Eger - hetilap, 1888
1888-01-24 / 4. szám
pontos megtartását azon katonai rendszabálynak, hogy az illető ezredeknél, hol egy éves önkéntesek vannak, tekintet nélkül ezek számának kisebb vagy nagyobb voltára, — tisztképző iskolák minden évben tartassanak; vagy ha ez épenséggel kivihetetlen, az illető ezredek gondoskodjanak arról, hogy egy éves önkénteseik, anyagi meg terhel te té- sök, szóval minden költség nélkül, habár más ezredek- nél is, tisztképző tanfolyamot hallgathassanak s tiszti vizsgálatot tehessenek. Mert e részben eddig- elé bizony sok visszaélés történt, amennyiben oly ezredeknél, hol csak egy-két egy éves önkéntes volt, ezek kedvéért a tiszt, urak épen nem tartottak tisztképző tanfolyamot. Az ilyen önkéntesek részint nem merték, részint nem akarták sürgetni a tiszti folyam fölállítását, örülve, ha egy év múlva a nem épen kellemetes „angyal-bőr“ (katonai mundér) viselésétől könnyebb szerrel szabadulhatnak. Az ilyen visszaélések pedig sem magyar ifjúságunknak, sem a közös hadseregnek nem válnak hasznára, aholott úgy is folytonos a panasz „képzett tisztek elégtelensége“ miatt, amely körülmény, főleg hirtelen bekövetkezhető háborúban, keservesen megboszulhatja magát. Nem eshetik alapos kifogás alá, katonai részről, s katonai szempontból ama rendszabály szándékolt életbeléptetése, hogy az egy éves önkéntes azt az évet kizárólag a katonai szolgálatnak szentelje, s ez alatt megkezdett polgári tanulmányait valamely tanintézetben ne folytathassa. Mert őszintén megvallva az igazat, józan Ítélettel alig lehet elképzelni, hogy egy ily ifjú egy év alatt alaposan és tisztességesen elkészülhessen a katona-tiszti vizsgára, melyre az ex professo katonai növendékek 3—4 évig katonai akadémiákon képeztetnek, — s a mellett még polgári, péld. jogi, orvosi, tanári, vagy pláne politechnikai tanulmányainak is pontosan megfelelhessen. Tapasztalásból tudjuk, hogy egy éves önkénteseinknek nagyon csekély százaléka felelt meg kielégítő sükerrel mind a két feladatának; a nagyobb rész csak az egyiknek teljes elhanyagolásával tett eleget a másiknak; — mig a legnagyobb rész a kétfelé szakadó sok mindenféle tanulmányoktól, s a tankönyvek halmazától előre megijedve, sem tiszti vizsgát nem tett, sem egyetemet, akadémiát nem frequentált, hanem tett katonai részről annyit, amennyit muszáj volt; az egyetemen, akadémián pedig legtöbbnyire úgy is aláírták az indexé t, akár járt, akár nem. De vannak ám kivételek, melyeket a törvényhozásnak nem lehet figyelmen kívül hagyni. Magunk is ismertünk derék ifjakat — még pedig nem egyet! — akik, mint államköltséges egy éves önkéntesek a kaszárnyában laktak, minden katonai szolgálatot s kaszárnyái nélkülözést együtt állottak ki a többiekkel, — s az év végén nemcsak a tiszti vizsgálatot, de polgári pályájuk állami vizsgálatait, sőt szigorlatait is kitűnő eredménnyel tették le. Az ilyen rendkívüli tehetségű s páratlan szorgalmú ifjak r a nézve egy évi veszteség nem ritkán életkérdés; s ezt a parlamentnek és kormánynak figyelmen kivül hagyni nem szabad, hanem okvetlenül szükséges köz- oktatásügyi utón akként intézkednie, hogy az ily ifjaknak, ha mint egy éves önkéntesek, katonai kötelezettségöknek pontosan megfeleltek, s a tiszti vizsgát legalább j ó eredménynyel letették, kivételesen megengedtessék, hogy az illető évben, mint egyetemi vagy akadémiai magántanulók tekintetvén, azon évfolyam tanulmányaiból a követelt vizsgálatokat vagy szigorlatokat letehessék. Ez méltán}ros és igazságos is. Javaslat a városi köz- és árva-vagyon kezelése ügyében. Csiky Attilla, városunk szorgalmas tiszti számvevője, a városi hatóság fölhívása folytán, a városi köz- és árvavagy ónnak jövőre nézve szakszerű kezelése tárgyában a városi hatóság elé közelebbről beterjesztette javaslatát, melyet hogy a javaslat esetleges tárgyalása alkalmából t. városi képviselőink eleve ismerhessenek, egész terjedelmében közlünk. A javaslat igy hangzik : T. városi tanács! Hivatkozva m. é. okt. hó 29-én 9300/87. sz. a. kelt végzésére, van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy a tulajdonképeni számvevői teendők, a közigazgatási tanács és árvaszék, mint közvagyon átvételére, kiutalványozására és elszámoltatására jogosított hatóság, összes pénzügyi műveleteivel any- nyira összefüggésben áll, hogy annak szakszerű szervezésétől függ a köz-, és az