Eger - hetilap, 1888
1888-10-09 / 41. szám
325 josné közelebbről történt, elhunyta alkalmából gróf Batthyány Gézánéhoz, mint a boldogult honleány legidősb gyermekéhez részvétirat küldése határoztatik. (A megküldött részvétiratot lapunk más helyén közöljük.) — A kápolnai honvéd-szobor kerítésének költségei fedezésére, Takács János honvédegyleti eljáró ivén, újólag következő adakozások történtek jelesen: Babies János 10 frt, az egri angol- kisasszonyok 5 frt, Luga László 2 frt, Mednyánszky Sándor 1 frt, E. Fér. 1 frt, Losonczi Ágoston 50 kr., Gröber Ferencz 1 frt, Fógel Ágoston 50 kr., Bajzát Sándor 50 kr., Ringelhann 20 kr., Maczki Valér 1 frt, Csernyus Kálmán 40 kr., Mózer Antal 50 kr., Éliássy Ferencz 1 frt, Piatik Géza 30 kr., Végit Pál 1 frt, N. N. 10 kr. összesen 26 frt. Ezeken felül a már előbb nyugtázott Szele Gábor, Zsendovics József és Begovcsevics Róbert kanonok urak által adományozott 30 írttal összevéve az eljárónak gyűjtéséért járó tíz százalék levonásával 5 frt 60 krral kevesebb, és igy általa, a 26 frt újabb gyűjtésből csupán 20 frt, 40 kr. szolgáltatott, az adakozóknak hálás köszönetét mondó alól- irott kezeihez, a ki ezen összeget is a már kijelelt czélra for- ditaudja. Csikij Sándor, honv. egyl. elnök. — Az egri székesfőegyház uj karnagya. —Hausmann Ven- czel, az egri kathedrális templom újonnan kinevezett regens-chori- ja, f. hó 10-én érkezik városunkba, s foglalja el állomását. Teljesen meg vagyunk győződve, hogy az egri székesfőegyházi énekés zenekar, az uj regens-chori kormányzása alatt., csak fokozottabb mértékben fogja folytatni ama hivatásszerű előhaladást s teljes elismerésre és dicséretre méltó emelkedettséget, melyet az interregnum alatt, ft. Zsasskovszky József ideiglenes regens- chori, e ritka buzgalmu zenebarát szakavatott, tapintatos és szeretetteljes vezetése alatt oly szép eredménynyel ért el. Épen e szép és dicséretes haladás, de főként az okt. 4-én, király ó felsége névünnepén a székesfóegyházban tartott, istentisztelet alkalmával a kóruson oly megható szépen előadott „Salvum fac regem“ gyönyörű vegyes kar adta meg némely, az egyházi zenéért lelkesülő zenekedvelők körében az első impulzust, egy Egerben létesítendő „egyházi ének-egylet“ eszméjének megtestesítésére, minők más müveit vidéki városokban is régidő óta virágzanak, s a legszebb sükerrel működnek. Ha majd az uj regens-chori megérkezik, fentartjuk magunknak az alkalmat e gyönyörű, s közművelődési tekintetben is nagy fontosságú eszme bővebb fejtegetésére. — Czimbalom-hangverseny. — Pintér Pál, a bpesti népszínház czimbalmosa, az országosan ismert „Pintér testvérek“ czimbalommüvészpár egyike, kinek gyönyörű czimbalom- játékában, s bámulatos technikájában a bpesti világkiállítás alatt volt alkalmunk gyönyörködni, — közelebbről angolországi hangversenykörutjáról visszatérve, hazánkban készül hangverseny- körutat tenni, mely alkalommal — mint lapunknak Írja, — városunkat is meglátogatja, s itt czimbalomhangversenyt fog rendezni. Addig is, mig e hangverseny idejéről s programmjáról részletesebben lesz alkalmunk értesíteni t. olvasóinkat, eleve is felhívjuk becses figyelmüket e közelebbről kínálkozó nem mindennapi műélvezetre. — Vértesi Arnold ezer elbeszéléséből, illetőleg azon gyűjteményből, mely Vértesinek összes munkáit foglalja magában, megjelent a 2-ik füzet, s ezután hetenként pontosan jönnek a további füzetek is. Az eddigi vaskos három füzet kilencz nyomtatott ivre terjed, s a következő érdekfeszitő, szépen Írott elbeszéléseket tartalmazza: „A hullámok közt“, „A becsület“, „Idegen földön“, „A titok“, „A dombrádi majális“, Ézek mind társadalmi novellák, de a nyomás alatt levő negyedik füzetben már egy oly érdekes elbeszélés