Eger - hetilap, 1888

1888-10-09 / 41. szám

324

vezni csak nagy ritkán van alkalmunk, s melyért Zsasskovszky József jelenlegi karigazgatót a legnagyobb elismerés illeti.

— A 13 aradi vértanú kivégeztetésének évfordulóját a múlt szombaton, í. é. okt. hó 6-án hazafias kegyelettel ünnepelte meg városunk lelkes közönsége. A hevesmegyei 1848/9-iki honvédek egylete ez alkalomra a nt. minorita-rendiek templomában regg. 10 órakor ünnepélyes gyászistentiszteletet tartott, melyen ft. Supka Béla minor.-rendi házfőnök teljes segédlettel celebrált. A gyertyák fényétől köri'ilövezett gyászravatalra föl volt illesztve a magyar szabadságért Aradon vértanú-halált szenvedett 13 hős vezér együttes arezképcsoportozata, a kegyelet által nemzeti szalagos koszorúkkal körülövezve. A gyászszertartáson résztvettek: a helybeli nőegyletek, s a hevesmegyei 1848/9-iki honvéd-egylet Egerben élő tagjai testületileg, s hazafias közönségünk köréből is számos ajtatoskodók. Gyászmise alatt, mint a megelőző években, úgy a jelen alkalommal is az egri koszorús dalkör zengette a megható gyász-énekeket, nevezetesen Führer egyik igen hatásos Requiemét, s betétekül Wusching Konrád „Gyász dalát“ s Bognár I. „Végb ucsuj á t“ ama korrekt egybevágó, s minden zenei árnyalataiban művészileg kifejlesztett pompás előadásban, mely mig egyrészt a jól fegyelmezett harmonikus egyöntetűségnek dalkörünk intelligens elemeinél öntudatos, magas kifejlesztéséről, más részt Pokorny János-, a dalkör derék karnagyának buzgalmáról s helyes vezetéséről teszen tanúságot.

— Aranymise. Kőszeghy Mihály, mezőkövesdi apát- plebános, a Ferencz-József-rend lovagja, a múlt szept. hó 29-én tartotta 50 éves áldozárságának aranymiséjét Mező-Kövesden. A manuduktor tisztét ez alkalommal Szele Gábor püspök, egri főkaptalani kisprépost ő mlga töltötte be, az ünnepi alkalmi szent beszédet pedig Fehér Gyula, egri érseki finövelő intézeti aligazgató s székesfőegyházi hitszónok tartotta. Az egyházi ünnepet 103 terítékű ebéd követte, melyen Borsodmegye előkelőségei, s az ünnepelt aranymisés apát jó barátai közöl számosán vettek részt. Pohárköszöntőket mondottak, az ünnepelten kívül, Szele Gábor püspök, Péchy Zsigmond és Melczer Gyula alispánok, Pletényi Endre apát-plébános, Desewffy Sándor kassai kanonok, Winkler Ádám, Hodossy Imre, és Mozsoray Antal. Dr. Samassa József egri érsek ő exja főpásztori levélben üdvözölte a jubilánst.

— Hunyor Sándor, az egri kir. törvényszék elnöke, a múlt hetekben Gyöngyösön tartózkodott az ottani kir. járásbíróság hivatalos megvizsgálására, hol, — mint Gyöngyösről Írják, — mindent kifogástalan rendben talált, s ezért teljes elismerésének adott kifejezést, Törvényszéki elnök ő nsga az utóbbi napokban Hatvanba utazott, az ottani kir. járásbíróság hivatalos megvizsgálása czéljából.

— Részvétirat. — A hevesmegyei 1848/9-iki honvédek egyletének választmánya, f. é. okt. hó 2-án Csiky Sándor egyleti elnök elnöklete alatt tartott üléséből, néh. gróf. Batthyány Lajosné, szül. vásonkeői Zichy Antonia grófnő-, az 1848-iki első magyar független felelős minisztérium vértanú-halált szenvedett első miniszter- elnöke özvegyének, f. é. szept. hó 29-én történt elhunyta alkalmából, a boldogult leánya — gróf Batthyány Gézáné, szül. Batthyány Emanuela grófnőhöz a következő részvétiratot intézte: „Méltóságos grófnő! A legnemesebb nemzetét leghőbben szerető, s egy életen át, s a legnehezebb megpróbáltatásoknak kitett női szív, az 184s/9-iki magyar szabadságharcz I. honvédzászlóalja zászló-anyjának szive szűnt meg ez év szept. 30-án dobogni. A csapás, mely a hőn szeretett anya elvesztésével Méltóságodat és testvéreit érte, sújtotta az egész magyar nemzetet, de legérzékenyebben sújtott bennünket, kik a nemzeti ügynek, melynek Méltóságod édes atyja vértanúja, a most átköltözött egy életen át hű apostola volt, harczosai, magasztos kiizdelmöknek pedig tanúi valánk. A vigasztalás szava elhal ajkainkon; — elfojtja azt a fájdalom. Fogadja Méltóságod, testvéreivel együtt őszinte részvétünk nyilatkozatát, Kelt Egerben, az 1848/9-ik évi heves- megyei honvédegylet választmányának 1888-iki okt, hó 2-án tartott üléséből. Csiky Sándor, s. k. egyl. elnök. Földváry Kálmán,

s. k. egyl. jegyző.