árvavagyonnak ellenőrzés alatti rendszeres kezeltetése, és elszámoltatása. Minden kétségen kivüli tény, hogy a közvagyon kezelése-, kiutalványozása-, és elszámoltatásáért, kizárólag azon hatóság felelős, ki a vagyonnal rendelkezik, és a felett jogot gyakorol; kívánatos tehát, hogy az e tárgyban teljesített intézkedések, a javadalmai összeirattak, hogy a létre jött egyesség értelmében, a vár további felszerelése s védelmi eszközeinek segélyforrássi biztosíttassanak. Régi szokás volt, az ily urbáriumok megújítása; de kellett ez, kivált Hevesmegyében, mely a mohácsi vész óta, a pártküzdelmek legexponáltabb vidéke, szomorúan rohamos változásokat szenvedett úgy gazdászati, mint népszám tekintetben. Különösen Eger városa hanyatlott nagy mértékben alá. „Felső-Tár- kány legfenségesebb kertjéből, márcsak almák juthatnak a várbelieknek“ — jegyzi fel egyik urbárium iródiákja. Uj vá r o s, Egernek egyik külvárosa (nevezzük igy), az összeírás szerint „egészen elhagyatott a zavaros idők folytán, csak egy jobbágyház ál!, s ezt most lakja Zóláthy György nemes.“ E külváros a mostani Hatvan II s III negyed egy részén keresendő. Zab ad hely (a mai Rózsa-utcza tájékán keresendő) szintén külváros, Var koch, Perényi hires várnagya idejében 11 sessiója pusztult el. A tulajdonképeni város, a forum, a mostani városház környéke 89 telkes lakost számlált csupán ez időben. Névsora ez: Egész telkesek: Horváth János, Pipo Péter, Krisztin Balázs, Kalmia Se- bestény. Féltelkesek: Szabó János, Sendoimur, Szabó Miklós, Szabó Mihály, Saffar Mihály, Földváry özvegye, Nyirő János, Nyirő Mátyás, Deák Balázs, Deák Demeter, Szabó György, Sá- rossy özvegye. Nagy Imre, Katycli Ferencz, Sziics György. Mészáros Mihály, Csiszár Péter, Borbél Gáspár, Csiszár Mihály, Custos Mátyás, Szeredes Péter, Zakarias, Literatus Mátyás, Kovács Jakab, Borbély Pál özvegye, Zalay özvegye, Kulcsár Imre, Borbély Kelemen, Czipóosztó László, Búcsús László, Literatus Pál, Zéky György, Szabó Bálint, Nagy Antal, Nagy Péter, Kánya Jakab, Paxy Barnabás, Czipóosztó Mihály, Sakman János, Literatus András, Lestár Tamás, Honos György, Literatus Miklós, Kohan Pál, Gokay Ambruzs, Literatus István, Nyerges Kelemen, Kalmár Jakab. — Egész telkesek, kik negyedet fizetnek: Literatus András, Zóláthy Boldizsár, Székely János, Borbély István, Csiszár János. Negyed-telkekeken lakók: Mészáros Ferencz, Torkos özvegye, Kovács János, Korcsolás István, Etwes Urbán, Etlives Miklós, Szigyártó Lénáid, Csiszár Benedek, Szi- gyártó Lőrincz, Szabó Antal, özvegye, Borbél Fábián, Csiszár György, Borbél Balázs, Csiszár Balázs, Lakatos Mátyás, Lakatos Tamás, Szigyártó György, Moren János, Nagy Boldizsár, Bodó Pál Kovács György, Kulcsár Tamás, Kádas György, Kis Illés Antal, Nagy Bálint, Hámos Simon, Kocs Márton, Gokoy Bálint, Varga István, Varga András, Nagy István, Bereczk özvegye. 01 as z-u t ez á b a'n egész telkesek: Varga Albert, Bathy Lőrincz, Varga István, Tót Ferencz, Kis Ferecz, Paizsgyártó Lőrincz, Kurthándy Balázs, Varró István özvgye. Féltelkesek: Wégh György, Nagy Vincze, Erős János özvegye, Myke Lőrincz, továbbá: Kethel Bálint, Bebek György özvegye, Balogh Benedek (ez volt itt a bíró), Pap Mátyás, Bus Mihály, Maróthy Péter, a káptalan jegyzője. Szabadhelyen, egész telkesek: Literatus Miklós (a ki itt bíró). Rosás Tamás, Zyn Ferencz, Szalay Pál, Szegedi Lőrincz, Dobos Mihály, Dobó Mátyás, Domien György, Nagy Benedek. Féltelkesek: Madó Ferencz, Arady Péter, Nagy István, Szom- saar István, Almady Ferencz, Szabocsy János, Csirke János, Csárda Demjén, Szakálas Bálint, Baranyay Pál özvegye. Szén t-M iklós utczában: Pethőcze András biró, Nagy Ambrus, Szekery Benedek, Soós Jakab, Fekete György, Kis János, Csősz Antal, Kamanczy Benedek, Zaar Benedek, Gyepes Sebestény, Thury Bálint, Balogh Imre, There György, Csiszár Mihály, Zolathy Lőrincz. A Barát-utcza lakói, mely Borsodmegyében feküdt, úgy a Harangozó-utcza, mely a custosé volt, valamint Czegléd, Szőllőske, Almagyar, Tihamér lakói nincsenek elsorolva. De ezek összeírása is emlegeti a „zavaros idők“ szomorú pusztításait. A kamarai küldött, G w t h a y Pété r pecsétjével ellátva, s vörös sárga zöld selyem zsinórral átfüzött becses okmány, mely az egri püspökség jövedelmei összeírását, az egyes községek jobbágyi tartozékai s egyéb szolgálmányaí részletes elsorolásával