tarkítja a változatos mű tartalmát, mely a 48-as időkben játszik. Vértesi Arnold összes müvei közlésénél az egyes elbeszélések elhelyezése tekintetében a kiadóhivatal igen helyesen gondot fordít a változatosságra, s nemsokára már egy hosszabb regény közlését is megkezdi. A józan magyar közönség oly nagy számmal sietett előfizetni, a valóban pártolásra méltó szép vállalatot támogatni, hogy annak kiadása nemcsak biztosítva van, hanem büszkén emlegetheti, hogy hasonló mennyiségben, komoly irodalmi értékkel biro füzetes vállalat nincs elterjedve az országhau. És mint érdekes, irodalmi viszonyainkat érintő dolgot örömmel tudatják velünk, hogy a nép körében is szívesen üdvözölték Vértesi nagy vállalatát, s olyanok, kikre most rémregényeket tukmáltak, kijelentették, hogy kidobják azt házukból, s a helyett az ezer elbeszélést rendelik meg. A egyes füzetek páratlan olcsók, s három Ívnyi tartalmuk daczára, csak 15 kr. Az uj előfizetők az eddig megjelent három füzetet egyszerre is kaphatják. Mutatványfüzetet ingyen küld a kiadóhivatal Debreczenben. — Gróf Vay Dániel „Magyarország történeté “-bői, melyet népszerű hangjáért oly örömmel üdvözölt a sajtó, - megjelent a második füzet is. A füzetek rendkívül olcsók, s szép kiállitásuak. Egy-egy füzet ára 15 krajezár. Az uj előfizetők az eddig megjelent két füzetet egyszerre is kaphatják. Mutatványfüzeteket ingyen küld a kiadóhivatal Debreczenben. — A velszi herceg fogadtatása Adácson. Az angol trónörökös, ki egy idő óta hazánkban tartózkodik, a múlt héten Mis- kolczra ment, az ottani huszár-ezred megszemlélésére, melynek a trónörökös tudvalevőleg tulajdonosa. Miskolczon pompás fogadtatás várt reá. Megyénkén keiesztülutaztában is kiváló figyelemTekintetét. Közelitek felé, . . . Hátrál . . . morogva fogcsikorgatással, S a szikrázó szem mindig rám tapad. Aztán felém kap, hogy kezembe marjon! . . . „Mi baja ennek ?“ kérdezem magamtól, Midőn egyszerre látom, hogy a padnak Deszkáját bősz haraggal rágni kezdi, És tajtékzó hab csorog szája szélén. Irtóztató! . . . Egyszerre kitaláltam . . . Már napok óta, mint én, nem evett És nem ivott, — s most kitört rajt’ a düh! Az én egyetlen társam, jó barátom Ki életemet megmentette . . Oh! . . . Megértették? . . . Látják a borzalom E szörnyű képét? . . . Rengő csolnakon Ég s viz között, elhagyva teljesen Egy gyermek — szemben egy veszett kutyával, A perzselő nap rájuk verdesi Tűzsugarát, s ők — egymástól remegve, Kiilön-külön sarokban dideregnek! . . . Zsebembe nyúltam; . . . lassan kinyitottam A késemet, — mert végre is, az ösztön Parancsol mindnyájunknak ily esetben, — És aztán még egy szörnyű pillanat, S bősz dühhel rám ugrott az eb, de én Kikerülöm, . . . megmarkolom nyakát, S bár minden erejével a fejét Karom felé forgatja, hogy harapjon — Én győzök, ... rá szorítom térdemet, . . . S mig érzem, mint zihál a melle, . . . látom Miként forognak őrült szemei, . . . A kést markolatig nyakába döftem Szegénynek háromszor egymásután! Megöltem egyetlen barátomat! — — Később félholtan, egész véresen Talált egy Havre-ből jövő hajó, — S fölvett. — * * * * Azóta öltem én nem egj’szer. Teszem — a harezba, hol egy alkalommal Én végeztem ki egy jó czimborámat, S az még sem terheli a lelkemet. És Trafalgárnál, Magnón admirál Alatt, a fejszém csak úgy osztogatta Vagy tiz embernek, — kik egyszerre a Kötélbe markolónak, — a halált. Csak arra gondoltam, hogy kell velük Végeznem. Hát Plymouthnál két legényt Döftem keresztül, hogy megszabaduljak. S mennydörgős adta! még is mondhatom: Sohsem éreztem lelkifurdalást. De hogy ha visszagondolok reá, Miként öltem meg kedves, hű kutyámat, — Nem alhatom az éjjel! .,. . Ép azért: Pinczér! Egy groggot! És beszéljünk másról.
