Eger - hetilap, 1889
1889-04-09 / 15. szám
118 És mivel a törvényjavaslat ezen feltételek és eszközök biztosítását czélozza, én azt, tekintettel a nemzetközi helyzetre, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom azon kijelentéssel, hogy észrevételeimet az illető szakaszoknál megteendőm. Lehet, másokat még súlyosabb érvek és indokok vezettek hasonló elhatározásra. Do legyen bármiként, kettő bizonyos: az egyik azon örvendetes hazafias tény, hogy az országban nincs senki, a ki a monarchia véderejének azon fokig terjedő emelését és tökéletesítését nem kívánná, sőt nem sürgetné, a mint azt a trón és monarchia érdekei megkövetelik, s a ki annak megvalósításához a szükséges anyagi eszközöket,, bármily terhesek is azok, meg ne adná. E tényt — azt hiszem — még azon komolyabb bonyodalmakká válhatott tüntetések sem homályosithatják el, melyek e javaslatnak alsóházi tárgyalása alatt felköltötték aggodalmunkat, de a melyekre nézve, azt tartom, hogy azokat az előrelátóbb s meggondoltabb magaviselet úgy a törvényjavaslat előkészítésénél, mint annak tárgyalásánál megelőzhette volna; s melyek egyáltalán nem szolgálhatnak bátorításul arra, hogy az ország ügyeinek vezetése és kezelésénél hasonló hibák és tévedések ismétlődhessenek. És bizonyos még az, hogy e nemzet izgalmasabb napjaiban sem feledkezett meg ama hódolatról, melylyel valamennyien tartozunk azon fejedelemnek, ki ma sz. István trónján ül. É nemzet szereti királyát, mint szereti alkotmányát és nemzeti inviduali- tásának palládiumát: nyelvét. S Magyarorszag királya bírni fogja népének szeretetét mindaddig, mig e nép hálával megőrzi lelkében azon számos kötelességének tudatát, melyekkel dicső királyának tartozik. S én nem kívánhatok neki nagyobb áldást, minthogy uralkodjék e nemzet szivében mindenha, s hogy e nemzet annyi bizalommal viseltessék kormánya iránt, mint a mennyi hűséggel és odaadással ragaszkodik felséges személyéhez. A mennyei birodalom. Ürge Ignácz atya, khinai hithirdető hazánkfia, ki, tudvalevőleg, missiója érdekében, a múlt hét óta városunkban tartózkodik, — mint az e lapok utján eleve is hirdetve volt, — a múlt szerdán, f. hó 3-án, az esti órákban, a törzskaszinó nagytermében, melyet ez egyesület választmánya szives készséggel engedett át számára, — a müveit egri közönség részére felolvasást tartott China geográfiái, klimatikus, társadalmi, politikai, s vallás-erkölcsi állapotairól. Beléptidij nem volt, s ez annál helyesebb intézkedés volt, mert igy a szép számmal megjelent közönség, saját jó szántából, elég takaros összeget adott a kis khinai fiú: Petolo gyüjtő- tálczájára. A nagyérdekű felolvasás körülbelül 3/46 órakor vette kezdetét, s 8 óra tájban ért véget. A közönség mindvégig osztatlan figyelemmel kisérte az előadást, helyenkiut élénken megéljenezve a derék felolvasót. Még müveit társas köreink felötlő számban megjelent hölgyei is szokatlanul dicséretre méltó figyelmet tanúsítottak a felolvasás ■— s ennek különösen ama része iránt, mely a khinai nők társadalmi viszonyait ismertette, melyet azonban, különösen az ifjú hölgyek körül gavallérkodó gentry tagjai sehogy se birtak megállani talpra — vagy néha fejre esett megjegyzések nélkül. Maga a felolvasás legnagyobb részében ama tudományos értekezés keretében mozgott, melyet ft. Ürge Ignácz hittérítő atya a budapesti földrajzi társaság egyik ad hoc ülésében, díszes közönség előtt felolvasott, s mely közelebbről a nevezett társulat folyóiratában, a „Földrajzi közleményekében fog megjelenni. Daczára azonban e tudományos jellegének, a felolvasás mindvégig ébren tartotta, még a közönség laikus részének is figyelmét, mit főleg ama rögtönzött közbeszövéseknek, epizódoknak, s érdekesebbnél érdekesebb magyarázatoknak köszönhetni, melyekkel a t. felolvasó értekezésének egyes részleteit kisérte. Lapunk korlátolt tere nem engedi, hogy e becses felolvasást egész terjedelmében közöljük. A következőkben azonban (igyekezni fogunk annak tartalmát, főbb mozzanataiban, s rövid vázlatban visszaadni, kiegészítve közleményünket ama nem kevésbbé érdekes fölvilágositásokkal, melyeket a t. felolvasó, a jelenvoltakkal, a felolvasást megelőzőleg s követőleg folytatott társalgás közben, a hozzá intézett speciális kérdésekre szives készséggel adott. A khinaiak országának „Khina“ elnevezése, — úgymond a felolvasó — magok a khinaiak előtt alig ismeretes; amennyiben ők saját országukat „Thuu g-kue“-nak nevezik, ami magyarul „középső birodalmat“ jelent. Értekező aztán fejtegeti ez elnevezés valószínű okait. — Bár az angolok magoknak vindikálják, hogy ők a legelterjedettebb népek a föld kerekén, — tekintve azt, hogy a nagy angol birodalom sokféle polyglott népekből áll, — tagadhatlan, hogy népesség tekintetében a föld összes népei között a khinai áll első helyen, annál inkább, mert az egész khinai birodalom összes népességét, legnagyobb tömegében, egyetAz „EGER“ tárczája. Régi dal. (Uj kiadásban.) Ha minálunk most úgy volna, Mint volt régen, Elvonultan, panasztalan Élnénk szépen. Ha mitőlünk a szomszédok Még félnének, Dal se tudná, hogy milyen az Osztrák-német. Ha németet annyiszor nem Vertünk volna, Ez a világ barbároknak Nem csúfolna. Ha országunk határán nem Folyna Lajtlia, Közös hidat se verhettünk Volna rajta. Ha közös hid nem volna a Lajthán verve, Mi se volnánk az istentől Úgy megverve. Ha Mátyásnak palotája Diszes lenne, Legalább egy egerecske Laknék benne. Ha vagyonunk úgy volna, mint Adósságunk, Egy savanyu ábrázat se Volna nálunk. Ha nem volnánk beszorítva Adó-présbe, Tellenék még a zsebünkből Egy kevésre. Ha annak a sok adónak Volna haszna, Még az ember szívesebben Rászavazna. Ha legalább tolvajoktól Védve volnánk, Ha gyilkosok, ha rablók ne Törnének iánk. Ha nem volnánk rettegésben Nappal, éjjel, Küzdelemben minden perczben Uj veszélylyel. Ha legalább bízni tudnánk A jövőben, Hogy majd egyszer kárpótolnak Minket bőven. Ha betelnék millió „ha“ S ezer „volna“ : Bizony Isten! édes hazánk Boldog volna! Malcontentus.
