Eger - hetilap, 1888

1888-01-10 / 2. szám

13

zene- és énekkar Palaestrina Gounod, és más világhírű mesterek egyházi zenemüveit adta elő. Mise végeztével ő szentsége a „Te Deum“-ot intonálta, melyet 80,000 ájtatoskodó folytatott. Te Deum alatt Róma összes harangjai zúgtak, s az utczán álló néptömeg térdre borult. Ezután a pápa áldást adott. Megtört alakja' félegyenesedéit, arcza átszellemült és ég felé emelt tekintettel, kiterjesztett karokkal mondta el az áldás igéit: „Benedicat vos om- nipotens Deus!“ — mire a térdelő gyülekezet zokogásban tört ki a meghatottságtól. . .

A 80,000 ember kivonulása a bazilikából közel három órát vett igénybe, és délután 4 óra lett, mire a néptömeg a templomtérről eloszlott. Este fényözönben úszott az örök város. A Qui- rinál. s az állami épületek kivételével, majd minden ház ki volt világítva. — E nap emléke — Írja egri tudósítónk — feledhet- lenül lesz bevésve lelkünk mélyébe örökre, mert ily megható, magasztos, égi ünnepben' nem minden halandónak adatott részt vehetni. Egyszerre feledve lőnek minden úti fáradalmaink, s kiállott szenvedéseink, melyet ezerszeresen kárpótolt az ünnep által nyújtott igazi égi boldogság — Mert bizony útközben sok baj és viszontagság ért bennünket, sőt itt Rómában sem kedvez az idő, mert a hideg esős éjjeleket fütetlen szobákban kell átdideregnünk. — Egyik tanügyi közgyűlésünk alkalmával nagy feltűnést keltett Luff ragon kaldeai püspök megjelenése, ki hogy a pápa arany- miséjén jelen lehessen, hatvan napig utazott hazájából Rómába gyalog, tevén, lovon, szekeren, vasúton, s útjában kétszer támadták meg a rablók.

— Sennyey Pál, báró, országbíró, a főrendiház elnöke, a magy. tud. akadémia igazgató tagja, politikai s társadalmi életünk egyik legkimagaslóbb férfla, pár heti szenvedés u'án. élete 64-ik évében f. é. jan. 3-án Budapesten elhunyt. Hült tetemeinek beszerelése, muzeum-köruti palotájában, a nagy hazafit s dúsgazdag magyar mágnást megillető pompával, f. hó 5-én, ment végbe, mely után hamvai zemplénmegyei Battyánba szállíttattak, hol f. hó fián ünnepies gyászszertartás mellett helyeztettek a családi sírboltban örök nyugalma helyére. Bold. Sennyey Pál báró elhunyta nemcsak hazaszerte, s a birodalomban, de a külföldön is közrészvétet keltett. Özvegyéhez számos részvét-távsürgöny érkezett király és királyné ő felségeiktől, József, és Albrecht főherczegek- töl. Koburg Lujza herczegnőtöl stb.

— Dr. Samassa József egri érsek ő exja, néh. báró Sennyey Pál elhunyta alkalmából, a boldogult özvegyéhez a következő részvétsürgönyt intézte: „Mélyen megilletődve veszem e pillanatban a haza nagy fia elhunyténak hírét, s lelkemben átérzem Excellentiád mérhetlen fájdalmát. Enyhítse azt a jó isten kegyelme és adjon szivének erőt a tudat, hogy az egész nemzet érzi a veszteség súlyát, és az ország jobbjai bánatos lélekkel osztják Excellentiád nagy kevesvét. Samassa érsek.“

nak segítség nélkül maradt török őrségei jun. közepe táján feladták magokat.

E váracsok megvétele után a Szolnokon jun 25-én tartott hadi tanács elhatározta, hogy Eger szorosabban táboroltassék körül, s e hadi műveletre Doria János őrgróf alezredes vezérlete alatt Caraffa Antal tábornok hadserege lön kirendelve, mely eddig is ott táborozott. Ehhez küldetett még Koháry István tábornok vezérlete alatt 2000 magyar, s egyszersmind oda rendeltetett a putnoki ésajnácskői várak őrsége is, melyhez még Ötszáz dragonyos és ugyanannyi muskotéros járult, kiket Károly lothringeni herczeg seregéből később küldtek oda.

E csapatok képezték a megszálló sereget, és pedig a következő elhelyezéssel: a németek, Dória vezérlete alatt, az Eger folyó két partján, s a hegyeken foglaltak helyet; a magyarok a Koháry vezérlete alatt a hatvani kapu előtt, a Kerecsend és Egerszalók felé eső halmokon táboroztak; végre a városnak Felnémet felől való részét Gombos István putnoki, és Vécsey Sándor hajuácsköi várnagyok zárták körül csapataikkal.

Minthogy a magyarok, természetűknél fogva alkalmasabbak a nyílt és támadó csatára, mint a várak körültáborolására, Dória János, Caraffa meghagyása folytán, a megszállott város előtt sánczokat hányatott, hogy ezzel a magyarokat foglalkoztassa, s a várbeliek kitöréseit megakadályozza. És mivel a mieink nem ostrommal, hanem kiéheztetéssel akarták a várat bevenni, midőn a gabona érni kezdett, Dória János azt Egertől egy mértföldnyi távolságra minden irányban felgyujtatta, nehogy azt az egri törökök élelmökre fordíthassák.

