Eger - hetilap, 1888
1888-01-24 / 4. szám
28 törvényes korlátok, és óvatossági tekintetekből a számviteltani szabályoknak megfeleljenek. Az eddigi rendszer, a számviteli beavatkozást teljesen mellőzte, minek következtében az eredmény ismeretes. Hozzájárult ebhez azon körülmény is, hogy az árva-, és közmunka-pénzek kezelése pénztári ellenőrzés nélkül, egy egyénre mint pénzkezelőre bízatott. Miután azonban a vagyon-kezelés-, változás- és elszámoltatásért, az a felett rendelkező hatóság felelős, ezen hatóság érdekében áll, hogy árvaszéki és közigazgatási számvevőről gondoskodjék, mivel ilyenek, ez ideig Egervárosában nem voltak szervezve. A tisztelettel alólirott, és az alszámvevő kizárólag adószámvevőknek tekinthetők; s ha a közigazgatás egyéb ágazatában dolgoztak, azt szorgalmuk, és a város érdekei tekintetéből tették, ha tehát az adóügyet, a fenálló törvény és rendeletek szerint. kezelniök kell, azon munkálat hátránya nélkül egyéb teendőkkel nem terhelhetők, tehát a jelenlegi számvevők között a valódi számvevői teendők sehogysem oszthatók meg. (Folyt, köv.) — Dr. Samassa József érsekünk ő exja az egervidéki jótékony nőegylet által múlt 1887. év november havában saját árvaháza javára rendezett Katalin-tánczestélyre utólag 20 forintot felülfizetni kegyeskedett. — Müveit társas estélyeink már külön rovatot igényelnek lapunkban. Majdnem azt mondhatjuk, hogy divattá váltak városunkban, nemde hölgyeim ? Hiszen annyit beszéluek és írnak mindenféle divatról, miért ne szólhatnánk hát ezekről is, melyek már oly régiek, s annál mélyebben gyökerezők, mert csak titokban vallják magukat — divatnak, szokásnak vagy szükségletnek — a mint a körülmények kívánják. Méltó bizonysága e körülménynek a lefolyt hét, melyen ismét két igen kedélyes estélylyel lett, gazdagabb idei farsangunk. — Az egyik f. hó 16-án hétfőn folyt le Bubna Hermann úr, a helyben állomásozó 60-ik gyalogezred kiváló ezredese és vendégszerető müveit családja körében, melyet egyrészt a leereszkedő nyájasságú kedves házi-asszony: Bubna Hermáimé úrnő ő nagysága, másrészről különösen a házi kisasszony, a család éltető eleme, a szeretetreméltó Ella k. a. fá- radhatlan buzgalma hozott össze. A pompás fogásokból összeállított menü után kedélyes társalgással fűszerezve a legjobb hangulatban folyt a táncz éjfél utáni 3 óráig. Ott voltak: özv. Erdélyi Józsefné, és leányai: Gizella és Marianna, özv. Frantz Alajosné, Etelka és Piroska leányaival, Gáspárdy Gézáné sleányai: Anna és Coeleszta, és özv. Okolicsányi Ödönné úrnők. A másik pompásan sikerült estély szombaton, f. hó 21-én zajlott le városunk egyik kiváló és érdemes ügyvéde, Petra- vich Bertalan úr vendéglátó házában. „Zajlott.“ — mondom mert jókedv tekintetében ritkította párját. De hogy is ne lenne animo oly helyen, hol oly aranyos kedélyű, oly szellemes háziasszony és oly kedves házi kisasszony járnak elöl jó példával, mint Petravich Bei tálán né szül. Bokrányi Regina úrnő őnsga és szeretett leánya Irén ke k. a. ? De meg régi tapasztalt dolog már az, hogy jó előre elkészített dolog, vagy hát mint, itt, estély, sohasem sikerül úgy, a mint egy, a körülmények folytán fejlődött rögtönzet. S igy történt, hogy ez alkalommal is egyik meglepetésből a másikba estünk. Ily meglepetés volt (legalább reám nézve), hogy midőn mint egy délutáni kis összejövetelre hivatalos, mikor beléptem, tekintélyes számú díszes társaságot találtam együtt vig trécselés között. Aztán talán felesleges is mondanom, hogy itt sem hiányzott a fogásokban és toasztokban gazdag lucullusi lakoma; de mekkora volt meglepetésünk, midőn asztalok mellé telepedve, egyszerre a mellékszoba homályából czigányzene mélabus hangjai sírnak bele a vacsora ünnepélyes hangulatába, s ellőttünk áll Kálmán hetedmagával. Mindjárt, tudtam, hogy innen csak a világos reggel vet haza bennünket. Amint történt is, lévén reggel 8 óra, mikor az animo- szülte táuczban felhevült lelkek egy véghetetlenül kellemesen eltöltött éj kedves emlékeivel telve nyugodni tértek. A páratlan háziasszonyon és leányán Irén k. a.