma“ magával vonszolva a terem közepére, folyton keresve kutatva éles szemeivel, hogy hát mondjam én meg neki, ki az a szép teremtés abban a fehér illuzion-ruhában, a ki ott sétál harraadmagával, és mutassam én be neki, mert az a leggyönyörűbb termetű kis leány az egész mulatságon.

Bemutattam. Örömében ott hagyott a faképnél. Elvégre is be kellett látnom hogy mások fognak rávezetni kutatásom tárgyára.

A mintegy félóráig tartott tour után egy sarokba vonultam vissza pihenés végett, s ime kit látnak szemeim, ismét egy szőke angyalt, fehér ruhában, mely oly jól állott halvány arczá- hoz és szenvedélyteljes ábrándos szemeihez; ki nem tartozott ugyan azok közé a rideg teremtések közé, kik egy darab követ hordanak keblükben szív helyett, s kik az ifjúság holló rózsaszínű útját minden felhevülésre képtelen idegekkel futják be mintha szobrok volnának, s ki mégis legőszintébb bókjaimra, legolvadékonyabb szerelmes pislantásaimra rendesen egy mosolylyal felelt, mely alig volt melegebb egy észak-sarki napsugárnál.

De még itt sem állapodhattam meg, mikor azt a fehér ruhát megpillantottam, amelyik a legyegyszerűbb volt az egész teremben, de a legizlésesebb, melyre csak nehány szál, de jellemző világ volt tűzve, kerülve iniuden feltűnést; csakhogy ennek bájos tulajdonosa barna volt, részegítő mosolylyal elbűvölő rózsaeper ajakén, — angyali jó lelke mélységéből fellángoló harmatos bogár szemekkel, melyeknél szebbet már a teremtő sem alkothat

.............

U

toljára is abban hagytam a további kutatást, szép olvasó nőimre bizva már most találják ki, melyik volt ezek közül csakugyan az estély királynője.

Könnyebbség okáért följegyeztem a négyeseket lejtett mintegy 36—40 párból álló colonneok szép hölgy-koszorújának névsorát is, melyben ott láttuk:

Buzáth Lajosné, Deésy Anna, Eötvös Róza, Erdélyi Gizella és Marianna, Frantz Etelka, Fridély Ödönné, Fülöp Auna és Piroska, Gáspárdy Anna és Celeszta, Graefl Marianna (Poroszló), Gröber Anna és Irén, Halasy Margit, Hosszufalussy Irma, (Vatta), Hunyor Sándorné, Hunyor Anna és Margit, Ivády Margit (Ivád) Jekelfalussy Etel és Ilona, Kolossy Gusztávné. Kolossy Margit (Homok-Terenne), Kovách Kálmánná, Lipovnitzky írónké (Heves), Matékovics Mórné, Matékovits Irénke, Mészáros Kornélia, Pamlényi Klára, Pátz Szidike, Scheidl Lully, (Hatvan),

latjuk van, különösen az őrtanyákon, a hegyek tetején érheti őket baj ily időben.

— Mindenütt villámhárítók vannak, jegyzém meg.

— Igaza van doktor, csakhogy tudhatná, hogy a villám a tudós urak számitgatásai daczára néha oda is szokott becsapni, hová nem volna szabad, mint Jaukov-verhen, Grkovaczon stb., de meg a villámon kívül a vihartól is tarthatni.

Most fejünk fölött zörej keletkezett, aztán mintha lépcsőkön járnának-kelnéuek s a folyosón futkosnának.

E különös mozgalom okát megtudandó, az ajtó felé indulok, midőn kopogtatnak. „Szabad“ kiáltja ezredesünk, mire egy főhadnagy lépett be.

Kaucsukköpöuyegéről csatornácskák módjára csurgóit a viz, s csakhamar egész tócsát képezett a szobában. Haja lucskos, fekete bajsza, mely különben mindig nagy gonddal lön ápolva, most lekonyult az esőtől, arcza sápadt s egy kissé felindult, de határozott s szilárd hangon jelenti, hogy nyűgöt felől vészlövéseket hallott s úgy hiszi, hogy a nyugoti őrtanya meg van támadva, ő e miatt saját félszázadának riadót veretett s most várja az ezredes ur további parancsait.

Mindnyájan gépiesen nyúltunk kardunk után, csak az ezredes maradt nyugodtan.

Nem hiszem, — kezdé szelíden, hogy ily förtelmes időben valaki megtámadhatna, mert midőn az égiek ily módon harczolnak, akkor nem mozdul biztos helyéből sem ember sem állat. Különben köszönöm jelentését főhadnagy ur, folytató, az én nézetem szerint inkább valami nagy szerencsétlenség történhetett s ezután kell néznünk; kívánom tehát, hogy azonnal induljon el egy erős őrjárat azon irány felé, honnan a vészlövések jöttek, s nekem hirt hozzon; ön pedig ezredorvos ur — végzé hozzám fordulva, készüljön fel, hátha szükség lesz reá.

En csakhamar rendben voltam embereimmel. Ezalatt folyto-