Eger - hetilap, 1888

1888-06-12 / 24. szám

189

Keres, Ramocsaháza, Laskod, Petneháza, Rohod, Vaja és Eör községek részére id. min. iskolalátogatóvá nevezte ki.

— Hymen. Földváry Árpád, m. kir. honvédhadnagy az egri honvédzászlóaljnál, Földváry Kálmán, Hevesmegye tiszti jegyzője- s lapunk belmunkatársának, müveit társas köreinkben is előnyösen ismert fia, az egri jeunesse d’orée egyik kiváló tagja, a múlt héten váltott jegyet dömötöri Németh G-izela kisasszonynyal, néh. Németh Albert, volt országos képviselő, közéletünk egyik egykori vezérférfia, hevesmegyei puszta-császi nagybirtokos kedves és müveit leánykájával.

— Zárvizsgálatok. A cist. rend vezetése alatt álló egri kath. főgymnásiumban az 1887/8-iki évzáró vizsgálatok a múlt szombaton, f. hó 7-én vették kezdetöket, a vallástani vizsgákkal, melyek szombaton és hétfőn, f. hó 11-én befejezést uyertek. A többi tantárgyakból a vizsgálatok a mai napon, f. hó 12-én kezdődnek s f. hó 19-éig tartanak. A vizsgálatok nyilvánosak. — F. hó 20-án kezdődnek, dr. Hóman Ottó kir. főigazgató ő nsga elnöklete alatt, a szóbeli érettségi vizsgálatok, s 23-án fejeztetnek be. F. hó 25—27-én a tornázásból s egyéb rendkívüli tantárgyakból lesznek vizsgálatok. A szóbeli magánvizsgálatok f. hó 23-án tartatnak. F. hó 29-én, sz. Péter és Pál ünnepén, „Te Deum“-mal egybekötött záró-ünneppel fog a nevezett intézetnél az 1887/8-iki isk. év befejeztetni.

— A rom. kától, belvárosi fiú-iskola I—VI. osztályaiban a záró-vizsgálatok f. hó 15-étől 23-ikáig tartatnak. Az alsófokú kereskedelmi iskola vizsgálatai f. hó 23. és 24-én délután 3 órakor veszik kezdetöket.

— Kapácsy Dezső közkedveltségii költőnk, lapunknak évek óta jeles és buzgó munkatársa, — mint értesülünk — barátai hő kivánata és nagyszámú ismerői közül, többek sürgető fölkérése folytán, sajtó alá rendezi részben már lapjainkból ismert, részben eddigelé sehol meg nem jelent igen szép költeményeit. Kapácsy költeményeit a szív mély bensősége s bizonyos megkapó idealizmus jellemzik. Könyvének megjelenése örömhír lesz azokra, kik a nemesebb s magasztosabb irányú, valódi szivköltészet kedvelői. Mi már előre is örvendünk a mindentéreni szép sikernek (V. G.)

— Gyászhir. Ambrus Zoltánná, szül. Tormássy Gizela, Ambrus Zoltán bpesti hírlapíró, s a magy. földhitelintézet tisztviselőjének neje, élete 22-ik évében, boldog házassága 11 ik havában, pár heti súlyos szenvedés után f. hó 6-án Budapesten elhunyt. Temetése ugyanott, f. hó 8-án ment végbe. A boldogult müveit társas köreinkben is ismert szép és fiatal leánykája volt az évek óta városunkban lakó özv. Tormássyné, szül. Laczkovics Emma úrnőnek.

— Az egri jogakademia polgársága által f. hó 9-én a hevesmegyei árvízkárosultak javára tartott nyári tánczmulatságon feliilBeszélt neki Velenczéről, a floreuczi iskoláról, az épülő országház reneszánsz-styljáról, Schoppenhauerről, s ezer más hasonló dolgokról, melyek Fehér Tamás barátunkat kiválólag érdekelték, s melyekhez különösen értett is.

De nem mutatta, nem akart dicsekedni sokoldalúságával, s csak hallgatva gyönyörködött abban a kis ügyes színésznőben, a ki oly csábosán tudja játszani szerepét. A ki neki olyan szép darabokat játszott a zongorán Chopintől, Schuberttól, sőt magától Liszttől is, s mikor megtudta, hogy Fehér úr még is legjobban szereti a magyar dalokat, hát egymás után eljátszta a „kis nyu- lat,“ a „körösi lyányt," a „kék nefelejcset,“ a „csak egy szép leány van a világon-t,“ sőt még „Csicsónét“ is. Nem csak eljátszta, hanem el is énekelte, s ezzel olyan lelkesedésbe hozta Tamás barátunkat, hogy maga is rágyújtott, s versenyt énekelt Laura nagysámmal.

Eddig is szerelmes volt, de e látogatás után épen fülig bele szeretett. Eddig csak fél bolond volt, de most már egész bolond lett.

Mikor haza ment a boldogságtól félrészegen, megesküdött, hogy nem ő, egy óráig sem vár tovább, hanem holnap lesz a napja, megkéri a leányt.

Meg is kérte, meg is kapta, el is vette, s egy hónapra rá már útban volt vele hires Yenecziába, a hová az ő kedves kis Laurácskája már oly rég óta vágyakozik.