Mekkora volt az Egeid ostromló seregek, — s hány főre ru— Az egri törzskaszinó tisztikara. Az egri törzskaszinó tisztikarára az alapszabályok értelmében megejtett szavazások eredménye a múlt csütörtökön, f. hó 6-án tartott közgyűlésen hir- dettetett ki. Beadatott összesen 128 szavazati iv; ebből 2, szabályellenes kiállítása miatt, elvettetett, s e szerint 126 szavazati iv érvényesült. Megválasztattak: igazgatókul Kas zap Bertalan, 89, Petr av ich Bertalan 88, Szüli ányi János 71 szavazattal. Jegyzékül: Fülöp Zoltán, dr. Kánitz Gyula, ifj. Simonyi Károly. Könyvtárbizottsági tagokul: dr. Kolin Jágó, Szabó Ignácz, Szolcsányi Gyula. Pénztárosnak: Eötvös József, számvevőnek: Kovács József; könyvtárosnak : Bánhidy Gyula. Ügyésznek: dr. Pásztor Bertalan. Választmányi tagoknak (szótöbbségi sorrendben) : id. Simonyi Károly, dr. Danilovich Pál, Imre Miklós, Gás- párdy Géza, Babócsay Sándor, Babies Béla, dr. Brünauer Ambró, Vavi-ik Endre, Horváth József, Petravich Ferencz, Ury József, Martonffy László, Luga László, Berkó Aladár, Völgyi Lajos, Fischer Soma, Mednyánszky Sándor, dr. Schwartz Dávid, Simá- czius Gusztáv. — Hunyor Sándor, dr. Schönberger Soma és Po- lereczky Gyula egyenlő szavazatokat kapván, sorshúzás utján Po- lerezky Gyula lett megválasztott vál. tagnak közgyülésileg kijelentve. Közgyűlés után az uj tisztikar azonnal megtartotta első alakuló választm. ülését, melyen az igazgatók közöl gazdasági felügyelőnek Petravich Bertalan igazgató választatott meg, ki e fontos tisztet már több éven át annyi buzgalommal viselte.

— Tisza Kálmán miniszterelnököt Vilmos német császár az uj év alkalmából a vörös sas rend nagy keresztjével ajándékozta meg. E porosz rendje] egyike a kiváltságosabb kitüntetéseknek, melyekkel a német uralkodó csak rendkívüli szolgálatokat s érdemeket szokott jutalmazni.

— Tiszti kinevezések. A cs. és kir. közös hadseregnél f. é. jan. 1-én történt előléptetések alkalmával az egri müveit fiatalság köréből — a múlt számunkban említett Majzik Viktoron kivül — kineveztettek: dr. Samassa Tivadar, tart. huszár hadnagy- gyá, és Hanák Gyula tart. gyaloghaduagygyá.

— Hymen. Díszes esküvő volt a m. é. decz. 29-én, Tisza-Füreden. Ekkor vezette oltárhoz dr. Bart ha Béla, az eperjesi jogakademia tanára, Lipcsey Margit kisasszonyt, Lipcsey József tiszafüredi nagybirtokos és neje: Lipcsey Mária úrnő kiváló műveltségű s szeretetremeltó leánykáját. Az esketést, a reform, egyházi szertartás szerint, Bán Zsigmond ottani lelkész teljesítette. Násznagyok voltak: Lipcsey Tamás, Hevesmegye tiszafüredi járás föszolgabirája, és Lipcsey Péter, egri kir. közjegyző; nyoszolyó asszonyok: Lipcsey Tamásié szül. Beniczky Gábriella és Lipcsey Péter né szül. Hoffmann Melanie úrnők. Nyoszolyólányok: B a r t h a Lenke, Lipcsey Lidiké, Mariska és Ilonka kisasszonyok.

— Az egri keresztény iparos-kör folyó év jan. 1-ső napján

gott a várőrség száma ? — biztos adatok hiányában pontosan meghatározni igen bajos. Mindazáltal a hézagos adatok nyomán, hozzávetőleg a megszálló hadak számát összesen 8—10 ezerre tehetni. — A várbeliek két felekezetből állottak. Egyik csoportjukat képezték a katonák, kik a tulajdonképeni várőrséget (prae- sidium) képezték; mig a másik felekezet a városi lakosokból — pagani, oppidani állott, kik jelentékeny számmal voltak Egerben és pedig nemcsak renegátok, hanem valóságos eredeti muzulmánok is, kik a várőrségtől a feladási alkupontokban is külön vannak fölemlítve. Ezeknek számát mind összevéve, némelyek 40, — mások 20 ezerre teszik, mig vannak, akik az összes várőrséget 3—4000-re becsülik. A leghitelesebb irók adatai alapján, a vár feladása alkalmával Rüsten basa csak négyezer főnyi vár- őrséggel vonult ki Eger várából. Bizonyos azonban, hogy a kapi- tuláczió előtt a várőrségnek jelentékenyen nagyobb számúnak kellett lenni, melyet azonban a megszállás alatt is tapasztalt szökések s a gyakori kirohanások alatt szenvedett erős veszteségek apasztottak le az említett csekély összegre.

Midőn a mieink Egret bekerítették, a törökök mindent meg- kisérlettek, hogy azt felszabadítsák vagy legalább oda az őrség számára eleséget szállítsanak, hogy az magát és a várat fentart- hassa. Különösen 1687-dik elején, midőn még nem is volt Eger körültáborolva, az eleség minden nemét összehalmozták volt a törökök Nagyváradra, hogy azt onnét Egerbe szállítsák; mert e vár és város már akkor annyira szűkölködött az élelemben, hogy az őrség fenyegetődzve üzenő a nagyváradi basának, hogy oda fogja a várat hagyni, ha nekik eleséget nem küld még mielőtt a vár szorosabban bekerittetnék. Minek következtében a basa háromszáz szekeret gabonával és mindennemű eleséggel megraka-