Eger - hetilap, 1888
1888-06-12 / 24. szám
188 A népfölkelő tisztek egyenruházata, fegyverzete es fölszerelése. 1. A népfölkelésről szóló utasítás 115. pontja értelmében, a népfölkelő tisztek egyenruházata, fegyverzete és fölszerelése épen olyan, mint „háborúban“ a honvéd tiszteké, csakhogy a gombok és rendfokozati jelvények fehérek. A népfölkelő tisztek behívásuk alkalmával teljes egyenruhá- zattal, fegyverzettel és fölszereléssel, — a lovassági tisztek pedig egy teljesen s szabályszerűen fölszerelt saját lóval is tartoznak bevonulni, mely czélból tényleges bevonulásuk alkalmával megfelelő beszerzési átalányban részesittetnek. 2. A lovassági, továbbá a lovasitott gyalogsági tisztek, bevonulásuk alkalmával egy-egy teljesen fölszerelt kincstári szolgálati hátaslóval is láttatnak el. 3. A népfölkelő tisztjelöltek, a hadi szolgálatra való bevonuláskor kötelesek legalább a következő öltözeti és fölszerelési czikkeket magukkal hozni és pedig: tábori sapkát, a lovasságbeliek csákót is, kardot, kardbojttal és kardkötővel együtt, szolgálati jelvényt, (t. i. gyalogságbeliek tábori övét, a lovasságbeliek pedig tölténytáskát szijjal) és forgópisztolyt, 50 darab tölténynyel. Azok, kik netalán a teljes tiszti egyenruházathoz ezenkívül még szükségeltető czikkek nélkül vonulnak be, kincstári legénységi ruházattal fognak elláttatui, melyet maguk tartoznak megfelelőig átalakíttatni. Ezen kincstári ruházat ára azonban a bevonulókat megillető egyenruházati járulékból levonatik. Budapest, 1888. május hó ll-én. Báró Fejérváry Géza, s. k. Különfélék. — Az érs. joglyceum köréből. Az egri érs. joglyceumon a leczkekönyvek aláírása f. hó 13-án kezdődik. — F. hó 14-én d. e. 8 Va órakor tartatik a lyceumi kápolnában az ünnepélyes hálaadó istentisztelet, mely után a tanárkar és a hallgatóság az igazgatósági teremben gyülekezik össze, hol az akadémiai irodalmi pályaverseny eredménye fog kihirdettetni, s a pályadijak és szorgalmi jutalmak fognak kiosztatni. — A ft. zirc-cisterczi rend egri temploma nagyobb szabású restaurácziónak néz eléje. A templom belsejének megrepedezett boltiveit alaposan kijavítják, s azután stilszerüleg egészen újra festik. A festést, mely a bemutatott minták szerint igen díszes leend, Báder Károly, budapesti templomi festő fogja teljesíteni. A munkálatok a múlt, héten vették kezdetöket. Ha vájjon nem cselekedett volna-e helyesebben, ha egy finnyás, elkényeztetett, képzelődő teremtés helyett, egy derék, egyszerűen nevelt, piros pozsgás polgárleányt szemelt volna ki magának jövendőbeli életpárul ? azt ő sem vonta kétségbe, mikor a dologról elkezdett okoskodni, dehát ha megszerette, mit tegyen az istenadta! A marhakereskedők keblében is doboghat érzékeny szív, önérzet és becsvágy. „Meglehet, hogy szamárságot művelsz Tamáskám, de nem te vagy az első s nem is az utolsó, a ki valami nagy bolondot csinál, ha bele szerelmesedik valakibe.“ így vigasztalta magát. „Aztán legyen csak egyszer a feleségem, majd kipusztitom én a fejéből a hóbortokat, s faragok belőle olyan asszonyt, a milyen nekem kell. A fődolog az, hogy a feleségem legyen. Megszerettem, elveszem, megveszem. Van pénzem hozzá, s mit nem lehet azzal elérni? Igaz, hogy nagy-nagy a hézag közöttünk, mert én csak marhakereskedő vagyok, ő pedig egy miniszteri tanácsosnak a leánya, s az anyja baronesz, de majd behidalom én ezt a hézagot bankóval, akkor aztán könnyen átsétálhatunk rajta. Erős hid a bankóhid, még a vasúidnál is erősebb. Nem szakad az le!