— A hevesmegyei l848/9-iki honvédsegélyzö egylet választmánya Csiky Sándor elnöklete alatt, f. é, okt. hó 2-án ülést tartott, melyen a következő fontosabb ügynek nyertek elintézést: Az országos honvédegylet központi elnökségének fölolvasott átirata folytán az orsz. honvédegyesületnek f. hó 27-én tartandó közgyűlésére a hevesmegyei honvédegjdet képviseletével Csiky Sándor elnöklete alatt Cserey Ignácz, és Vavrik Élűdre honvéd-bajtársak bízatnak meg, s illetve a közgyűlésre kiküldetnek azon megjegyzéssel, hogy a bajtársak közül netalán más vállalkozók a küldöttséghez való csatlakozásra folkéretnek. — Az Issaszeghen emelendő honvéd-emlék költségeinek födözése czéljából az egylethez küldött aláírási Ívre nézve határoztatok, hogy ez iv, egy levél kíséretében Kapácsy Dezső honfitársunknak azon kérelemmel küldessék meg, hogy a mondott nemes czélra széles körben ismert sükeres hazafias buzgalmával gyűjtést eszközölni szíveskedjék. — A kápolnai honvédemlék díszes körülkerítésének munkálatai fölött való fölügyeletre a választmány Czettner Károly kápolnai lakos buzgó honfitársukat levélben kéri föl, s e czélból neki a munkálati szerződés másolatát megküldi. — Özv. gróf Batthyány LaNincs az a képzelet, a mely leírja Egy ily hajótörésnek borzadályát.

Én, ama perezben, mikor a hajó Forogni kezdett saját tengelye Körül, — egyszerre egész múltamat Átéltem, . . . mintha egy villámsugár Vetné a fényét letűnt napjaimra.

Láttam a kunyhót, melyben növekedtem, . . . A tengerpartot, ezer árboczával,

Melynek homokján annyit futkosék Mezetlen lábbal, a kagylók között,

Egyszerre megtelt vízzel a fülem,

A szájam, — s nem soká vergődtem a Habok között, — elnyelt az ár. Midőn Black galléromba harapott. A csolnak Ott közelünkben úszott üresen,

És a szegény kutya, nagy küzdelemmel Vonszolt feléje, . . . megkapaszkodom, . . . Egy ugrás. .. s mentve voltunk mind a ketten! Hajónknak összes roncsa elmerült,

Minket sodort csupán odébb az ár,

Vitorla s evező nélkül. — Az eb Maradt csak élve, s a hajósinas.

Elretlen ficzkó voltam bár, szivem Buzdult: erő s bátorság lelkesített.

De néhány óra múlva, hogy a vész Lecsöndesült, és én kétségb’ esett Helyzetben arra gondoltam: mi lesz most? Hamar be kellett látnom, hogy ha csak

Egy nagy hajóval nem találkozom,

EJgy vége, . . . szárazföldet sohsem érek! Kidobva a végetlen Oczeánra Én és szegény Black, ha ki is kerültük A hullámsirt, — megöl az éhhalál.

Egy morzsa kétszersült nem volt velünk; Sem a tarisznyám, sem a bütykösöm, . . . Akár csak a Medusa mesebéli Talpasbajóján! ... No de folyt .tóm.

Öt hosszú éj, s öt hosszú napon át Hányódott csolnakunk a tengeren.

Az éhség, aggály napról-napra nőtt.

A hajnallal egyszerre születő Remény meghalt, midőn beállt az est.

S mig egymáshoz simultunk, perzselő Naptól hevítve, én és hű ebem,

Mely nyalta kezemet, - szemem hiába Meredt az égbolt kéklő sátorának Széléig, — nem, nem tiint fel a vitorla,

S az árbocz, szabadulás zászlaja! —

Az ötöd napon, — láz hevitette Minden tagom, tűz marta nyelvemet, — Midőn egyszerre látom, hogy az eb A pad alá húzódik .... gyanúsan Meresztve rám szemét, mely máskülönben Bizalmat keltő; most miként az izzó Parázs, szikrázva fénylik, szinte bánt.

„Jer öregem, hadd czirógassalak meg!“ Mondok, — de meg nem mozdul, csak ream Löveli isszonyún kétségb’esett