Eger - hetilap, 1888
1888-09-11 / 37. szám
291 működött; 1847-ben áldozárrá szenteltetvén, azon évben Tisza- Nánára s következőben Pásztóra küldetett káplánnak, innét csakhamar, 1849-ben az egyházmegyei hivatalban igtatóvá neveztetett ki, hol 1851-ben szentszéki aljegyző, 1854-ben Bartakovics érsek oldala mellett másodtitkár, 1856-ban első titkár lett. Kanonokká 1866-ban neveztetett ki; 1871-ben préposti czimet nyert, 1875-ben pedig a b. Szűzről nevezett egervári reális prépostságot kapta; 1885-ben dr. Samassa József érsek helynökévé s általános ügyhallgatóvá nevezte, mig a f. év tavaszán érseki előterjesztésre s ő Felsége beleegyezésével pápa ő szentsége által areopo- lisi püspökké neveztetett ki. Több éven át kezelőgondnoka volt az egyházmegyei alapítványoknak is, s e tisztet ideiglenesen jelenben is viseli. Az uj püspök fáradhatlan munkássága, jellem- tisztasága, jótékonysága s kiváló vendégszeretete által nemcsak főpásztora különös bizalmát, de az egész egyházmegye tiszteletét és szeretetét kinyerte és bírja, s kinek ez újabb kitüntetésén a papsággal együtt örvend a világi közönség is, mely a sokszerű érdemet benne őszinte rokonszenvvel becsülni tudja. Különfélék. — Szele Gábor, egri kis-prépost ő mlga püspökké szentel- tetése alkalmából, különösen a Jászságból, számosabb tisztelgő küldöttség érkezett városunkba, igy nevezetesen, Szele püspök ő mlga szülővárosa, Jász-Berény küldöttsége Elefánty Sándor polgármester, — s Jász-Árokszállás város küldöttsége Csuka Ignácz városi főjegyző vezetése mellett. A jász küldöttségek díszes soraiban ott láttuk Halmay főszolgabírót, Becsey Gyula kir. járás- birót, Koncz I. jászberényi plébánost, Himpfner főgymn. igazgatót, Bartók István főgymn. tanárt stb. — Az ünnep alkalmából városunkba érkezett a fölszentelendő püspök ö mlga három fítest- vére is, névszerint Szele Andor kassai jogakademiai tanár, Szele Flóris és János, jászsági földbirtokosok. — Az érseki lakoma alatt osztattak szét a Bartók István jászberényi főgymn. tanár által irt, s Beleznay Antal ugyanottani zenetanár által négyes vegyeskarra zenésitett üdvözlő költemények is. — Az érs joglyceum köréből. Az akadémiai ünnepélyes „Veni sancte“ szerdán, f. szept. hó 12-én d. e. 8-órakor fog a lyceumi kápolnában megtartatni. — Díszes esküvő ment végbe a múlt szombaton, f. hó 8-án a délesti órákban az egri székesfőegyház kápolnájában. Ez alkalommal vezette oltárhoz báró Fiedler Henrik, csász. és kir. százados az Egerben állomásozó 60. sz. Appel-gyalogezrednél, budahegyi Pauer Gizela kisasszonyt, néh. budahegyi Pauer N. volt csász. és kir. ellentengernagy kedves-bájos leányát, ki Az „EGER“ tárczája. Tied örökre. , . . Tied örökre szivem és fejem! Te vagy örökre az én mindenem! Szeretni foglak mindig, és te, édes Mindig szeretni fogsz; e szenvedélyes, Erős, nagy érzés ellep, mint a fát A fénylő, gazdag, illatos virág. Mint olvadó érez: nyers, vad, büszke lényem, Felengedett e mély érzés hevében. . Szeretsz, szeretlek, forrón, végtelen, Minden megváltozik, csak én s te, nem. Nem űnsz meg s meg nem únlak, mint a nap Nem unja meg, hogy fénylő sugarak Jönnek belőle. . . El nem fogy soha, Lelkűnknek vidám, boldog mosolya. A perez, mit nem körödben töltök el, Hidd el, nem élet, — tetszhalál nekem. Az emberek közt, ha te nem vagy ott, Úgy érzem, édes, csak magam vagyok. Ahol te nem vagy: nincs ott senki, bárha, Mind, az egész világ, nyomomba járna. Ha nem láthatlak: megvakúl szemem; És a süketség kínját érezem, édes anyjával csak párhét előtt tette át lakását Fiúméból városunkba. A nászasszony tisztét budahegyi Pauer Ferencz Appel- gyalogezredbeli csász. és kir. százados