-nyon kiviíl ott, voltak: özv. Galambos Fülöpné, Jossika és Margit leányaival, Gröber Ferenczné, Anna és Berta leányaival és Gröber Irénkével, Gröber Józsefné. Sarolta leányával, (Puszta-Nyékről), Petravich Ilona és Szokolay Lajosné urhölgyek. . ... ő. — Álarczos bál. Az egervidéki jótékony nőegylet, mint már az előző években, úgy az idén is hagyományos szokás szerint saját árvaháza javára a farsang végén, húshagyó kedden, mely az idén febr. hó 14-ére esik, nagy álarczos és jelmez-bált rendez. E bál, mely ma már nem is annyira álarczos, mint inkább rendes, és majdnem elite-számba megy, mint utolsó a farsangon, igen népes szokott lenni és fölötte jól sikerül. S hogy a süker még teljesebb legyen, a tevékeny választmány az idén ismét rendez álarczos menetet, és a bált tombolával fogja egybekötni. A többiről annak idején hozunk értesítést. tartalmazza,, szerintem egyedül álló e tekintetben, mután a többi urbariális összeírások, különféle évekből, mind a „copia“ minőségével dicsekedhetnek. E tekintetben kivételt még az sem tesz, mely „az egri föegyház szent János könyve“ czim alatt, az egri egyházmegyei irodalmi-egylet által, az egri főkáptalan magán levéltárából van kiadva. E kiadvány tiszteletreméltósága mindenek felett áll. De koránsem emelhető a kifogástalannak mondható „monumeuták“ sorába. Sajnálattal kell konstatálnunk, hogy azok a XYI-ik század utolsó idejéből származó „copiák“, s nem is az első forrás után. Hogy a szó szoros értelmében vett káptalani mű volna e „Liber“, arról szó sem lehet. Nagyon valószinü, sőt bizonyosra vehető, hogy volt ily „liber“ a káptalan kebelében; kellett is lenni, mely az egyházi birtoklást s vagyon-összeirást tartalmazta, de az, szintén nagyon valószinü, hogy akkor pusztult el, midőn 1527-ben, a Bodóféle karczok idejében, a káptalan pecsétje is elveszett. E becses mű elveszvén, csak idővel kezdett a káptalan gondoskodni arról, hogy az pótoltassák. A 16-ik század végén tehát, az akkor érvényben volt összeírások másolatai össze- gyüjtettek, s a gyűjtemény lett az uj „Liber S. Joannis“. De miután azon időben, az egri egyház, s püspökség birtokai, az egri vár kapitányai által közvetlen kezeltettek, az ezen időkben történt urbariális összeírásokra se a káptalan, se a püspök, saját érdeke szempontjából megfelelő felügyeletet sem gyakorolhatott,, de ily összeírás, előttünk minő 7—8-féle is létezik, a „Liber“ részére, a gyűjtést s másolást eszközlö káptalani megbízott, a kiválasztást nem is tehette a kellő kritikával. így a püspöki javak azon összeírása, mely a „Liber“-ben van, bizonytalan copia; a kamarai levéltárban ugyanez két másolatban is szerepel; az egyik, későbbkori írással, mint 1542-ik évben írott jeleztetik; a másik, czimfeliratában 75-ik évben írottnak vallja magát, még pedig „Gábor püspök“ idejében. A levéltári regestráló, ezt az összeírást, regestrumában 1472-ik évi okmánynak jegyzi, a mire nézve semmi kétség sincs, hogy tévedés, annál is inkább, mert egy község szolgálmányai összeírásánál, az író, mellékjegyzékképen hivatkozik 1533-ik évre, hogy „akkor is igy volt.“ A másolat tehát 1533. év utáni időből származik, s ekként használtatott is; de hogy lényegében, eredetileg 1475-ben, mint a czim- irat mondja, történt ekként az összeírás, az abban foglalt nevek bizonyítják. Ezen, a Liberben közölt összeírással mindenben egyező Regestum czime ez: „Sequuntur proventus illarum possessio- num suprascriptarum per anni circulum et etiam quos ex pfatis possessionibus Rrnus Dns Gabriel, Dei et Apostolicae sedis gratia Epus ejusdem Ecclesiae Agriens., anno vcet septvagesimo sexto suis nobilibus et familiar, ad officialatus distribuit,“ etc. etc. Gábor püspök tudtommal 1470—76. években, Rangon Gábor volt. Az összeírásban szereplő nevek közül például K o r- mos Fülöp, Gyöngyös püspöki tisztje, a 15 század végén ösme- rős, mint az augustinianusok jótevője. De létezik 1577-ben, Nagy- wáti János kamarai biztos által felvett urbárium, mely, majdnem minden községre felemlíti, s névleg megnevezi, kinek tisztsége alá tartoznak. S e nevek sorában egyet sem találunk, mely a kérdésben álló regestumokban előfordulókkal egyeznék. 1575— 76-ban pedig Radetzy István volt az egri püspök. Mondani akartam pedig ezekkel azt: hogy a Liber Regestu- ma a püspöki javadalmakat illetőleg, ugyanaz, mely a kamarai levéltárban két példányban, az egyik 1542, a másik 1472 évinek jelezve, őriztetik. A liberben elősorolt külmegyei jövedelmek, melyek külön regestráltatnak, az. 1472 évvel jelölt példánynál megvannak. Ezen összeirás 1475 évből Rangon Gábor püspök idejéből származik, mindahárom csak másolat, úgy látszik, a későbbi időkben az ismétlődő összeírásoknál kísegitőképen használtatott, mindenben azonban nem fogadtatott el, mert a 16-ik század egyéb meglevő összeírásaitól, igy az 1551 évitől is sokszor lényeges pontokban is eltér. Végre a tanúság a következő: hogy többé senki úgy ne járjon e példányokkal, mint a különben nagy tudományu Gyárfás István járt a Jászkunszok történetében, a ki munkája 4-ik kötetének 5-ik lapján elsorolja Turkevi és Turkeddire az 1542 évre
