Eger - hetilap, 1889
1889-04-09 / 15. szám
15-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. Április 9-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr, Félévre . . 3 50 Negyed évre. 1 n 30 » Egy hónapra* 45 Egyes szám — n 12 n Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy peiit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféje ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Felhívás előfizetésre. Azon t. ügybarátainkat, kiknek előfizetésük márcz. hó végével lejárt, tisztelettel kérjük előfizetésük idejekorán való megújítására, nehogy lapunk elküldése fünnakadást szenvedjen. Egész évre Előfizetési föltételek: 5 frt. Félévre . 2 „ 50 kr Évnegyedre . I » 30 » Egy hóra . — „ 45 „ mgT* Küzs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden üt előfizető után egy tiszteletpéldán) nyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. A véderö-törvényjavaslat. A képviselőház többsége által nemrég megszavazott véderőtörvényjavaslat ez időszerűit a főrendiház előtt fekszik tárgyalás végett. Legelőbb azonban a főrendiház úgynevezett, hármas bizottsága tárgyalta azt, f. hó 5-éli tartott ülésében, mely alkalommal ez egyetlen ülésben úgy általánosságban mint részleteiben letárgyalta s elfogadta azt úgy, hogy az ma már a főrendiház plénuma előtt kerül tárgyalás alá. A hármas bizottságban a véderő-törvényjavaslat két mo- mentózus beszédet idézett fel; az egyiket dr. Samassa József egri érsek, a másikat pedig Andrássy Gyula gróf mondotta. Mindkét beszéd a parlamenti szónoklat remekeinek magaslatán áll, s mindkettő nagy, országos jelentőségű e rendkívül fontos kérdésben. Dr. Samassa József egri érsek beszédét, mely bennünket helyi viszonyainknál fogva is kiválóbban érdekel, ezennel egész terjedelmében közöljük: „Megtámadott egészségem kevés reményt nyújt nekem arra, hogy azon álláspontot, melyet a törvényjavaslattal szemben elfoglalok s ebből kifolyólag szavazatomat, a nyilvános ülésben indokolhassam. Kérnem kell, hogy azt itt fellessem. Igen rövid leszek. A monarchia véderejéuek fokozását czélzó törvényjavaslat szerintem a jelenleg uralkodó európai népjog szükségszerű ko- rollariumaként áll előttünk. A nemzetek társadalmában a rend ugyanis, a jognak érvényt szerző szervezett hatalom hiányában, csak az egyensúly rendszere által tartható fel, melyből azon lehetetlenség keletkezik, hogy ezen egyensúlyt elismerni nem akaró bármily hatalom felsőbb- sége a másoké föle kereskedhessek. Kell tehát az erők és befolyások bizonyos egyensúlyának a népek közt létezni. Van azonban az egyensúlynak egy rendszere, melynek alapjait feltaláljuk Sully azon nagy tervében, mely szerint IV. Henrik végnapjaiban megkisérlék Európa újjáalakítását a vallásháborúk hosszú anarchiája után, de a melyet sem a társadalmi jog elvei, sem a politikai tapasztalás nem igazolnak ; mert azon elmélet szolgál alapjául, hogy a szuronyerdőkkel rendelkező s az érdek alapján szövetkezett nagy hatalmak akaratának mindenütt hódolni kell. Igaz, az erő és az állami Individualismus politikájának ezen uralma alatt rövid időre béke és nyugalomra tehetnek szert az államok, de ezen béke mindig veszélyeztetett, és ezen nyugalom soha sem tartós. Mert oly elmélet, mely kizárólag az erők és érdekek egyensúlyán alapul, nem nyújtott soha biztosítékot a béke s jog számára. Ugyanazon okok, melyek azt létrehozták, annak lerontására is hatnak. A mesterséges egyensúly minden kombinácziója, melyekben a modern Európa oly régen ringatja magát, egy nagy hibában szenved, t. i. minden védőjében ellenségére talál. Ugyanazon bizalmatlanság és féltékenység, mely a hatalmakat arra készti, hogy az egyensúly megőrzésére erejüket egyesítsék, egyúttal arra bírja őket, hogy saját hasznuk szempontjából szüntelenül megsemmisítésért. munkálkodjanak. Mind együtt véve sérthetetlenségét jelentik ki, de elkülönítve mindegyik saját érdekében azon van, hogy azt lerontsa. Különben is ilynemű egyensúly fenmara- dása föltételezné a mozdulatlanságot, a mi lehetetlenség. A keletkező szövetségekben mindenki csak saját érdekét tartja szem előtt s ez által vezetteti magát, és ha ezen érdek gyakran az erőseknek, kik másokat fenyegetnek, a mérséklést tűzi ki irányul, ugyanazon érdek csak nagyon ritkán tanácsolja • a kompenzáczió tárgyául kiszemelt gyengék gyámolitását, a kik ép úgy, mint a legyőzöttek is azon ellensúlyokat, szolgáltatják mindig, melyekre az erők mérlegelésénél szükség van; a művelet mindig az erősek, ügyesek és dicsvágyók előnyére és hasznára válik. Poroszország felsőbbsége, fölülemelkedése, e rendszernek logikai következménye: ellensúlyként szolgált azon időig, a mikor elég erősnek érezte magát arra, hogy a mérleg-serpenyőt lenyomja és felbillentse a mérleget. Ezen elméleten nyugvó egyensúly tehát nem képezi a rend elvét és nem nyújtja a béke és jog biztosítékát. A kortársak annyira érzik azt, hogy azon mértékben, a mint az egyensúly jelentősége gyakorlatilag felismerhetőbbé válik és érvényesül, mindinkább fegyverkeznek. Mihelyt az egyik állam szaporítja seregét, a többiek rögtön szaporítják a magukét., úgy, hogy Európa a naponta növekedő katonai uralomnak súlya alatt már a közös romlásnak szélén áll. Es ezen mindnyájoknak mindnyájok iránt táplált bizalmatlanságát békének nevezik. Én ugyan hiszem, í” hogy ezen ma uralkodó nemzetközi jog saját elvének túlzásai következtében vész el. Ez egyedüli, de egyszersmind kielégítő szankcziója, mert vég- zetszerü és kikerülhetetlen. Azonban inig Európa el hiteti magával s e hitében megnyugszik, hogy a legerősebbek a legbölcsebbek is; mig azon nézetet vallja, hogy nem létezik más igazság, mint azon hatalmak akarata, kik a legjobb szerkezetű ágyuk minél nagyobb száma fölött rendelkeznek; mig eme tisztán utilitarisztikus egyensúlyt az erők természetes egyensúlya föl nem vallja, hogy a feltétlen tiszteletet igénylő jog követelményei az igazság kívánalmaival egyesüljenek, a mi nélkül az egyensúly elve a helyett, hogy a békét megőrizné, csak ürügyül fog szolgálni háborúra: mindnyájunkra nézve parancsolt szükség, előállitani és megteremteni mindazon feltételeket és eszközöket, melyek a monarchia biztonságát, nagyhatalmi állását, méltóságát, súlyát, tekintélyét fen tartják és emelik.