neje, szokott szeretetre- méltósággal teljesítette. Tanuk voltak : budahegyi Pauer Ferencz cs. és kir. százados, és Pauer Leo, mindketten a menyasszony atyai nagybátyjai. Az esketési szertartást Z sen do vies József egri apátkanonok őnsga teljes ornátusban végezte. Az esküvőn megjelent szép számú közönség soraiban az egri helyőrség itthon levő tisztjei is jelen voltak. — A hevesmegyei nőegylet f. szeptember, hó 23-án d. e. 10. órakor tartja a megyeház kistermében évi rendes közgyűlését, melynek egyik főfontosságű tárgya az általános tisztujitás, mely ezúttal kiváló jelentőséget nyer az által, hogy eddigi első alelnök özv. Nánásy Mihályné, az egylet létrehozója, állásától történt végleges visszavonulása folytán utódát fog kelleni megválasztani. Ezen gyűlésben leendő megjelenésre az egylet minden alapitó és rendes tagja, ki az egylet javát szivén viseli, és az elhagyott árvák sorsának enyhítéséhez hozzájárulni kíván, ezennel felhiva- tik és tisztelettel felkéretik. Az elnökség. — Felhívás. Több hajduhegyi birtokostársammal azon eg3'et- értésre jöttünk, hogy a philloxeravész elleni védekezést széuké- negezés általi gyérítéssel haladéktalanul megkezdjük, s közös erővel leendő kivitelére, szövetkezetét alapítunk. Azon czélunk, hogy egy összefüggésben levő hegytestület gazdáit hozzuk össze ily szövetkezetre, kivihetetlennek látszik, mert e védekezési módot nem minden gazda fogadja el hasznosnak, s igy arra költekezni sem kivan. De más hegyen birtokostársaink közül többen azon figyelmeztetéssel fordultak hozzánk, hogy maguk részéről szívesen csatlakoznának a szövetkezethez, ha erre alkalmat nyújtunk. Miután halasztgatni való idő nincs, s ez évet sem szabad elha- lasztanunk: a szövetkezet megállapítására f. hó 13-án azaz csütörtökön délután 3 órakor, a városház termében mindazon birtokostársak, kik részlvenni kívánnak, megjelenni kéretnek. Szederkényi Nándor. — A szülök figyelmébe. A magy. kir. vallás és közoktatásügyi minisztérium, daczára ismételt szigorú rendeletének, mely az egri főgymnásium három alsó osztályában 60 tanulónál többnek fölvételét határozottan megtiltotta, s daczára, hogy ez osztályok már a beiratások első napjain teljesen be voltak töltve, — néhány egri izraelita polgártársunknak folyamodásukra megengedte, hogy fiaik a nevezett osztályokba fölvétessenek, Figyelmeztetjük e körülményre azon katholikus vallású polgártársainkat, kiknek tanuló-gyermekeik az illető osztályokba már beírhatok nem voltak, hogy gyermekeik bevétele iránt, a föntisztelt minisztériumhoz, most, minden hihetőség szerint, sükerrel folyamodhatnak, mert tudtunkra a törvények és kormányrendeletek privilégiumokat nem ismernek, s a mit a minisztérium egynek megád, azt a másiktól sem tagadhatja meg. Quod uni justum, alteri aequum. Mikor nem hallom hangod szép zenéjét. Eszem villámát, szivem szenvedélyét, Mindazt, mi bennem szent felindulás, Nálad hagyom, ne pazarolja más, S járó szoborként, érzéketlenül Bolyongok a világon, egyedül. Ha nem vagy oldalamnál, nem is élek; Nem hús és vér vagyok, csak árny, kisértet. Veled, melletted: ember így vagyok. Szavadra elmélázva hallgatok. Elnézem arezod, — rózsa semmi ehhez — ; Kezem hozzáér gyöngéd, kis kezedhez; Szemedben szived fényes lángja van; Suttogva szólok hozzád s boldogan. És lelkem érzi: mint hitvány követ, Eldobnék érted minden örömet. S mindent, mi másnak drága kincset ér, Eldobnék egy megsiklott fürtödér’, Mit ujjam halkan megigazgatott — Mosolygva néznek ránk az ablakok. Az égbolt kékje rajtuk át nevet, Örökre, mindig! Örökre, mindig! — szemem igy felel — Te vagy örökre az én mindenem. — Azt mondja szemed. Werner Gyula. *