“ Amint látjuk Fehér Tamás barátunk nagy emberismerettel és logikával gondolkozott. Mert minden úgy történt, amint magában kiszámította. Sőt még sokkal könnyebben ment a dolog, mint ahogy remélette. A papa, a méltóságos tanácsos úr, mikor a kaszinóban közölte vele szándékát, s engedelmet. kért rá, hogy tiszteletét tehesse, nemcsak hogy zokon nem vette, és nem háborodott fel — Gyászhir. Özv. Szmrecsányi Ödönné, szül. br. Ber- zeviczy Mária assz. f. jun. hó 5-én Budapesten elhunyt. Az erényekben gazdag úrnő elhunytával újabb csapás érte az egri mélt. főkáptalan egyik, köztisztelet- és szeretetbe.i álló fiatal tagját, Szmrecsányi Pál kanonok ő nsgát, s testvéreit és rokonait, a tekintélyes Szmrecsányi-Berzeviczy-család hazaszerte ismert jeles tagjait, kik még alig pár hó előtt vesztették el a boldogult úrnő férjét, nöh. Szmrecsányi Ödön főispánt, ki Sárosmegye egyik legtekintélyesebb birtokosa volt, s mint egy kiterjedt és köztiszteletben álló család feje hunyt el a múlt őszszel. A boldogult úrnőben a Berzeviczy-család magvaszakadt bárói ágának utolsó női sarja is elhunyt. A példás hitvest és anyát, nemeskeblűsége és magas műveltsége által egyaránt kimagasló nőt, gyermekeinek s unokáinak nagyszáma siratja. A mélyen szomorodott család, a boldogult elhunytáról a következő gyászjelentést adta ki : „Mély fájdalommaljelentjük, hogy forrón szeretett anyánk, anyósunk, illetve nagyanyánk, özv. szmrecsáni Szmrecsányi Ödönné, szül. berzeviczei és kakaslomniczi báró Berzeviczy Mária, élte 70-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, mai napon, délut. 1 órakor Budapesten elhunyt. A drága halott földi maradványai Daróczra (Sárosmegye) fognak szállíttatni, s ugyanott f. hó 9-ik napján délei. 11 órakor — az engesztelő sz. mise-áldozat bemutatása mellett, — beszenteltetni, s örök nyugalomra helyeztetni. Budapest 1888. jun. 5. Áldás és béke lengjen drága hamvai fölött! — Szmrecsányi László, János, Jenő, Anna, József, Pál, Emma, Károly, Lajos, Ilona, Miklós, Riza és Antal, mint gyermekek; Elek, Ida, Szmrecsányi Paula, Berzeviczy Ninon és Mayer Etelka, mint menyek; Ghyczy Géza, id. Rakovszky György, ifj. Szinnyei Merse József, mint vők; Szmrecsányi Márta, Géza és Ödön, — ifj. Szmrecsányi István, Margit és Béla, — néh. Szmrecsányi Zsófia és férje néh. Keícz Gyula gyermekei: Kelcz Jenő, Kelcz Vincze és neje báró Töply Fanny, Kelcz Anna és férje Udránszky József, Kelcz Gyula, Zsófia és Emma, — Szmrecsányi Anna és Zsófia, — ifj. Rakovszky György, Endre, István, László Jenő, Mária és Anna, — Ghyczy Jenő, Miklós, Emma, Margit, Ilona és Gyula, — Szmrecsányi Pál, József és Etelka, — Szinnyei Merse Zsigmond és Anna, mint unokák. — Főúri eljegyzés. Keglevich Gyula gróf, özv. buzini gróf Keglevich Gyuláné, szül. báró Orczy Georgina csillagkeresztes hölgy, müveit társas életünkben is előnyösen ismert fia, eljegyezte néh. beodrai Karácsonyi Guidó gróf, cs. és kir. kamarás és belső titkos tanácsos, és néh. puhó és csókái Marczibányai Mária csillagkeresztes és palotahölgy leányát, beodrai Karássonyi Ilma grófnőt. Az esküvő f. hó 19-én Bpesten, a krisztinavárosi templomban fog végbemenni. — Kinevezés. A vall. és közokt. minister Kor elírna Pál nyirbaktai rom. kath. plébánost, Nyirbakta, Lorántháza, Jákó, rajta, hanem még azt mondta, hogy igen-igen nagyon fog örülni a szerencsének. A bárónő ő méltósága sem fogadta őt, mint ahogy rettegte, ajkbigyesztő kelietlenséggel, hanem szeretetreméltó és nyájas volt iránta, mint minden okos anya, a ki a stafirungnál egyebet nem adhat a leányával, s még azt is csak vajmi szűkre szabva, — nyájas és szeretetreméltó egy olyan ember irányában, a kiről tudja, hogy két emeletes háza van a Nádor-utczában. — Ó nekünk már látásból régen van szerencsénk ismerni önt, s épen tegnap kérdeztem a philharmoniai hangversenyen leányomtól, hogy vájjon ki lehet az az érdekes ismeretlen, a ki egy idő óta annyi figyelmet tanúsít irántad, s oly gyakran felkeres látcsövével? Mindennap vártuk bemutattatását! Ez a bók Tamásnak visszaadta fesztelenségét, s minden legkisebb zavar nélkül azt felelte, hogy neki még régebben van szerencséje ismerni a méltóságos bárónőt és Laura kisasszonyt. — Ugyan honnan ? — Tavalyról Füredről. (Azt nem mondta természetesen, hogy a zalai ökrök beszerzése végett ment Füredre, néhány épen ott mulató birtokoshoz). — Csudálkozom, hogy akkor még nem tűnt fel nekem kegyed! — Nem bizony! gondolta magában Tamás barátunk, mert akkor még marhakereskedő voltam s csizmába húzott nadrágot viseltem! És Laura kisasszony ? Ő meg épen maga volt a szeretetre- méltóság, a ezukor, a mosoly! Tf