Három hó múlva ismét hazaérkeztem Budapestre, a hol ez alatt házának első emeletét fényesen berendezték az új pár fogadására.

fizetni szíveskedtek: Babies János 15 frtot, Imre Miklós 7 frtot, dr. Kozma Károly, Gáspárdy Géza 5—5 frtot, Ludányi Antal, Gesztes Lajos 4—4 frtot, Hartl Edéné, Hubert János 3—3 frtot, Frantz Alajosné, Novotha Péterné, Gyulay Pálné, Turcsányi Mátyás, Kolossy Gusztáv, lovag Tóth István 2—2 frtot, Góth Rá- faelné, Mészáros Istvánná, Tárnái- Józsefné, Mártonffy Lászlóné, dr. Udvardy László, Reitman Győző, dr. Kozma Endre, Megó József, Rudics Sándor, Abaffy Aurél 1—1 frtot, kik is az árvízkárosultak nevében fogadják a rendezőség hálás köszönetét. A tiszta jövedelem 70 frt. 78 kr., mely összeg az árvízkárosultak se- gélyző bizottsága elnökének átadatott Eger, 1888. junius 10-én.

Csaplaky Lipót, ellenőr. Bacsó Béla, pénztáros.

— Az egri kereskedelmi és iparhitelintézet, az általa szervezett „önsegélyző és takarék egylet“ tagjainak fölvételét vasárnap f. hó 10-én kezdte meg; a jelentkezések naponta délelőtt 9—11 óráig az intézet helyiségének 1-ső termében történnek folytatólagosan.

— Hivatali fölfüggesztés. Az egri járás fószolgabirája, S o m- 1 y a i Jenő felnémeti községi jegyzőt és Farkas József ugyanottani helység-birót, az ellenük elrendelt s folyamatban levő fegyelmi vizsgálat folytán, hivatalos állásuktól fölfüggesztette.

— Az egri „nagy trafik“, eddigi bérlője, a „Bauer H.“ ezég- től az uj bérlő, Mayer Imre nyug. csász. és kir. kapitány kezelésébe mentát, s a nagy trafik bolt helyisége a Széche- nyi-utezai ajt. Alapítványi házban f. hó 10-én nyittatott meg. A különleges szivarok és dohány elárusitásának joga azonban egyelőre a volt bérlő Bauer H. birtokában marad.

— Az egri, 1848 9-iki honvédegyesület nyári-mulatsága az

érsek-kertben, múlt vasárnap, f. hó 10-én igen szépen sükerült, amennyiben száz forintot haladó brutto bevételből, a költségek leszámításával, ötven frtot haladó tiszta jövedelmet eredményezett az egyletnek. E jövedelemhez fölülfizetésekkel járultak: Békefy Lipót, Dombay Tádé, Vavrik Endre, Kapácsy Dezső 1—1 írttal, Hellebronth Mihály, Horváth József, Glósz Károly, Hám Gyula, Simkovits Imre, Turcsányi Mátyás, Grónay Sándor, Gaál Béla, Zalái- József, Brünauer Ambró 80—80 krral, Horváth Józsefné, Imre Miklósné, Hubert János, Kovách József 60—60 krral, Steiner Gábor 50 kr., Szél kapitány 40 kr., N. N., Csernyus Kálmán 30 -30 krral, N. N., Cserey Ignácz, Szerencse József, Bodnár István, Bürüs József 20 — 20 krral, Slavik Kálmán, Lesti Sándor, Vilmányi Imre, Fekete Ferencz, Balázs Ignácz, Lanter János 10 —10 krral, N. N. 05 kr. A t. fölülfizetőknek az egylet nevében köszönetét mond. Az elnökség.

— A kápolnai honvédemlék körülkerítése költségeihez, újabban adakoztak: Szele Gábor püspök 5 frt., Zsendovics József kanonok 5 frt., Begovcsevicli Robert kanonok 20 frt. a Kövér Bertalan gyöngyösi főszolgabíró által beküldött iveken: Saár

És itt kezdődik már aztán a tulajdonképeni regény.

A felesége a világ legboldogtalanabb asszonyának érezte magát. Mindig csak sóhajtozott, nem találta kedvét, örömét semmiben. Fanyar mosolylyal, unottan fogadta férje minden előzékenységét, szótalan, szórakozott, migrainben szenvedő histerikus dáma volt, a ki magának is, szegény Tamásnak is ugyancsak megkeserítette az életét.

A szegény exmarha-kereskedő, ki őszintén imádta a feleségét, mindent elkövetett, hogy jó kedvet, örömet szerezzen a számára, de biz’ az sehogy sem sükerült. A legdrágább ajándékokkal halmozta el, de ezzel is csak pillanatnyi örömet tudott szerezni neki.

Megköszönte úgy immel-ámmal, nyif-nyaf-hangon, de azután rögtön migrainről panaszkodott, s kétségbe ejtette a szegény együgyű embert.

A dolog nyitja az volt, hogy ez a szerencsétlen asszony csakugyan boldogtalan volt.

Megverte őt az a tündér, a ki mindenkit megver, a ki szerelem nélkül köti össze sorsát valakivel, s úgyszólva pénzért adja el magát!

Mert taláu mondanom sem kell, hogy akkor sem szerette a férjét, a mikor hozzá ment. A müveltségbeli különbség pedig oly nagy volt közöttük, a mit még a bankó sem hidalhat, át különösen férj és nő között, s bizony szegény Tamás, nem tudott neje szivébe beférkőzni. Épen olyan üres az most is, mint midőn a templomban elhazudta az igent.

(Vége köv.)